Elhagyatva

Anna már fáradt volt, de nem szólt, hogy haza akar menni. Félt attól is, hogy otthon ujra kezdődnek a viták. Alex most olyan vidámnak és gondtalannak tűnt. Imádott horgászni és ha ő most azt mondja, hogy fáradt akkor ez a nap is veszekedéssel fog zárulni.

Alex válni akar, mert megtalálta az igazit, de Anna még így hogy pokol a házasságuk, még így is ragaszkodik a közös életükhöz.

Susie és Kurt Miller, akiknek most a vendégei a hajójukon úgy tesznek, mintha nem tudnának semmit, pedig a feszültséget, ami közöttük van még a vak is látja.

Alex és Kurt úgy függnek a horgászbotjuk végén, se nem látnak mást az úszón és a sörösüvegen kívül se meg nem hallanak semmit. A témájuk a csali a kapás a horog és minden más ilyen dolog aminek köze van a horgászáshoz. Pedig kapásuk is volt a délután folyamán mégsem tudják megunni.

Susie a kajütben szorgoskodik, mert hát ő a mintaháziasszony. Hol hideg sörrel, hol néhány finom falattal jelenik meg a fedélzeten. Anna csak a tengert nézi és vár. Arra vár, hogy végre hazamehessen és kialudhassa magát. Bár azt is tudta, hogy ha hazamennek és veszekedni fognak, akkor nem fog tudni alaudni. Nézte a naplementét ami csodás látvány volt, mint mindig és megúnhatatlan, de most boldogtalannak érezte magát, sírni szeretett volna és toporzékolni. Tudta, hogy hiába minden csak rontana a helyzetén.

Levette a napszemüvegét, mert nyomta az orrát és egy fura alakú felhőt kezdett el nézni, mikor meglátta a letört árbocú vitorlást. Érezte, hogy ott valami baj történt. Alex és Kurt nem vettek észre semmit.

- Fiúk figyeljetek!- szólt oda nekik.

A hangja olyan rémült volt, hogy mindketten rögtön ránéztek. Aztán Alex rögtön ugrott is és pillanatok alatt a vitorlásnál volt. Akkor már ők is látták a fedélzeten fekvő férfit. Alex megvizsgálta a férfit és odakiabált nekik.

- Csak elájult. Átviszem. -

Kurt és Alex óvatosan átrakták az ájult férfit, aztán a hajóját az övékéhez rögzítették és rögtön a part felé indultak.

Anna vizes törölközővel törölgette a férfi arcát és mikor az mocorogni kezdett kiabált Susienak.

- Hozz egy pohár narancslevet, úgy látom ki van száradva. -

A férfi kinyitotta a szemét és nézte a nőt aztán rekedten suttogta.

- Ariel hát megtaláltál?-

- Igen Hercegem, de most igyál ne beszélj. -

A fiúk is visszajöttek és kezelésbe vették a férfit. A partra érve Kurték a hajóról gondoskodtak ők meg Alexxel kórházba vitték a sérült férfi, aki mióta kinyitotta a szemét Anna kezét szorongatta.

A kórházban Alex pillanatok alatt elintézett mindent és ők már vitték is Tomot a röntgenbe és CT- re. Egy órába is beletelt mire a férfit ágybadugták. Alex elment, mert risztást kapott és egy betegéhez kellett mennie, de Anna ott maradt Tommal. Segített neki átöltözni és még be is takargatta, mint egy gyereket. Tom becsukta a szemét és még mindig a kezét fogta.

- Köszönöm, hogy velem maradt Ariel. . - suttogta- Gondolom most már mennie kell. Hát még egyszer mindent köszönök. . . . Ne haragudjon, de rettenetesen fáj a fejem. . . -

- Rögtön jövök- állt föl Anna és kisietett.

Pár perc mulva tablettákkal jött vissza. Segített fölülni Tomnak és egy pohár vízzel beadta neki a gyógyszert.

- Próbáljon meg aludni- simogatta meg a haját. Tom hálásan fogta meg ujra a kezét.

- Olyan jó, hogy itt volt velem. - mondta még és lehunyt szemmel sápadtan feküdt az ágyon.

Anna azt gondolta, hogy a férfi elaludt. Becsukta a kórterem ajtaját és kényelmesen elhelyezkedett az ágy melletti fotelban, hogy kéznél legyen ha szükség lenne rá.

Tom elkeseredve gondolt üres életére. Ő aki sikeres ügyvéd, jómódú és eddig azt hitte rengeteg barátja van itt fekszik egy kórházban magányosan és a tengeren töltött két nap után senki nem kereste. Senkinek sem hiányzott. Egy idegen nő ül az ágya mellett és úgy viselkedik, mintha régen ismerné, aggódik érte. Tom tudta, hogy felül kell vizsgálnia eddidi életét, kapcsolatait. Át kell értékelnie a barátaival való kapcsolatait.

Ariel. . . . a kis hableány aki megmentette az életét. Ó, ha neki ilyen társa lehetne, de sajnos ez a nő foglalt.



Anna nagyon fáradtnak érezte magát, de igyekezett, hogy ne aludjon el. Alex megígérte, hogy bejön érte ha végzett a betegénél és együtt mennek haza. Anna azért sejtette, hogy a nagy Ő- nél van és egyhamar nem fog szabadulni, róla meg valószínüleg el is feledkezett. Nem is baj, mert itt legalább érzi, hogy szükség van rá. Közelebb hajolt a férfihoz, hogy megnézze alszik- e, de a sötétben nem lehetett kivenni csak a körvonalait. Lágyan végigsimította a homlokát és az arcát, mire Tom megfogta a kezét és belecsókolt a tenyerébe. Anna úgy helyezkedett el, hogy a kezét nem húzta el a férfitól és aztán pillanatok alatt elbóbiskolt. Már világos volt mikor ujra felemelte a fejét. Tom fáradt arccal nézett rá aggódva.

- Ariel, te haza sem mentél?-

- Hogy van az én Hercegem?- kérdezett vissza Anna álmosan.

- A fejem még fáj, de különben jól vagyok. -

A folyosókon már megindult az élet és ekkor hozzájuk is megérkezett a reggeli vizit.

Az orvos megnyugtatta Annát, hogy nincs semmi komoly baja Tomnak. Egy kis agyrázkódása van aminek az egyedüli gyógymódja az elsötétített szobában való pár napos fekvés. Tehát Tom akár most is haza mehet és gondos ápolás mellett egy hét alatt meg is gyógyul. Anna sejtette, hogy Alex elvitte a kocsijukat ezért miután segített felöltözni Tomnak, taxit hívott és hazavitte a férfit is aki szó nélkül engedelmeskedett neki. Mikor a házuk előtt kiszálltak a taxiból akkor kérdezte meg.

- Komolyan gondoltad, hogy hozzátok jöjjek?A férjed mit fog szólni?Gondolom már így is elege lehet belőlem. Talán mégis jobb lenne, ha hazamennék. -

Anna szigorúan nézett rá.

- Van valaki aki ápol és melletted marad egész héten?-

- Hát az nincs... de... nem szeretnék a terhetekre lenni. -

- Egy szót sem akarok erről hallani. Itt maradsz és kész. - mondta ki határozottan és ő maga is elcsodálkozott ezen, hiszen tudta, hogy Alex nem fog örülni a szállóvendégnek. Bár amennyit a férje az utóbbi időben itthon volt, fel sem fog neki tűnni, ha valaki itt lakik. Legalább lesz valaki akihez szólhat, mert a gyerekek egész nyáron táborban vannak.

A kocsi még nem volt otthon, tehát Alex dolga kicsit elhúzódott. Nem is baj. . . . .

