Történetek

- Láttam valamit – vágott közbe Dia. – Egy… az ablakon, amikor kinéztem… láttam… hogy egy férfi és egy tunikás fiú, azazhogy te harcolsz egy torony tetején. Majd a férfi úgy rádtámadott, hogy megtántorodtál és elestél...

Hétről hétre élek. Majdnem minden hetem majdnem egyforma. Ezek a majdnemek jelentik a változatosságot a hétköznapjaimban. Keresem az apró örömöket az életben. A hétfőm egy jó nap, mert még tart a hétvégi hangulatom; a kedd is jó nap, mert könnyűek az órák, és még új az erőm, amivel nekivágok a hétnek...

Tamnak neveznek. A B. 53- as bolygón vagyunk. Aztán elkezdett részletesen elmagyarázni mindent a lánynak, arról, hogy hogyan pusztult el a bolygójuk, hogy kezdtek elöregedni, mert a gyerekek életképtelenek voltak és hogy hogyan kezdték el a lombikban való megtermékenyítést, majd a klónozást...

- De… én… nem… nem tudok varázsolni – nyögte.
Legnagyobb megrökönyödésére a tanár felnevetett.
- Persze, hogy nem tudsz. Hisz csak most tanulsz meg. Markold meg a pálcádat, majd szegezd rá az ajtó zárjára. Közben pedig mondd ki a varázsigét. – Baebar professzor a táblára mutatott...

A kiskertnek csodájára járt az utca embere.
- Formák, színek, illatok mesés dömpingje, az élő ékszerek paradicsoma, - ez volt olvasható a tágra nyílt íriszekben.
A kertész boldogan nyesegette a rózsafákat, nyírta a gyepet, maga is sokszor belefeledkezett a látványba. Csak egyetlen virág nem nyerte meg a tetszését, egy a többiek között megbúvó, uram bocsá’, csenevész növényke...

"Lehet, mégsem jó ötlet ez az öngyilkosság. Valaki csak kisegít pár dollárral" gondolta akkor ő, bár ennek pont az ellenkezőjéről volt meggyőződve; hónapokkal azelőtt elveszítette minden hitelezőjét, befektetőjét, többen közülük perbe is fogták, s az ügyek sikeresen haladtak a bíróság falain belül...

A gyógyítók sürgölődtek a betegek körül, néha egyet - egyet el is támogattak különböző termekig. Tünde egy idő után rájött, nem igazán érdeklik ezek a mindennapi unalmas gondok. Ezeket különböző átkokkal, vagy veszélyes tárgyakkal lehetett "megszerezni". Tudta nélkül is az a terem vonzotta, ahol az a Gilderoy betegeskedett...

Mariora bólintott és a bögrét ajkaihoz emelte, de amint belekortyolt, el is húzta száját, s kis híján kis is öklendezte, amit lenyelt.
- Hát, ha ez kakaó, akkor biztos romlott és ez valami rossz vicc akart lenni. De lehet, hogy nem is kakaó...

Mik voltunk mi? Gyilkosok, alantasak, kárörvendők, aljasak? Nem csak anyánk gyermekei, magzatai egy gyilkosnak, egy olyannak, aki önnön önzősége foglya. Mégsem vádoltuk soha. Háború volt, hol pusztult a gyáva és a hős…

A kocsi hirtelen, kiért egy fényesebb helyre, mintha egy hegy belseje lett volna. Ekkor pillantották meg egymást valójában az utasok. Mindhármuk arca egyformán torz volt és ugyanúgy néztek ki. Szörnyen megrettentek, nem hittek a szemüknek, vadul egymás arcát kezdték el tépni, mintha egy maszkot próbálnának lehúzni róla...