A remény szövetsége 1. Fejezet

A sötétség nagylelkű. Türelmes. Mindig győz…
Ám erejének szívében ott lakozik a gyengesége:
Egyetlen magányos gyertya elegendő, hogy elűzze őt.

A szeretet, pedig több egy magányos gyertyánál.
A szeretet képes lángra lobbantani a csillagokat.
(Matthew Stover: A Sith-ek bosszúja)


Ez az idézet nem szükséges a történet megértéséhez, de úgy gondoltam ide illik, ezért választottam. A történet a Star Wars univerzum és a Harry Potter egy egészséges elegye lesz. Az események a HP4 után játszódnak, néhány, a történet szempontjából szükséges módosítással, és esetleges visszautalásokkal a többi HP kötetre. Utalások vannak benne, továbbá a Star Wars eseményeire is. A sztorit trilógiának tervezem.

Figyelmeztetés: Ebben a történetben csak felhasználom a George Lucas és J. K. Rowling által megalkotott világot és szereplőket mások és magam szórakoztatására, a saját fantáziámat belevíve.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

1. Fejezet - Prológus

Ez a történet több ezer évvel ezelőtt kezdődött, akkor, amikor még mindent áthatott a mágia és az Erő. Az emberek számára ez annyira természetes volt abban az időben, mint a lélegzés. Ekkor még nem léteztek muglik. Mindenkinek volt valamilyen különleges képessége, amivel ki tudott tűnni, és beilleszkedni a világba, a mágia és Erő világába. Egyesek mind az erővel, mind a mágiával élni tudtak, így nehéz volt különbséget tenni jedi és varázsló között.

Sokáig még külön szó sem létezett a két erő megkülönböztetésére, de idővel felismerték, hogy az eltérő képességek alapján az emberek két csoportba oszthatók: varázslókra és jedikre. Így lassacskán kialakultak a különböző iskolák, és kezdtek elkülönülni a kétféle képesség birtokosai egymástól.

De nem szakadtak el végleg, hanem egymással egyetértésben, együttműködve egymást segítve éltek, számtalan bolygót, naprendszert benépesítve. Egy öröknek hitt szövetséget kötve egymással, amely stabil alapokon nyugodott, és több ezer évig akadálytalanul működött.

Úgy ezer évvel ezelőtt történt, hogy egyesek mást akartak, máshogy akarták megválogatni az iskolákba bekerülő növendékeket, így különbséget téve jedik és varázslók között. Azt akarták, hogy varázsló iskolába csak varázsló, jedi iskolába pedig csak jedi járjon, még akkor is, ha egyesek mindkét képességet birtokolták. Ezek a korlátozások ellentéteket szültek, így egyesek kiváltak a szövetségből, és saját útjukat járták, rossz útra tértek. A hatalomvágy és a gyűlölet hajtotta őket. Elkezdték tanulmányozni az Erő és a mágia sötét oldalát, és fekete mágusokká, illetve sithekké váltak.

Ez káoszt okozott az addig tökéletesnek hitt világban, és egyesek félni kezdtek elfordulva, mind a mágiától, mind az Erőtől. Elfojtották a képességeiket, azért hogy nehogy megkínozzák, vagy megöljék őket a sötétség követői. Így több nemzedék múltán kialakultak a muglik, akik semmilyen különleges képességgel nem rendelkeztek. Teljesen védtelenné váltak a támadásokkal szemben, így a jedik váltak a védelmezőikké. Megesküdtek a védtelenek védelmére, és a béke fenntartására.

Eközben a varázslók saját háborújukkal voltak elfoglalva, és teljesen elszigetelődtek mind a jediktől, mind a mugliktól. Szétszóródtak a galaxisban és élték saját életüket. Központjuk a tejútrendszerbeli Föld lett, míg a jedik az ősi szövetség szívében Coruscanton alakították ki a maguk iskoláját.