Anna a földszinti vendégszobába vezette Tomot, behúzta a függönyöket megvetette az ágyat és aztán elment reggelit készíteni. A férfi azt mondta, hogy le akar zuhamyozni ezért vitt be neki tiszta fehérneműt és egy pizsamát is Alexéből. Tom vékonyabb is és magasabb is volt mint a férje azért minden darab jól állt rajta. Az ágyba vitte neki a reggelit és ő is mellételepedett úgy ettek.

- Ariel ez csodás volt. Köszönöm. - mondta a végén Tom és megsimogatta a kezét.

- Most aludnod kell Hercegem- utasította Anna és már ment is ki azon gondolkodva, hogy mit is főzzön ebédre.

Délelőtt Susie is fölhívta és érdeklődött Tomról. Mikor elmondta neki, hogy hazavitte a nő megbotránkozva mondta.

- Anna te megőrültél?Az a férfi mégiscsak egy idegen és te hazavitted a házatokba?- Anna nem tudta ésszerűen megindokolni, hogy miért csinálta ezért inkább gyorsan elbúcsúzott Susietól és folytatta a főzést.

Alex délben került elő eléggé gyűrötten ezért nem is foglalkozott azzal, hogy helyes- e amit Anna csinált. Már rohannia is kellett a rendelésére. Zuhanyozott , átöltözött és bekapott pár falatot aztán már ott sem volt.

- Este későn jövök- szólt még vissza és Anna sejtette, hogy talán nem is jön haza éjszakára megint. Ő nem hisztizett nem veszekedett, nem csinált jelenetet, mert tudta, hogy hiába csak rontana a helyzeten, de szomorú volt, nagyon szomorú.

Tom mosolyogva fogadta, mikor az ebédet vitte be neki.

- Azt hiszem kipihentem magam, már a fejem sem fáj és hányingerem sincs- aztán elakadt- de te Ariel nagyon fáradtnak látszol, ami nem is csoda, hiszen éjszaka is alig aludtál most meg engem pátyolgatsz. . . . . . azt hiszem pihenned kellene. -

- Anna vagyok és nem Ariel- javította ki a nő mogorván.

- Igen már én is látom, mert Ariel az én sellőm aki megmentett, kedves volt és barátságos. . . . . - Anna letette elé a tálcát és csak annyit mondott

- Jó étvágyat - és kiment a szobából. Tom kipattant az ágyból és utánnarohant.

- Bocsáss meg!Szemtelen voltam érte utól a nappaliba a nőt akinek könnyek csorogtak végig az arcán.

- Szemtelen voltam Anna kérlek bocsáss meg. - kérte Tom és szerette volna átölelni, de nem merte, csak állt ott lehajtott fejjel bűnbánóan.

- Ne haragudj egy kicsit zaklatott vagyok nem kellett volna mindjárt fölkapnom a vizet. Menj vissza és egyél. - mondta , de nem fodult meg nehogy Tom meglássa a könnyeit. Pedig Tom tudta, hogy sír és ez őt nagyon fölkavarta. Odaállt Anna elé és az ujjával fölfogott egy könnycseppet az arcáról majd megkóstolta a nyelvével aztán uralkodott magán és nem csókolta végig a nő arcát mint ahogy szerette volna csak megtörölgette a könnyes arcot és a nő kezét fogta meg.

- Ha akarod elmegyek. - kezdte.

- nem - kiáltott föl Anna- nem akarom, csak problémáim vannak és ez most jött ki rajtam. Nem te vagy a hibás. . . . menj és egyél már, mert teljesen ki fog hűlni az étel. - Gyere te is- húzta magával Tom és Anna nem ellenkezett. Leült mellé és először döcögősen indult az evés és a beszélgetés, de aztán belemelegedtek.

Anna mesélt a családjáról, a két gyerekről, arról, hogy hogyan találtak erre a csodás tengerparti házra. Tom meg a munkájáról az egyetemi éveiről, a szüleiről. Észre sem vették, hogy mindent megettek és elszaladt a délután. Persze Tom nem beszélt a magányáról és anna sem a házassága összeomlásáról. De nem is kellett nekik a gondjaikról beszélni, mert Tom érezte, hogy a lányt bántja valami és Anna érezte, hogy Tom mennyire vágyik a társaságára. Anna elkezdte a vacsorát készíteni és Tom ott ült mellette a konyhában a pultnál pizsamában. Éppen nevetgéltek mikor Alex megérkezett.

- Jó estét. Jó helyen járok?- kérdezte meglepetten.

Azt várta, hogy a felesége sértetten és vörösre sírt szemmel fogadja, és ahelyett egy nevetgélő nőt talált, aki ezzel az idegennel szórakozik. Nem tudta eldönteni, hogy örüljön ennek, vagy bosszankodjon, de mikor arra gondolt, hogy Amanda várja őt a kívánatos testével, akkor inkább úgy döntött, hogy nem vesz tudomást róluk. Sietve vacsorázott, aztán közölte, hogy még sok dolga van, mert másnap el kell utaznia egy konferenciára, és ott is hagyta őket.

Tom nézte a szenvedő Annát, sajnálta, de tudta, hogy nem tud neki segíteni. Még nem. Utána két boldog és békés nap következett. A gyerekek és Alex is telefonáltak ami után Anna látszólag megnyugodott és nagyokat beszélgetve ültek a teraszon. A második nap végén Anna ujra feszült lett. Tom látta, hogy milyen ideges és minden autózajra és ajtócsapódásra összerezzen. Szerette volna megnyugtatni de érezte, hogy hiába. Megszorította a kezét.

- Jó éjszakát Ariel- súgta és elment aludni a szobájába.

Anna ébren várta Alexet, de az nem jött meg az éjjelReggel fáradtan készítette a reggelit. Alex felöltözve jött ki a konyhába.

- Jó reggelt Ariel-

Anna odavetett egy halk - Jó reggelt Tom- ot de most nem volt kedve játszani.

- Úgy terveztem, hogy ma hazamegyek. - mondta a férfi evés közben.

Anna rémülten nézett rá.

- Még ne- csúszott ki a száján. - Biztos, hogy jól érzed magad?- helyesbített.

- Szivesen maradnék még, de már a fejem sem fáj és a munkám is vár. Sok behoznivalóm van. Azért még találkozunk ugye?-

- Igen. Nagyon szeretném. Jó volt veled beszélgetni. - mondta Anna szomorúan és nagyon félt, hogy egyedül fog maradni.

- Nemsokára jönnek haza a gyerekek és nem leszel egyedül- vigasztalta Tom, mintha a gondolataira válaszolt volna. - szivesen megismerkednék velük. -

- Lehet, hogy csalódnál- mondta Anna mert a történetei az aranyos kópékról szóltak amiket a férfinak mesélt, de hol vannak már azok az édes csöppségek?Most nyűgös türelmetlen diktátorok. Igazi kamaszok akik még ráadásul el is vannak kényeztetve.

Anna tudta, hogy ő a hibás amiért ilyenek, de nem tudja, hogy hol rontotta el a dolgot. Talán nem kellett volna annyira kiszolgálni őket és akkor most nem lennének olyan zsarnokok.

- Sétáljunk még egyet a parton- kérte Tom.

- Jó- állt föl Anna.

Szó nélkül, mindketten a gondolataikba merülve tették meg az utat.

Mikor Tommam elment a taxi Anna érezte, hogy milyen jó is volt amíg a férfi itt volt.

Rendbetette a vendégszobát a konyhát, de ebédet már nem készített. Minek Alex valószínűleg ma nem jön haza ő meg olyan ideges, hogy nem tud enni. Leült a teraszra a tengert nézte és várt. Már fázott mikor fölriadt gondolataiból és sötétedett is. Bement a házba és Tomot hívta telefonon.

- Csak tudni akartam, hogy jól vagy- e. - mondta szomorúan mikor a férfi beleszólt.

- Igen, minden rendben, na és nálad?Szomorú a hangod Ariel. -

- Elhagyott a Hercegem- Hiányzol Tom. - sóhajtotta Anna viccesen, pedig nagyon komolyan gondolta.

