Történetek

Új pápával új értelmet kapott e szép földi lét. Szentekből lettek eretnekek, igazságokból hazugságok. Gerasiusból is mocsok eretnek lett ki elárulta Isten igéjét. Ki vele a földből, a bíróság elé, a halál nem lehet gyáva menedék! Gerasius előkerült, földet verte a szakálla, és a körme, férgeknek volt kényelmes otthona. Összeült a bíróság, és Gerasius állapotára tekintettel (szegény már nem tud beszélni) ügyvédet is kirendeltek mellé. És ráolvasták összes bűnét, amit erényként hallgattak......

- De hát 1785-öt írunk! Az emberek nem hisznek a boszorkányokban!
- Csak a vámpírokban! Itt nem változott semmi 1510 óta hidd el! Az emberek túl babonásak és mindenfélét elhisznek. Ha azonban elvennélek, és Wallenstein hercegné lennél, jobban tudnálak megvédeni benneteket...

Tekintélyes méretéhez illően nehéz. Ez az első benyomásom, mikor a barátom a kezembe adja AZT. Aztán megérzem még, hogy kemény és valahogy sehogyan sem akar kézre állni, pedig szemlátomást jó nagy fogás van rajta… De ha nem folytatom, ezután állandóan hallgathatom, hogy: „gyáva”, meg olyanokat, hogy „finnyás”, és „vonakodó szűzlány” ...

Lehetőséget kaptam; egy ösztöndíjat. Külföldön kaptam állást egy kutatócsoportban. Ez volt az egyik nagy álmom és a küszöbön volt a lehetőség, hogy valóra váljon, de mégis elbizonytalanodtam akkor. Végre azt csinálhattam volna, amire vágytam és utazhattam volna, de egyedül. Mindennek ára van… az álmok teljesülésének is, hisz az otthon biztonságából kiszakadtam, el kellett válnom a szüleimtől és barátaimtól. A jól megszokott és annyira szeretett várost, országot el kellett hagynom...

De a madár nem volt a puska előtt. Megállt, félre húzta a fegyvert, mert kitakarta az előbbi rálövés helyszínét, közben a hitetlenkedés kezdett zakatolni benne, melyet egy szemvillanás alatt felváltott a bizonyosság, amikor egy sebes szaladással menekülő madár helyett meglátta a fácánt a földön – mozdulatlanul. Ne! Ez nem lehet igaz. Ez egyszerűen nem lehet igaz! – mérgelődött. Közelebb ment – közben újratöltötte a kilőtt csövet gyöngygolyóval – és meglátta, hogy a nyakát találhatta el...

Gyengéden megcsókolta Valeriát, s vetkőztetni kezdték egymást. Borzongató hideg volt, de ők nem törődtek vele, csak egymással. A herceg végig csókolta Valeria testét, érezte bőrének simaságát, ereinek lüktetését, vérének folyását. Most nagyon gyengéd, nagyon lassú és nagyon finom volt a behatolás, és a lökések ereje is finom volt...

Elfordult az ablaktól, és végigsétált a folyosón. Léptei puhán koppantak a csaphornyos, öreg parkettán. A falakon festmények sorakoztak: az egyik egy lemenő tengeri nap fényénél süllyedő gályát ábrázolt, egy másik egy medvét, amelynek első pillantásra csak vörösen ragyogó szeme volt kivehető egy barlang szájában...

Sybill próbálta megvigasztalni barátnőjét, bár tudta a jelen pillanatban nem sokat tehet az érdekében. Eljött hát a búcsúzás ideje... Mindketten érezték, hogy nagyon nehéz lesz az elvállás. Sybill még egy utolsó varázslatot készült végrehajtani. Köpenye rejtett zsebéből egy erszényt vett elő, melyből ezüstös színű port szórt Jessicára...

- Nekik még így a legjobb. Majd rájönnek, hogy nem változtathatnak heterová ha egyszer nem vagy az. Én pedig vállalom a kockázatot érted Laurence… - Lépett közelebb a feketehajú fiúhoz, akinek kétségbeesett kék tekintete hirtelen lángolt fel...

Hatalmas, porlepte pusztaságot látott, egy-két kínlódó olajfával és borókabokorral. Néhány méterre tőle egy fiatalon elpusztult teve csontváza fehérlett. Egy nagy szikla tövében, egy régen kiszáradt vízmosásban viszont árnyékokat látott, melyek mintha mozogtak volna. D. nekiveselkedett a szélnek, és elvonszolta magát a szikláig. Lekuporodott mögötte, és szemügyre vette a vízmosást...