A muglik egyre többen lettek, és a legtöbb bolygón előfordultak. A Földön a varázslók saját maguk és a muglik védelmére eltitkolták világukat, és csak a muglik államvezetésének fedték fel magukat. Létrehozták saját vezetői apparátusukat, a Mágiaügyi Minisztériumot. Az aktuális mágiaügyi miniszter tartotta a kapcsolatot a muglik miniszterelnökével. Ahol létezett a Földön mágusképző, ott megvolt mindenhol ez a kapcsolat. A négy legjelentősebb mágusképző az angol Roxfort, a francia Beauxbatons, a messzi északon fekvő Durmstrang és a magyar NOX, ahol egy idő után jedi képzés is indult, emellett több kisebb iskola is létezett.

A jedik Coruscantról figyelve a bolygórendszereket őrködtek a béke felett, de készek voltak bárhová elmenni, ahol szükség volt rájuk, így a muglik elméjében titokzatos megmentőkként éltek, holott nem tartották magukat többre náluk; a szerénység, a végtelen szeretet és az odaadás jellemezte őket.

Úgy tűnt, a varázslók és a jedik teljesen felbontották szövetségüket, és semmilyen kapcsolatban nincsenek egymással, de egyesek őrizték a titkot a régi szövetségről, és nemzedékről nemzedékre átadták, hogyha a szükség úgy kívánja, fel tudják a szövetséget éleszteni, és össze tudjanak fogni reményt adva ezzel a sötétség legyőzésére.

A két világban háborúk és gonoszok jöttek és mentek, de szerencsére ezek a háborúk nem voltak tartósak, így nem kellett egyik világnak sem külső segítséget hívnia. De hamar baljós jelek kezdték beárnyékolni a békét, és a legnagyobb gonosz felütötte fejét mindkét világban. A varázslóknak szembe kellett nézniük a világ valaha volt legnagyobb fekete mágusával, aki Voldemortnak nevezte magát. A jedik pedig egy velejéig romlott Sith Lorddal, Darth Sidiusszal szálltak szembe. Úgy tűnt, képesek külön-külön is úrrá lenni a saját válságukon, de mindkét zsarnok egyre több követőt gyűjtött és a harc egyre elkeseredettebb volt.

Mindkét világban jóslat keringett egy megmentőről, aki segíthet legyőzni a sötétséget. Mindkét világ idővel megtalálta a saját mártírját, két fiút, akiktől megmentésüket várták, és akik álmukban sem gondolták milyen sors vár rájuk. Eleinte egyik fiú sem tudott saját képességeiről, habár mindkettejük körül történtek furcsa dolgok, ami miatt flúgosnak és abnormálisnak tartották őket. Idővel megtudták az igazságot és híressé váltak saját világukban, mert akárhogy is nem szerették volna, de mindig az események középpontjába kerültek. De ők nem kértek ebből a hírnévből, mérhetetlen szerénység és segítőkészség jellemezte őket. Az évek során meg tanulták kezelni ezt a hírnevet és az örökös küzdelemmel járó gondokat. Ez érettebbé, felelősségteljesebbé tette őket a kortársaiknál, így temérdek megpróbáltatás után szinte felnőtteknek tekinthetők.

Az egyik fiú Harry Potter, aki történetünk kezdetén ötödik évére készül a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. Nagyon nehéz éven van túl, hisz nála idősebb és tapasztaltabb társaival szemben kellett helytállnia a Trimágus Tusán, és év végén magával Voldemorttal is meg kellett küzdenie. A másik fiú a Harrynél egy évvel idősebb, Anakin Skywalker, aki leleplezte Darth Sidiust. Ez nagyon nehéz volt számára, mert nagyon közel állt a szívéhez. Ő nem volt más, mint a Galaktikus Köztársaság főkancellárra Palpatine, aki kihasználta a kis Anakin szeretetéhségét, anyja hiányát, és elhitette vele, hogy a barátja. De szerencsére Anakin átlátott a szitán, és leleplezte őt. Háború kezdődött, és a jedik kénytelenek voltak elmenekülni Coruscantról, és szövetségeseket keresni.

A történet ezt az újjáéledt szövetséget és sötétség elleni közös harc kezdetét meséli el.