- Te is hiányzol Anna- mondta komolyan Tom.

- Aludj. Rád fér a pihenés, reggel olyan fáradtnak láttalak. -

Te is aludj jól- búcsúzott el a lány. Szomorúan ült le a sötét üres ház nappalijában. Megint egész éjjel várta Alexet. Tudta, hogy beszélnie kell vele. Végre le kell zárniuk ezt az ügyet, hisz ez így egyikőjüknek sem jó így. Főleg a gyerekeknek nem jó ez a feszült hangulat. Alex hajnalban jött és akkor nem volt hajlandó beszélni. Azt mondta, hogy fáradt és nem lefeküdt aludni. Már Anna is nagyon fáradt volt. Lefeküdtek a jéghideg hitvesi ágyba ahol gyorsan reggel lett. Anna képtelen volt fölkelni. A szemét sem tudta kinyitni második napja nem aludt és enni is alig evett. Alex még odasúgta neki.

- Ma igérem, hogy időben hazajövök és beszélünk. - és már ment is. Alex a kapunál találkozott össze Tommal.

- Gondoltam benézek Annához. . . . - zavarban volt, de aggódott az asszony miatt, mert előző este olyan szomorú volt a hangja.

- Jó hogy jössz. Alszik mint a bunda. Szerintem öntsd nyakon egy pohár vízzel. - fogott kezet vele.

- Ha alszik akkor nem zavarom. -

- Menj csak. Szerintem neked örülni fog. De ébreszd föl. - nevetett Alex és már ment is a kocsijához.

Tom halkan nyitotta a hálószoba ajtót és látta, hogy Anna tényleg alszik. A kispárnáját ölelve nyakig betakarózva feküdt az ágyban. Tom föléhajolt és suttogott.

- Alszol?- Anna elengedte a kispárnáját és félálomban a szemét ki sem nyitva boldogan ölelte át a férfi nyakát. Húzta le maga mellé és csókolta. Tom meglepődött, de visszacsókolta és bújt oda hozzá. Ölelte, majd a kezét a hálóinge alá csúsztatta úgy simogatta. Nem tudta minek köszönheti ezt a hirtelen jött szenvedélyt, de nem bánta, mert legmerészebb álmai váltak valóra. Anna csókja egyre hevesebb lett. Ekkor megpróbálta lefejteni róla a hálóinget és ő is szabadult a ruháitól. A szájuk szétvált egy pillanatra és mindketten egyszerre súgták.

- Kedvesem- Anna kinyitotta a szemét és riadtan ült föl. Rémülten nézett Tomra.

- Te?. . . - egyértelmű volt a helyzet. A férfi is rögtön megértette, hogy Anna nem rá számított és nem tudta, hogy őt rohanta le, azt hitte a férje jött vissza. Szégyellte magát és próbálta magára húzni a takarót. Könnyek ültek a szemében. Tom látta, hogy néhány pillanat és kitör a sírás. Átölelte a lányt és vigasztalta.

- Bocsáss meg!Őrült voltam, hogy azt hittem nekem szól a szenvedélyed. Pedig úgy szerettem volna azt hinni, hogy igaz. Ne sírj!Én vagyok a hibás, hogy ilyen korán rád törtem. - Anna hozzábújt és egyáltalán nem érezte magát bűnösnek. A könnyei lassan apadni kezdtek. Kapott még egy vigasztaló puszit az orrára aztán a férfi megigazította a ruháját és gyorsan távozott. Anna ábrándozva nézett utána. Sokminden megfordult a fejében, de Tom csókjait nem tudta elfelejteni. Szinte égett a szája ha rágondolt

Délután Alex komoly arccal ült le beszélni a kettőjük dolgáról.

- Van valakim- mondta ki szemrebbenés nélkül. - El akarok válni és vele akarok élni. . . . szeretném, ha elköltöznél. A gyerekek nálam maradnak. -

Anna úgy érezte összeomlott a nyugodt világa. Mindennek vége nincs remény. Mennie kell és a gyerekeit sem viheti magával. Bár valószínű, hogy így jobb lesz nekik, hisz ő nem tudná olyan szinten tartani őket az apjuk.

- Mire a gyerekek megjönnek szeretném, ha elköltöznél. Kapsz egy összeget amiből addig fenntarthatod magad amíg nem találsz munkát. Én most pár napra elmegyek és vasárnap mire visszajövök nem szeretnék veled találkozni. -

Anna elrohant és bezárkózott a gyerekszobába. Sírva feküdt a lánya ágyán. Másnap csak arra tudott gondolni, hogy el innen, minél előbb. Tom is eszébe jutott közben, de még mindig szégyellte magát a tévedéséért és nem merte fölhívni. Susie és Kurt sem jöhet szóba, mert ők Alex barátai. Elővett egy rakás ujságot és elkezdte a hirdetéseket böngészni. Rengeteget telefonált mirerátalált a megfelelő hirdetésre. Egy kertvárosi villába kerestek valakit aki a kertet gondozza. Lakást és ellátást is biztosítottak. Telefonon megbeszélt egy találkozót másnapra. Megnyugodva kezdett pakolni. Biztosra vette, hogy sikerül az állást megkapnia.

Tom hiába próbálta másfelé terelni a gondolatait, nem tudott csak Annára gondolni. Szomorú volt, mert tudta, hogy az asszony nem neki szánta a csókjait, de ez még jobban tüzelte őt. Hívni azért nem merte és azt is tudta, hogy Anna sem fogja híni őt és ettől szenvedett. A munkája közben is elkalandoztak a gondolatai. Két hét után nem bírta tovább és úgy döntött, hogy mégiscsak látnia kell Annát.

Csinos fiatal lány nyitott ajtót és a medencéhez vezette ahol Alex feküdt egy nyugágyon.

- Anna itthon van?- kérdezte a kötelező udvariaskodások után.

A szőke bombázó odasimult Alexhez aki nevetve válaszolt.

- Annát lecseréltem. Szerinted nem volt jó csere?- mutatott a lányra- Válunk. Anna elköltözött. Ő Amanda a menyasszonyom. -

Tom majdnem leesett a székről annyira meglepte a hír. Ekkor két veszekedő kamasz rohant ki a házból és Alex dühösen ment be velük, hogy igazságot tegyen. Amanda kényelmesen elhelyezkedett a nyugágyon és olajozni kezdte magát.

- Alex elég dühös volt a feleségére, mert még a címét sem hagyta meg. Tudja a válást is gyorsabban el tudnánk intézni, ha tudnánk hová küldjük az idézést. Szóval, ha jelentkezne magánál, akkor mondja meg neki, hogy legalább az új címét adja meg. -

Tom tudta, hogy Anna nem fog nála jelentkezni, de azért megigérte, hogy majd szól neki, aztán gyorsan kimentette magát és elrohant. Pár perc mulva lehajtott az útról és a tengerparton a homokban ülve bámulta a vizet. - Hol lehet most Anna?- Érezte, tudta, hogy a nőnek szüksége van rá.

Másnap egy étteremből jöttek ki két kollégájával és ő éppen el akart búcsúzni mikor meglátta a lányt az utca túloldalán. Gyorsan kimentette magát és már rohant is Anna után. Hátulról kapta el a karját mint aki soha nem akarja engedni úgy szorította.

- Anna!- Ott állt előtte és a megkönnyebbüléstől, hogy végre megvan csak nézte.

- Tom?- nézett rá a lány és levette a napszemüvegét. A szeme vörös volt és dagadt.

- Mi történt veled?- rémült meg Tom.

- Allergia!Állást vállaltam, mint kertész és most derült ki, hogy allergiás vagyok a virágporra. - maga is csodálkozott, hogy milyen könnyedén mondta, pedig ez azt jelenti, hogy megint nincs munkája és lakása.

