Marika és Sándor

- Óh, Marika
- Igen, Sándor?
- Semmi, csak örülök, hogy látom.
- Én is örülök Sándor. Mi a gond?
- Semmi, cak nézem milyen szép a ruhája... khmm
- Csak magáért.
- Ne mondja!
- De mondom Sándor!
- Hát ezt nem gondoltam volna magáról Marika, hogy miattam...
- Ah, Sándor maga még sok mindent nem tud rólam.
- Igazán, Marika?
- Én azelőtt kapaszkodó voltam.
- Kopaszodó?
- Kapaszkodó, Sándor, hivatásos kapaszkodó.
- Magába kapaszkodtak?
- Óh, de vicces maga Sándor... Nem, nem. Napi 8 órában kapaszkodtam.
- Hol, Marika?
- Buszon, villamoson ésatöbbi. Csak sok volt nekem és után jöttem ide magukhoz mentalista géplakatosnak kedves József.
- József?
- Érti nem, Sándor, József Benedek?
- Hát Marika a maga humorérzéke nem valami fejlett... oh
- Azért tanultam valamit, amikor kapaszkodó voltam kedves Sándor
- Érzem... khmmm... érzem Marika
- Mi a baj Sándor? Talán nem vagyok elég csinos?
- Dehogynem Marika, nagyon csinos.
- Tetszem magának Sándor?
- Nagyon... oohh... nagyon Marika
- Látja a dekoltázsomat?
- Én ne látnám?
- Mit gondol milyen színű melltartó van rajtam Sándor?
- Piros csipke, Marika
- Hogy kitalálta!
- Nem nehéz... nincs magán semmi más.
- Mondom hogy vicces férfi maga Sándor... Mi ez az intenzív büdös? Mintha here alatti szag lenne.
- Hát Marika ritkán használom mostanában...
- Nem baj, kicsit nyűvünk rajta.
- Oh Marika... maga igazán... remek kapaszkodó.
- Milyen aranyosan udvarol kedves Sándor!
- Komolyan... ooh... mondom.
- 10 évet húztam le ott. Végigkapaszkodtam az összes járművet.
- És ilyenekbe is kapaszkodott már Marika?
- Ilyenbe még soha Sándor. Ez annyira kellemes...
- Ohhh... Marika... magának arany keze van... oooh
- Ez életem legjobb kapaszkodója Sándor.
- Ahh... Marika ez már nem is kapaszkodás...
- mmmpfff
- Igen, jól mondja Marika
- mmmpffffmmpfpfpf
- Értem, nem is mertem ilyenre megkérni Marika.
- mmpff.
- Már sokan mondták ezt nekem.
- mmmpfff
- Igen, bő nyállal Marika, bő nyállal ... oohh
- Ejnye, ejnye, de egy perverz egy alak maga Sándor!
- Ugyan Marika, csak ami szívemen az a számon!
- mmmpfff
- Marika, miért vette le a melltartóját?
- mmmpfff
- Igen, tényleg nagyon szépek a mellbimbói.
- mmmpfff
- Jó, megsimogatom Marika
- Óh Sándor magának isteni keze van... oh Sándor, Sándor
- Nem hiába foglakozom betonkeveréssel.
- Tapintása mint a smirgli Sándor... imádom
­Remélem is Marika.
- Bár azt a hatalmas 4 centis bőrkeményedést igazán levághatná
- Próbáltam Marika, de egyelőre tanácstalan vagyok.
- Flex?
- Nem is buta maga Marika!... oh milyen szép ott lent .
- Csak magának Sándor, amazóniai őserdő, tudom, hogy szereti
- Igen, imádom Marika... hamm... hamm
- Óh Sándor, maga mindent olyan jól csinál... A múltkor is ... oooh... ahogy keverte azt a betont... mindenem bizseregni kezdett... ooohhh
- Most más is bizsereg már Marika?
- Igen, Sándor, oooh igen... csinálja még... csinálja
- Csinálom
- Tetszem magának Sándor?
- Marika! Most nem érek rá ilyennel foglalkozni!
- ooohh..értem... oooh
- Nyami
- oooh.
- Nyami
- oooh... oooh
- Nyami... nyami
- Sándor... már régóta várom arra, hogy meglőjenek
- Meglövöm én Marika, meglövöm
- Tudja, szeretem magamban érezni azt a kemény...
- Ezt Marika?
- Ooooohh... igen Sándor... igen...
- Én is régóta várom arra, hogy magába meríthessem.
- És miért ... ooohh... várt eddig, Sándor?
- Nem akartam... letámadni Marika.
- Pedig letámadhatott volna és... jól... na jól... mondja már... mit csinálhatott volna velem?
- Jól... meg... csináltam volna Marika
- Ohhh... Sándor..csináljon meg... húzzon fel magára...
- Húzom Marika, húzooooom
- Tolja mélyre a szafaládéját, Sándor!
- Azt csinálom Marika,... ooh...
- Remélem van hozzá ... mustár, Sándor?
- Ah... naná hogy van... ! Csak győzze Marika.
- Oohh... oooh
- Aahh... aaah
- Aahh... aaah
- Ez az én nyögésem Marika, maga... maradjon az ó- zásnál.
- Ma... ra... dooooooohh
- Ma... ri... kaaaaaaahh

- Sándor, maga igazán egy vagány férfi!
- Ugye Marika?
- De legközelebb azért ezt az ótvar hónaljszagot tüntesse már el!