Történetek

Folytassuk ma a Halloween-partit ezekkel a történetekkel, melyek hátborzongattatónak, kísértetiesnek születtek, de épp ellenkezőleg sikerültek. Döntse el mindenki saját maga, hogy az egyes történetek rémségi hatásfoka cukrot vagy botot érdemel!?

Gondolkodtam… nálam általában itt kezdődnek a problémák.. jobb lenne, ha nem rágódnék ennyit a múlton, de ismersz, mazoista vagyok, szeretem újra és újra átrágni magam minden egyes fájdalmas részleten. Ne félj már nem zavarlak sokáig szép lassan megfejtem miért, és akkor lesz vége...

- Maga lát engem? Elárulná, pontosan mi is történt velem? – kérdeztem vissza kissé indulatosan.
- Nos kedvesem... Pontosan 3 perc 45 másodperccel ezelőtt halálra gázolt egy kamion, te pedig elhagytad a tested. Én érted jöttem, de most kaptam az üzenetet, hogy még nem jött el a Te időd...

- Mama, elmenjek magával? Ha keresztülsétálok a temetőn, hamar odahaza vagyok.
Bólintott. Elvettem szatyrát. Kis gereble volt benne kicsi ásóval, locsolókanna.
- Leltárazni teccik vagy csak megnézi, jól fekszik-e mindenki?
- Csak körülnézek. Neked szabad ezzel viccelned, úgy-e?
- Úgy...

Álmodd, hogy dús sugarú rét az ágyad, s a virágok szirmai este sem bújnak össze. Amikor mind Téged simogat. Amikor a Hold mindig Rád mosolyog, s tejfehér fényt varázsol. Csak Neked...

A bulit követően elhívtam magamhoz, azt akartam, hogy velem töltse az estét! Mindennél jobban vágytam rá, az érintésére, a bőre selymességére; és igent mondott… A szobaajtóm küszöbét egymást forrón ölelve, és vágytól kéjes szemmel léptük át. A ruhák villámgyorsan a földre hullottak, de már nem faltuk olyan hevesen egymást, az érintések minden pillanatát kiélvezve simultunk egymáshoz, mellünk, hasfalunk és forró puncink szinte eggyé vált...

A nő nem állt meg, nem lassított, még csak arra se vette a fáradtságot, hogy hátraforduljon, inkább még jobban begyorsított. Hosszú haja uszályként lobogott a lebegőben, miközben végigrohant a macskaköves úton. Tudta, egyetlen fegyvere a futás, ha megadja magát, elbukik, és mindennek vége… örökre...

Amint leállította a motort, a nő egy szó nélkül kikapcsolta a biztonsági övet, és a sofőrre hajolva megmarkolta ágaskodó farkát a nadrágon keresztül. Most a férfi nyögött fel hangosan. Bal kézzel megragadta a nőt, és arcát a szájára húzta. Az első csók édes volt, energia ital ízű, de nem csak attól. A nő volt édes...

Fél óra múlva ő vizsgálta a beteget, és előtte valahogyan nem volt szégyen sírni, sírni, amit már ki tudja, mikor csinált utoljára. Az orvos hozatott neki egy teát egy nővérrel, amitől egy kellemes meleg áradt szét a bensőjében azon a fázós, téli reggelen. A doktor gyengéden magához húzta mikor sírt, és csendesen, nyugodtan arról beszélt neki, hogy ő egy rendes lány, és még bármire viheti, ha igazán elszánt. Bármire viheti, ő. Képes mindarra, amiről addig csak álmodott, és ahogy ez az...

Tudom, hogy én vagyok a sokadik. De annyira viccesen szánalmasan nevetséges ez az egész emo-dolog – vagy „emós dolog”, hogy egész egyszerűen nem tudok szó nélkül elmenni mellette. Sajnálom. A francokat sajnálom...először nem tudtam mire vélni. Csuklóból a futómadár jutott eszembe, de az már kihalt, nem? Ja, az emu. Akkor passz. Abban viszont hasonlítanak, hogy az emok is eléggé madarak, a pali fajtából...