- Kerestelek. - mondta halkan Tom. Szerette volna megölelni, megvigasztalni a lányt, de nem mozdult csak a karját szorította még mindig.

- Hol laksz most?-

- Egy kertvárosi villában kaptam munkát, de sajnos föl kell mondanom és el kell költöznöm. Még nem tudom, hogy hová megyek. Tudod, hogy Alex válni akar?- elcsuklott a hangja.

- Igen tudom. Jártam nálatok. Téged akartalak látni. -

- A gyerekeket láttad?Hogy vannak?- Tom sajnálkozott.

- Csak egy pillanatra láttam őket, de akkor jól néztek ki. Éppen vitatkoztak valamin. - Anna fölnevetett.

- Igen ezek ők. Mindig vitatkoznak, de nagyon hiányoznak. . . . Alex. . . azt mondta, hogy. . . nem láthatom őket. . . . . mert azzal megzavarnám őket. . . . és. . . . - próbálta visszanyelni a könnyeit, de nem sikerült. Tom átölelte.

- Nyugodj megAzt hiszem beszélnünk kellene. Tudod mit?Ha most ráérsz menjünk föl hozzám egy kávé mellett mindent elmondhatsz. - Anna beleegyezett, mert boldog volt, hogy végre valaki mellette áll. Most jött rá mennyire magányos volt az utóbbi két hét amit egyedül töltött. Tom lakása nagy modern hodály volt. Egy lakás, de nem igazi otthon. Tudta ezt Tom és azt is, hogy ha Anna itt élne vele akkor ebből a lakásból igazi otthont tudna teremteni. Ez a pici és kedves nő úgy megváltoztatta őt és a gondolatait, főleg azt, mert hetek óta másra sem tudott gondolni csak rá.

Anna feszengve ült le a modern vonalú fotelba ami azért kényelmesnek bizonyult és mesélni kezdett. Amandáról, Alexről és arról, hogy Alex hogyan küldte el. Aztán zavartan nézett Tomra.

- Azt hiszem mennem kellene, hiszen neked biztosan dolgod van. . . . .

- Nem, ne menj el. nyomta vissza a székre Tom és elétérdelt, hogy az arcuk közelebb kerüljön egymáshoz. . A két keze közé vette a lány arcát és szerette volna megcsókolni, de nem tette. Inkább halkan és nyugodtan beszélni kezdett.

- Alex nagyon csúnyán bánt veled, mert úgy gondolta, hogy te nem fogsz ellenkezni, de ezt nem hagyhatjuk annyiban. A törvény a te oldaladon áll. Igaz, hogy nem vagyok válóperes ügyvéd, de azt még én is tudom, hogy téged a ház fele a jövedelme egy része és a két gyerek is megillet. Nem volt joga így elküldeni. Tudok segíteni, mert van egy ismerősöm aki az ilyen ügyekre specializálódott. Föl is hívom és beszélünk vele. Te maradj itt és ne mozdulj. - Anna belecsókolt Tom tenyerébe és megszorította nagy és gyengéd kezét.

- Köszönöm Tom, de nekem nincs pénzem ügyvédre. - Tom a szájára tette az ujját.

- Csitt, egy szót se pénzről, majd az anyagiakat beszéld meg Roberttel. Azt azért meg kell mondanom, hogy szokott ingyen is vállalni. -

Tom a telefonhoz ment és tárcsázott, de közben le sem vette a szemét Annáról. Szerelmes vagyok. Villant belé a fölismerés és ettől a gondolattól megnyugodott, mert Anna itt volt és ő tudta, hogy nem szabad soha többé elengednie.

Robert megigérte, hogy fél óra mulva fogadja őket az irodájában. Anna fölállt mert úgy gondolta, hogy rögtön indulnak, de Tom még visszaültette.

- Ha el kell jönnöd a villából ahol laksz hol fogsz lakni?-

- Nem tudom még, de majd csak találok valamit, ahol a munka mellé adnak szállást is.

- Ne keress tovább. Nálam addig maradsz ameddig kedved tartja. Itt ez a hatalmas lakás és alig vagyok itthon. Ugye elfogadod?. . . . Van külön hálószobám is számodra. - várakozón nézett Annára és a szive majd kiugrott a helyéről amíg a válaszra várt. Anna habozott, mert nem akart visszaélni Tom jóságával.

- Hát, nem is tudom, hogy elfogadhatom- e ezt az ajánlatotTom olyan kedves vagy hozzám. . . . . - mert szeretlek, őrülten szeretlek, szerette volna mondani Tom, de nem mondta, mert érezte, hogy még nincs itt az ideje.

- Ne gondolkozz Anna. -

- Jó, akkor majd holnap fölmondok a villában és átjövök pár napra, de csak addig amíg nem találok valami munkát és lakást. - a férfi boldogan nézett rá. Egyenlőre ennyi is elég, hogy idejön és a közelében lesz. . . a többit majd később, ha már itt lesz.

gyalog mentek Robert irodájába, ami csak két házzal arrébb volt egy elegáns irodaházban. Annát leültették az előtérben ahol a titkárnőült és a férfi bement az ügyvédhez.

- Pár perc. . . - súgta Annának. Elég is volt pár perc arra, hogy elmesélje, hogyan ismerkedett meg Annával és Alexxal majd elmondta a férj eljárását és kérte, hogy Annának mondja azt, hogy ingyen vállalja az ügyét, de majd ő fizeti a számlát. Robert csak a teniszpályáról és egy egy partiról ismerte Tomot, de most látta, hogy komolyan szerelmes.

- Küldd be kérlek azt a hölgyet aki ennyire megbabonázott. - mondta mosolyogva.

- Ennyire látszik rajtam?-

- Hát igen. Nagyon látszik. -

Tom behívta Annát akit Robert tüzetesen megvizsgált. Aprótermetű, hosszú barna hajú és kék szemű fiatal nő, vörös szemekkel, smink nélkül. Hát nem olyan cicababa, mint akikkel Tom szokott megjelenni. Olyan nő volt ez akit védelmezni szeretne minden férfi. Talán a férje kivételével, aki elbánt vele.

- Kérem foglaljon helyet Anna. Te Tom addig intézd a dolgaidat, szeretnék Annával négyszemközt beszélni. -

Menjek ki?- Tom zavarban volt, mert maradni szeretett volna. Nem akarta Annát egyedül hagyni.

- Igen menj el kérlek és Annát nyugodtan bízd rám. Ha végeztünk felhívlak. -

- Nem nem megyek el. Itt kinn várok. - ezzel kiment és nyugtalanul bámulta a bezáródó ajtót.

Robert részletesen kifaggatta a lányt, mindenről, még a megismerkedésük részletei is érdekelték. Anna teljesen feloldódott és még az sem zavarta, hogy a férfi végig jegyzetelt.

- Most hol lakik?- kérdezte a férfi mikor a végére értek a történetnek. Anna elmondta, hogy ott kell hagynia az állását az allergia miatt és hogy Tom fölajánlotta a lakását. Robert csóválta a fejét.

- Nem , ez nem jó megoldás. Ne költözzön Tomhoz egyenlőre. Nincs valami barátnője, vagy rokona akihez mehetne?-

- Nincs. Senkim sincs. - Anna szomorúan lehajtotta a fejét.

- Nincs semmi baj, azt hiszem tudok egy megoldást. - felirt valamit egy cetlire.

- Ide menjen el. Itt gondját viselik amig elintézem hogy ujra visszaköltözzön a házába. Megigérem, hogy egy héten belül visszamehet. -

- Még a hononáriumról nem beszéltünk. meg kell mondanom, hogy nekem nincs pénzem. - Robert fölnevetett.

- Asszonyom én elvállalom az ügyét, mert magával nagyon igazságtalanul bánt a férje és a bíróságon beadunk egy kérvényt, hogy díjmentességet kérünk és ez azt jelenti, hogy nem kell fizetnie nekem sem. - Anna fölállt.

