Történetek

Odafeküdt mellém és átölelt. Szorosan fogott, de mégis gyengéden. Megcsókolt. Belenéztem a szemébe, most nem volt benne gőg vagy undor csak a tiszta vágyat láttam. Elkezdett csókolgatni, szép fokozatosan haladt lefelé. Én kétségbeesve vettem észre, hogy szétgyötört testem nagyon is reagál a kényeztetésre...

- Melyik fészekaljból származol? – kérdezte a kígyó érdeklődve.
Harry egy darabig értetlenül meredt az állatra, de aztán nagy nehezen rájött, hogy a kérdés valószínűleg a kilétére vonatkozott, így egy kis gondolkodás után felelt párszaszóul.
- Ö, én Harry Potter vagyok. Ők pedig a barátaim Ginny Weasley és Sirius Black – válaszolt Siriusra és Ginnyre mutatva...

De belegondoltál már, hogy milyen érzés lehet egy olyan emberben, aki senkinek nem meri elmondani érzéseit, még annak sem, akit szeret, mert fél, hogy átverik, és később visszaélnek ezzel az őszinteséggel? ...

Gwedmir döbbenten nézett tanítványára, akiből úgy áradt az erő, hogy a mester szinte látni vélte már.
- Rettenetes nagy az erőd – állapította meg meghökkenve. – Rövid idő alatt olyan erős lettél, hogy képes lennél egy egész épületet romba dönteni! Érzed?
Dia bólintott.
- Furcsa érzés – motyogta. – Olyan mintha bennem fújna a szél... kifelé...

Azt várta, hogy a felesége sértetten és vörösre sírt szemmel fogadja, és ahelyett egy nevetgélő nőt talált, aki ezzel az idegennel szórakozik. Nem tudta eldönteni, hogy örüljön ennek, vagy bosszankodjon, de mikor arra gondolt, hogy Amanda várja őt a kívánatos testével, akkor inkább úgy döntött, hogy nem vesz tudomást róluk. Sietve vacsorázott, aztán közölte, hogy még sok dolga van, mert másnap el kell utaznia egy konferenciára, és ott is hagyta őket...

Narina reménnyel, vágyakozással teli rettegéssel csókolta meg a tenyerén pihenő, élő gyöngyöt, majd a földre helyezte. A gyöngy lüktetett, a fénysugarak talán még élőbb ragyogással tépték fel a Naikit rejtő, óvó kérget, mint Sarina születésekor. Narina látni akarta annak a lénynek a sorsát, aki az Ő életéből született...

Az este hátralévő részét kellemes beszélgetéssel töltötték, kviddicsről, Ronról, az ikrekről, Hemionéról és a Roxfortról. Végül eljött a búcsúzás ideje, de Harryt nem hagyta nyugodni egy kérdés.
- Kinél laksz? Áruld el!- bukott ki belőle a kérdés, ami kissé követelődzőre sikerült.
- Egy Tonks nevű aurornál. Tonks a Főnix Rendjének tagja, amit Dumbledore alapított. Ez egy Tudodki és követői ellen alakult csoport. Tonks ismeri a szüleimet és Dumbledoret, de nem mondja el nekik...

– Táplálkozzunk energiával! Ne együnk, ne igyunk bűnös italokat testvéreim. Nincs éltetőbb az energiánál, tartsatok velem, kövessetek engem, amit tennünk kell e téren, az pusztán annyi, hogy…
- Jaj Albert, neked teljesen elment az eszed. Hagyd mostmár tényleg abba, nem látod, hogy megrémíted őket. Kikészülnek tőled és az igazat megvallva mostmár nekem is fogytán a türelmem. Ülj le szépen és várd ki a sorod nyugodtan.

Akkoriban éppen egy Viktor nevű fiúval kavartam, hetente párszor összejöttünk szexelni. Nem volt köztünk érzelmileg semmi, de elég sokat lógtam a társaságával. Viktor élvezte a piszkos kis fantáziámat, és sokszor izgattam fel azzal, hogy kitalált történeteket mesélek neki arról, hogyan csinálnám valamelyik barátjával vagy barátnőjével...

Ez a történet több ezer évvel ezelőtt kezdődött, akkor, amikor még mindent áthatott a mágia és az Erő. Az emberek számára ez annyira természetes volt abban az időben, mint a lélegzés. Ekkor még nem léteztek muglik. Mindenkinek volt valamilyen különleges képessége, amivel ki tudott tűnni, és beilleszkedni a világba, a mágia és Erő világába. Egyesek mind az erővel, mind a mágiával élni tudtak, így nehéz volt különbséget tenni jedi és varázsló között...