- Köszönöm Robert. -

- Holnap elindítom a hivatalos eljárást és majd jelentkezem. - Az órájára nézett és mosolyogva nyitott ajtót. Tom ott ült és amint nyílt az ajtó fölpattant. Robert még mindig mosolygott.

- Nincs ok az aggodalomra, minden rendben lesz, csak annyit kérek, hogy a kapcsolatotokat diszkréten. . . szóval, nem szeretném, ha támadási felületet adnánk az ellenfélnek. Tudod Tom, hogy megy ez. . . . -

- Igen, értem. - mondta Tom.

- Tudod mi eddig is csak barátok voltunk és most is azok vagyunk. -

- Rendben Tom, de már Annának is mondtam, hogy nem tartom helyesnek, hogy hozzád költözzön. Várjatok ezzel. . . . - Tom szomorúan adott neki igazat. Hazavitte a lányt és mikor búcsúzott tőle nem bírta ki és magához szorította.

- Nem szeretnélek szem elől téveszteni. Kérlek hívj, hogy tudjak rólad. Segíteni szeretnék. Megígéred, hogy jelentkezel?-

- Igen- suttogta a vállába a lány.

Másnap Anna elbúcsúzott az idős házaspártól akiknek a kertjét gondozta és újra elindult kis csomagjával. A cím amit az ügyvéd megadott egy szociális gondozóház segélyszállása volt. Tizen laktak egy szobában ami inkább egy terem volt. Tíz lány és tíz férfi, bár ez a szám mindig változott. Anna lepakolt az ágya mellé és mindent a kis szekrénykébe tett, csak a pénztárcáját tette a zsebébe. leült egy pillanatra az ágy szélére és körülnézett. Elgondolkodott azon, hogy még nem is olyan régen irigyelt jómódú orvosfeleség volt és most meg egy tömegszálláson egy ágy lakója.

Mikor bejelentkezett figyelmeztették, hogy még a ruháit se hagyja a szekrényben, mert itt minden eltűnhet. Volt egy közös nappali és étkező ahol páran ültek a tévé előtt. Mind fiatalabbak voltak mint ő ezért nem is próbált kapcsolatot felvenni velük. , csak leült a fotelba és gondolkodott a zavaros érzésein. Azon amit Tom iránt érzett. Sajnálta, hogy nem fiatalabb és hogy nem évekkel előbb találkoztak.

Egy hosszúhajú fiú ült le mellé a fotelba és pár perc mulva arra lett figyelmes, hogy a fiú reszket, vacog a foga. Odanyúlt, megfogta a kezét.

- Segíthetek?- a fiú nem tudott válaszolni annyira kocogott a foga. Anna a hálóteremből kihozott egy plédet és a fiúra terítette, magához szorította, dörzsölte, próbálta melegíteni.

- Mindjárt jobb lesz. Talán ha lefeküdnél jobb lenne. -

Ekkor egy lány szólt oda gúnyosan.

- Napközben tilos lefeküdni, de őt nem is érdemes pátyolgatni, mert ez mindennapos nála, ha nem kap anyagot kijönnek rajta az elvonási tünetek. -

Anna sejtette, hogy kábítószerel vonási tünetek mutatkoznak a fiún, de nagyon szeretett volna segíteni neki. Kiment az irodába az ügyeletes szociális munkáshoz aki egy fiatal férfi volt.

- Van a társalgóban egy fiú, aki nagyon rossz állapotban van, azt hiszem elvonási tünetei vannak. Nem tudna segíteni valahogyan, Kórházba kellene vinni, vagy legalább lefektetni. . . . -

A férfi kinézett a társalgóba.

- Á, igen az Peter. nem kell izgulni miatta. Látszik, hogy maga új még erre felé és nincs az ilyen látványhoz szokva. - Végigmérte Annát és talán az aggódó arca győzte, meg, hogy mégis segített- Tudja mit?Adja oda neki ezt a tablettát ez csökkenti a tüneteit egy időre. Igazából az lenne jó Peternek, ha önként kérné a kezelését és akkor rendszeresen kapna gyógyszert és más segítséget is, de amint egy ujabb adag narkóhoz jut újra kezdi és elfelejti, hogy milyen kutyául is van olyenkor. -

Anna elvette a tablettát és még visszaszólt

- Lefektetem a fiút és mellette maradok amíg jobban nem lesz. Kösz!-

A férfi szólni akart, hogy tilos nappal lefeküdni és tilos nőknek a férfi hálóba menni, de aztán meggondolta, hisz látta, hogy Peter tényleg kutyául néz ki. Nem ment oda segíteni sem ő sem más akik látták. Pedig látták, hogy Anna milyen nehezen tudja beadni a tablettát a vacogó fiúnak aki még a vizespoharat sem tudta megtartani. Aztán nagy nehezen bevezette a fiút a hálóterembe és lefektette. Mellé ült, simogatta, lemosta az arcát vizes ruhával, nyugtatgatta, mikor úgy látta, hogy fájdalmai vannak. Eltelt egy óra is mire Peter megnyugodott és elaludt. Közben Anna nem vette észre, hogy a szociális munkás többször is benéz a szobába. Anna ült az ágy mellett és nézte peter csinos vonásait. Sajnálta szegény fiút aki sokat szenved. Tudta érezte, hogy segítenie kell. Pár óra mulva Peter ébredezni kezdett és csodálkozva nézett körül. Anna a homlokát simogatta, ami már nem volt verejtékes. Látszott a fiú szemén, hogy fogalma sincs ki ez a nő mellette. Anna látta, hogy mennyire kiszáradt a fiú szája segített neki felülni és odanyujtotta a szekrényre készített narancslevet. Peter keze még mindig remegett ezért Anna nem engedte el a poharat, segített neki inni.

- Kösz. - hallotta a iú rekedt hangját- Te új vagy itt?-

- Igen. Ma költöztem be. Anna vagyok. -

- Azt hiszem rohadtul éreztem magam, de most már rendben vagyok. Kösz hogy segítettél. Most megyek zuhanyozni, mert így utálom magam- és már indult is igaz még egy kicsit szédelegve. Anna megfogta a megbillenő fiút.

- Ha segítségre van szükséged én ott leszek kinn. - mondta még és már ment is.

A társalgóban a fiatal szociális munkás mosolyogva várta.

- Minden rendben van Mrs. Rodman?-

- Igen most már jól van Peter. -

- De remélem tudja Asszonyom, hogy ez nem fog sokáig tartani?Pár óra mulva ujra kezdődnek a tünetei és akkor mit fog csinálni?-

- Még nem tudom, de azt tudom, hogy nem tudom nézni, ha valaki szenved. -

Anna szomorúan ült le egy fotelba és azon gondolkodott, hogy hogyan tudna segíteni a fiúnak. Ekkor a szociális munkás odahajolt hozzá.

- Ha Peter rászánja magát a kúrára én tudok adni egy címet ahol azt ingyen csinálják. -

- Köszönöm, maga igazán rendes. -

- Helló Michael- jött ki a szobából vizes hajjal Peter. - Este jövök. Sziasztok- és már ment is ki az ajtón. Anna fölpattant, hogy utána menjen, de Michael megfogta a karját.

- Ne hagyja most. Úgysem tudná megállítani. Visszafog jönni és akkor majd beszélhet vele. Ha szerencsénk van még az elvonási tünetek előtt visszaér. -

Anna sokáig várta a fiút, aztán lemondott róla és elment lefeküdni. Az ágyához érve megdöbbenve látta, hogy a táskája nyitva van és hiányzik a pénztárcája is a zsebéből. Kiment szólni Michaelnak, de az csak legyintett.

- Sajnálom, én szóltam, hogy vigyázzon. Peter lehetett és most valahol boldog mert belőhette magát. Remélem csak egy adagra való pénz volt benne. - Anna elkeseredve válaszolt.

- Nem tudom, hogy mennyibe kerül egy adag. De szerencsére nem volt sok pénzem. Csak nehogy baja legyen szegény fiúnak. -

Mrs. Rodman ismeri valahonnan Petert?-

- Nem eddig nem ismertem, de annyira szenvedett szegény. -

- Na és mit akar tőle?- Anna feszengett.

- Segíteni szeretnék neki. -

- nem tud segíteni Mrs. Rodman. Ezek a narkós fiúk reménytelenek, ha pénzt szereznek akárhogyan is akkor belövik magukat ha nem tudnak akkor meg szenvednek és egyszer egy árokparton belehalnak az elvonási tünetekbe vagy a túladagolásba. Nem érdemes kínoznia magát, hisz maga úgyis továbbál egy két napon belül aztán elfelejti ezeket a roncsokat. -

- Anna szemében könny csillogott.

- Nem tudom elfelejteni Michael, mert ha szenvedni látok valakit akkor segítenem kell és ilyenkor a pénz nem számít. Csak nehogy baja legyen szegénynek. Nem kellene megkeresnünk?-

- MRS. Rodman úgy látom maga nem értett meg. Nem tehetünk semmitMenjen és feküdjön le. Különben ne izguljon, mert Peter nem sokára vissza fog jönni. -

Anna szomorúan ment vissza a szobájába, de nem tudott elaludni. Reggel fáradtan és leverten indult a közös zuhanyzóba. A fürdőszobában egy széparcú, de majdnem kopaszra borotvált lány szólította meg.

- Szép volt amit tegnap Peterért tett Asszonyom. - Anna szomorúan nézte a lányt.

- Régóta ismered őt?-

- Amikor még én is narkóztam együtt jártunk, de én végigcsináltam egy kúrát és most tiszta vagyok. Sajnos ő nem tud kiszállni. -

- Nem tudod, hogy hol lehet most?Segíteni szeretnék neki. -

- Nem hiszem, hogy érdemes lenne vele foglalkoznia- mondta a lány könnyes szemmel.

- Szereted őt?- tapintott rá Anna a lényegre.

- Igen- suttogta a lány sirva.

- Akkor kettőnknek talán sikerülne. Keressük meg őt. . . -

- Janet vagyok. Azt hiszem, tudom, hogy hol találjuk meg most. - Janet bizakodóan nézett Annára. Ez a pár szó elég volt hogy uj reménnyel töltse föl.

Michaellal való rövid megbeszélés után elindultak. Még Anna telefonált egyet, mert az ügyvédjétől kapott egy üzenetet. Most jutott csak eszébe, hogy a saját problémájával nem is foglalkozott. Robert arra kérte, hogy minél előbb keresse fel őt az irodájában. .

- Ma nem tudok menni, talán holnap. Sajnálom, de nagyon fontos dolgot kell elintéznem. -

- Hallottam arról a fiúról akin megpróbál segíteni. Vigyázzon Anna egy narkós olyan probléma amit nem könnyű megoldani. Nem akarom megbántani, de nem kéne ezzel az üggyel foglalkoznia. -

- Most nem érek rá Robert, de holnap benézek az irodájába. - ezzel letette a kagylót és mosolyogva nézett Janetre.

- Indulhatunk. -

Egy romos házban találták meg Peter teljes kábulatban. Órákig ültek mellette beszélgetve amíg olyan állapotba került, hogy vissza tudták vinni a szállásra. Ott a két nő zuhany alá állította a még mindig öntudatlan fiút és jó alaposan lemosdatták. Anna megdöbbent mikor meglátta a sok tűszúrás nyomát a fiú testén. Rémülten gondolt a saját gyerekeire, akikre nem tud vigyázni, hogy ne történjen velük ilyen borzalom. Peter alig állt a lábán. Átölelték és úgy vezették vissza az ágyhoz. Janet elment átöltözni és addig Anna szárazra törölte a fiút. és lefektette az ágyra. Mozgást hallott az ajtó felől és mikor fölpillantott meglátta, hogy ott áll Tom. A férfi arca fájdalmat tükrözött ahogy őket nézte.

- Michael mondta, hogy itt vagy. - mondta halkan- de nem akarok zavarni. - el akart menni, de Anna utánaszólt.

- Dehogy zavarsz, gyere vissza Tom. - a férfi megállt, de nem fordult meg. Féltékeny volt. Úgy érezte elveszíti Annát, pedig még nem is volt az övé. A nő odament hozzá és megsimogatta a hátát.

- Tom kedves tudnál nekünk segíteni?Peternek segítségre lenne szüksége. -

Tom erőt vett magán és megfordult.

- Persze, hogy segítek. - Anna elmesélte, hogyan ismerte meg a fiút és, hogy azt tervezik, hogy rábeszélik egy elvonókúrára. Mikor Janet visszajött és Anna bemutatta Tomnak a férfiból eltűnt minden feszültség. Úgy megörült a lánynak, hogy Anna szinte féltékeny lett.

Másnap az ügyvédnél Tom szeretettel szorongatta Anna kezét. Robert elégedetten számolt be az elért eredményekről.

- Mivel az érveim meggyőzték az Ön férjét és annak ügyvédjét, arra kérik, hogy költözzön haza. Sajnálják a történteket és bocsánatot szeretnének kérni. ugyanis ecseteltem nekik, hogy jogot formálhat a házra a két gyerekre és a férje jövedelmének negyven százalékára. Ezen kívül neki kell fizetni a rezsit, a gyerekek iskoláztatását és a házból Önt nem teheti ki. Ezen kívül magas összegű tartást is fog kapni. A férje azt üzeni, hogy minél előbb menjen haza, mert a két gyerek pokollá teszi az életét mióta maga nincs otthon. Ennyit intéztem. A többi már a maga dolga. -

- Köszönöm Robert. - nyujtott kezet könnyes szemmel Anna.

Az ajtó előtt elbúcsúzott Tomtól is.

- Kérlek Tom most menj el, mert egyedül szeretnék maradni. -

Tudta, hogy az élete megváltozott. Már nem tud visszatérni a régi életéhez. Ő ez alatt a pár hét alatt alázatos mintafeleségből teljesen más ember lett. Válni akar és életcélja van. Segíteni akar az olyan fiataloknak mint Janet és Peter. Van még valami amiben megváltozott az élete. Megtalálta őt a szerelem amit még magának sem mert bevallani.

Gyalog ment a menhelyre ahol Janet mosolyogva várta.

- Beleegyezett. Elkisérsz minket?Addig kell indulnunk amíg nem jönnek ujra az elvonási tünetek. - megsimogatta peter fejét és homlokon csókolta.

- Sok sikert Peter. Ne felejtsd el hogy én bízom benned és várlak. -

- Kösz Anna- a két fiatal elindult a klinikára. Michael behívta Annát az irodájába.

- Nem tudom Anna, hogy milyen tervei vannak a jövőre nézve, de nekem van egy ajánlatom, amit szeretném, ha végig gondolna. Maga nagyon tud bánni a fiatalokkal nagyon érzékeny és szeretik is. Ezért ha van kedve jöjjön ide dolgozni. Itt magára van szükség. -

- Kösz Michael, azt hiszem igaza van. Nekem ezt kell csinálnom. Előbb persze rendbe kell hoznom az életemet, de jelentkezni fogok. - bement a szobába és összepakolta a cuccait, amik elfértek egy hátizsákban. Elbúcsúzott Michaeltől és elindult haza. Oda ahol már igazán nem érezte otthon magát. Tudta, hogy új életet és új otthont kell fölépítenie.

Kicsit félt a visszatérétől, de már nem volt olyan bizonytalan, mint mikor elindult pár héttel ezelőtt.

A ház kívülről csendes volt, mintha semmi sem történt volna. Nem érzett nyugalmat, mint máskor mikor valami utazásról hazatért.

A ház mögött a parton a homokban ült a két gyereke és nagyon komolyak voltak. A férjét nem látta sehol. A nappaliban megállt és körülnézett. Ekkor egy fiatal nő szaladt le a lépcsőn az emeletről.

- Azt hittem Alex jött meg. . . . - mondta zavartan és megállt az utólsó lépcsőfokon.

- Alexet keresi?. . . - Anna nyugodt volt és szinte elnevette magát a fiatal csinos nő láttán aki nagyon zavarban volt.

- Nem keresem Alexet, mert én itt lakom Alextől függetlenül. - a fiatal lány alig kapott levegőt.

- Maga Alex volt felesége?- Anna már majdnem nevetett. Nagyon csodálkozott, hogy ilyen nyugodt ebben a furcsa helyzetben.

- Sajnos én még mindig Alex felesége vagyok, amit nagyon sajnálok és magát is sajnálom kislány, hisz gondolom, hogy maga lehet Alex aktuális kis barátnője. Ne zavartassa magát- szólt még vissza és bement a konyhába ahol ledobta a hátizsákját és és gyorsan kinyomott néhány narancsot. A két pohárba töltött narancslével kiment a partra a gyerekekhez. Anni és Alex háttal ültek és csak akkor fordultak meg mikor Anna megszólalt mögöttük.

- Nem vagytok szomjasak?Hoztam egy kis narancslevet. - A két gyerek hirtelen megfordult

- Anya!- kiáltottak föl szinte egyszerre. Tudta, hogy az igazat nem fogja nekik megmondani, arról, hogy miért ment el, mert nem akarta, hogy megutálják az apjukat. Megölelte őket és úgy döntött, hogy nem fog magyarázkodni, hisz olyan okosak ezek a kölykök, hogy ha akarnak mindent látnak.

- Hiányoztatok mókuskáim. -

- De Anya te is nagyon hiányoztál. !!. . - Beterelte őket az idegesen telefonáló Amanda mellett a nappaliba.

- Segítetek kipakolni és közben meséltek nekem. - a gyerekek tele voltak panasszal. Amanda nem tud főzni, nem vasalta ki a cuccaikat és Apa mindig neki ad igazat. Anna nevetett és megnyugtatta őket.

- Most már ujra itt vagyok és minden meg fog változni. - egyedcül az fájt neki, hogy a gyerekek elmondása szerint itt csak egy jó házvezetőnő hiányzott aki a házimunkát elvégzi.

Atrán megkérdezték.

- Anya miért mentél el és miért hagytad el Apát?-

- Anna nevetve magához húzta őket.

- Látjátok, hogy itt vagyok, csak egy kis időre elutaztam. - közben a szive majd megszakadt. Alig fejezték be a pakolást mikor meghallották Alex hangját a nappaliból. Amandát nyugtatgatta aztán idegesen nyitott be az ajtón.

Anna a gyerekszoba melletti vendégszobát választotta amit eddig alig használtak. Alex belépve idegesen küldte le a gyerekeket a partra és mikor nem akartak menni rájuk ordított. Amint egyedül maradtak gyűlölködve támadt Annára.

- Most boldog vagy, hogy így fölforgattál mindent?- Anna nyugodtan és halkan kezdett beszélni.

- Nem szivesen mentem el és most nem szivesen jöttem vissza. Szeretem a gyerekeimet és nem fogom őket elhagyni azért mert te mást találtál magadnak. Éld nyugodtan az életedet Amandával, vedd ki a részed a gyerekek neveléséből, de engem nem űzhetsz el, nem iktathatsz ki. A mi kapcsolatunknak vége, de én itt lakom és ez az én otthonom is. Igen én is válni akarok, de ez még nem jelenti azt, hogy küzdeni is akarok veled. Intézzük el ezt a dolgot mint két civilizált ember. A házasságunknak vége, de azért még ember módjára beszélgetünk egymással jó?- Alex majd szétrobbant a méregtől. , főleg azért mert az ügyvédje nagyon ráijesztett és azt tanácsolta, hogy a válás helyett inkább próbáljon meg kibékülni a feleségével, mert erre a válásra minden fillérje rá fog menni.

- Amanda elmegy még ma. - mondta Alex határozottan- és minden ujra a régi lesz. - Anna nevetett.

- Nem. Nem te félreéetettél, mert nem lesz minden a régi. Minden más lesz Alex. . -

Ezzel meg is kezdődött az új élete. Erősnek és határozottnak érezte magát. Amanda tényleg elment dúlva fúlva és Alex minden nap hazament munka után. A gyerekeknek és neki is mindig valami kis ajándékkal kedveskedett. De Anna nem enyhült meg, mert tudta, érezte, hogy ez csak színjáték. Janet odaköltözött hozzájuk és segített a háztartásban, mivel Anna dolgozni járt a hajléktalanszállásra. Sűrűn látogatták Petert a klinikán és a többi fiatalt is akit sikerült rábeszélniük a kúrára.

Mivel Janet jól ellátta a háztartást és egy másik lány Lili főzött a gyerekek elégedettek voltak. Alex viszont nem nézte jó szemmel a megnövekedett családot. Pedig a ház tiszta volt. Mindig volt meleg étel és a gyerekek nyugodtak, kiegyensúlyozottak voltak, jól tanultak. Alex mégis elégedetlen volt. Anna alig volt otthon és vele egyáltalán nem törődött, nem akart vele beszélni és főleg nem a házasságuk helyreállításáról. Az sem tetszett neki, hogy Anna olyan elfoglalt lett és már nem az az engedelmes nő volt akit eddig ismert. Ezt a nőt ő nem ismerte, ez a nő határozott volt és vidám.



Tom viszont boldogtalan volt. Nem tudott a munkájára figyelni csak ábrándozott. Minden nap lement a partra és onnan figyelte Annáék házát. Ha csak megpillantotta a nőt már boldog volt. De a szive is majd megszakadt, mikor azt látta, hogy abban a házban egy boldog család él ahol nincs neki keresnivalója. Robert nagy vonalakban beszámolt neki arról, hogy hol tart a nő válása. Azt is tudta, hogy Alex békülni akart. Biztos volt abban, hogy Anna mindent megbocsát neki és újra együtt vannak.

Szenvedett a magánytól a viszonzatlan szerelemtől, de nem mert elmenni Annához. Pedig, hogy vágyott a hangjára az illatára az érintésére. Szerelmes volt.



Anna nem tudta, hogy Tom csak rá gondol, pedig ha tudta volna, hisz ő is ha egy kis ideje volt a férfira gondolt. Végre hasznosnak érezte magát, rengeteg munkája volt.

Tom ezen a napon is a parton ült és a házat figyelte, ábrándozott. Már nem is ott volt gondolatban, mikor hangokra figyelt föl. Kis társaság közeledett felé a ház felől. Lányok voltak és egy fiú. Mikor mellé értek csodálkozva köszöntek rá. .

- Jó estét Mr. . . . . . - Tom fölállt és odalépett hozzájuk.

- Tom vagyok. Sziasztok. - a lányok jókedvűen vihogtak.

- Szia Tom, hogy kerülsz te ide?- kérdezte Janet.

- Sokszor jövök ki ide esténként. Imádom ezt a partszakaszt. -

- Na és ti hová mentek?-

- Sétálni küldött Anya, mert Apával akarnégyszemközt megbeszélni valamit. - mondta a kis Anni.

- Értem. - szomorodott el Tom és úgy gondolta tényleg érti és minden reményét elvesztette.

- Veletek mehetek?- kérdezte.

- Hát persze- karolt bele a kis Anni aki annyira hasonlított az anyjára. Janet és Lili Alexet fogták közre aztán futóversemyt rendeztek a homokban. Anni nem szaladt velük inkább hozzábújt Tomhoz aki nem tudta visszatartani a könnyeit. Még szerencse, hogy sötétedett.

- Miért nem jössz hozzánk mostanában Tom?Most is itt jártál és be sem köszöntél hozzánk. - mondta neki megrovóan a kislány.

- Nem akartam zavarni- nyelte vissza a könnyeit a férfi.

- Jaj dehogy zavarnál. Mióta Anya visszajött úgy megváltozott az életünk, de így sokkal jobb és ő is boldogabb. Amanda eltűnt és Apa is minden nap rohan haza munka után.

- Szóval Anna boldog?-

- Igen, én úgy látom, hogy az, bár néha kikészíti egy két dolog. Tudod ha valaki a fiatal pártfogoltjai közül ujra belövi magát, vagy mikor a múltkor az egyik lányról kiderült, hogy AIDS- es. De aztán ujra kezdi és állítólag csodákat művel a fiatalokkal ott a menhelyen. Apát viszont idegesíti ez az egész. Tom én bevallom azt szeretném, ha megint összejönnének. -

A férfi már alig tudott uralkodni magán.

- Biztosan össze fognak jönni, csak időt kell adni nekik- vigasztalta a kislányt. Megsimogatta a haját.

- Most már forduljatok vissza. Nekem is mennem kell.

Sorra puszit adott a lányoknak és A kis Alexal kezet fogott és rohant a kocsijához. Nem is tudta, hogy a lányok milyen ábrándozva néznek utána. Beült a kocsiba és a volánra borulva zokogott. Nem is emlékezett másnap, hopgy hogyan hajtott hazáig. Úgy érezte, hogy elveszítette minden reményét a boldogságra.

Másnap nem ment be dolgozni. Mindebt lemondott. Csak feküdt az ágyában és a plafont bámulta. Úgy érezte nincs értelme fölkelni, enni, élni. Csörgött a telefonja többször is de nem vette föl. Aztán teltek a napok és ő nem akart élni csak feküdt.



Anna már napok óta hiába próbálta elérni Tomot. Az irodájában azt mondták, hogy nem jár be és nem tudják, hogy mi van vele, otthon meg nem veszi föl a telefont. Pedig ő milyen boldogan hívta, mert nagy ujságot akart neki elmondani, de most már izgult miatta. Nem tudta, hogy mi történhetett vele. Tudta, hogy Tom milyen magányos volt. Anni elmesélte neki, hogy a parton találkoztak a férfival. Ő mindenképp beszélni akart vele. Végül úgy döntött, hogy nem vár tovább és elment Tom lakásához és a kulccsal amit a férfitól kapott kinyitotta az ajtót. Mikor meglátta az ágyban fekvő borostás Tomot rögtön tudta, hogy itt szükség van rá. Ledobta egy szkre a táskáját és odaült a férfi mellé. Rögtön a homlokát nézte, hogy nem lázas- e és az arcát simogatta.

- Tom kedvesem mi van veled?- kérdezte rémülten. A férfi ránézett.

- Már hallucinálok?- suttogta és újra könnyek folytak le az arcán.

- Mi történt Tom?Figyelj rám, , mondd el mi történt- próbálta Anna szóra bírni.

- Drága Tom!- már Anna is sírt- ki okozott neked ilyen bánatot?- simogatta és csókolgatta.

- Ne törődj semmivel majd én segítek itt vagyok, ne félj túl leszel rajta. Tom Kedvesem ne sírj!- A férfi átölelte és magához hízta.

- Szerelmem- suttogta.

- Ne félj én itt vagyok veled. Igaz egy kicsit elhanyagoltalak, de most már itt vagyok és segítek Kedvesem. -

Tom mint aki mély álomból ébredt csak most kezdte fölfogni, hogy Anna tényleg itt van és amit lát az nem hallucináció.

- Anna- Fölült, de nagyon szédült. Még ruha sem volt rajta. Hirtelen kapott a takarója után.

- Te mit keresel itt?-

- Téged!- simogatta meg már kissé nyugodtabban a lány. - Napok óta próbállak elérni. . . . izgultam miattad aztán idejöttem a kulcsoddal. -

- Mit akarsz tőlem?- Tom hangja nyers volt és még mindig nem hitte el, hogy Anna miatta jött.

- Segíteni szeretnék. Szeretlek. Te is segítettél, mikor én mélyponton voltam. -

Ne strapáld magad. Menj haza a kis családodhoz akik már biztosan várnak. - a hangja gúnyos volt.

- Tom miért akarsz megbántani?-

- Menj már!- kiáltott rá a lányra, de ujra könnyes volt a szeme. Anna tehetetlenül nézte ezt a mérhetetlen szenvedést.

- Szeretlek Tom és nem foglak itthagyni ilyen állapotban. - mondta Anna elszántan. - Gyre ki a fürdőszobába, egy kis zuhany rendbe fog hozni. Aztán főzök valami ennivalót egy kis teát és leülünk te meg elmeséled, hogy ki bántott meg. - nem várt válasz már húzta is ki Tomot az ágyból, aki gépiesen engedelmeskedett. Rátámaszkodott és bármit megengedett volna ennek a drága nőnek aki így összetörte őt.

A zuhany alatt Anna is vizes lett, de nem bánta. Utána végigtörölte a férfit és visszavezette a szobába ahol a kanapéra ültette. Közben áthúzta az ágyát, kiment a konyhába, teát főzött, szendvicseket készített abból amit talált és már ment is vissza. Tomot ugyanúgy találta. Visszafektette az ágyba és betakargatta. Ledobálta vizes ruháit és Tom egyik ingét vette kölcsön amíg száradnak a cuccai. Odabújt a férfi mellé és a tálcát az ölébe vette amin a gőzölgő tea és a szendvicsek voltak. Úgy etette a férfit mint egy kisgyereket. Simogatta, becézgette és közben végig beszélt hozzá. . Megdicsérte, ha lenyelt egy falatot és apró csókot nyomott az arcára és a szája sarkára, ahonnan egy morzsát csókolt le.

- Miért vagy ilyen jó hozzám?- kérdezte a frfi fájdalommal a hangjában.

- Szeretlek Tom válaszolt Anna határozottan.

- Á, igen, te mindenkin segítesz, mindenkihez ilyen jó vagy. Téged mindenki imád, mert leveszel mindenkit a lábáról a gondoskodásoddal. - Tom hangja gúnyos volt. Anna letette a tálcát.

- Miért nem mész már el?A férjed mit fog szólni, hogy bebújtál az ágyamba?- Anna odabújt hozzá.

- Ne bánts Tom. - kérte- Szeretlek. Alextől meg elváltam. Ezért kerestelek napok óta, hogy elmondjam az ujságot. Szabad vagyok. - aztán Anna elbizonytalanodott, hátha rosszul értelmezte a férfi jelzéseit és nem is kell Tomnak. Ekkor Anna el akart húzódni, de most már a férfi nyúlt utána.

- Mit mondtál?-

- Szeretlek-

- nem azt!. . utána. . . . -

- Elváltam. -

- Ez igaz?-

- Igen. Ezt akartam elmondani. Igaz a gyerekek még reménykedtek, de most már tudják, hogy végleges. Kimondták a válást közös megegyezéssel, de Alex nagyvonalú volt velünk. Azt hiszem Robert eléggé ráijesztett.

- Tom ölelte csókolta az asszonyt és húzta közelebb.

- Szeretlek Anna!- súgta a fülébe és mintha az élete múlna azon úgy szorította. Anna boldogan simult hozzá és adta át magát a szenvedélynek amit már olyan régen elfojtott magában. Vadul szeretkeztek, aztán kimerülten, de még mindig összefonódva feküdtek, mintha soha többé nem akarnának szétválni még egy pillanatra sem. Mind a ketten azt hitték, hogy ilyen boldogság nincs is. Megélni csodálatos volt.