Történetek

Pajtása nem akadt, kevés barátja elmaradt, midőn felesége elvesztését feldolgozni képtelen édesapja hazatérve a kocsmából, ahol egyre több időt töltött, tombolni kezdett – az ital mindig agresszívvé tette. Egy alkalommal a régi tévét is lerúgta helyéből, az azóta nem működött – igaz, míg funkcióját rendesen ellátta, sem gyakran volt bekapcsolva: a férfi nem bírta a zajokat...

Feleszméltem, kezemre néztem, ami csorgott a vértől, aztán a lény csonkított maradványára pillantottam és elfogott a rosszullét. Egyenesen a földre zuhantam, majd sötétség...

Amúgy most csomó világmegváltó gondolatom van, szerintem szükségem lesz egy jellemfejlesztő utazásra szerte az országban, de nem máskor, hanem most azonnal: kihez mehetek a hétvégén? ...

És újra új nap van már, a másik dimenzió, a konkrét, a teendőkkel… az egyetem, vizsgák, a fodrász, az edzőterem, és a tanulás megint, még mindig… a találkozás a barátnőkkel, a bevásárlás…És körvonalazódik a „ma”...

- Terri, szeretnék többet tudni arról a támadássorozatról, amelyben az utóbbi hónapok során megsérültél – szándékosan nem használta az „állítólagos” kifejezést, amely pedig a lány orvosi jelentéseiben rendszerint felbukkant. – Mesélnél nekem erről, hogy hogyan kerültél az utcára, ki és miért támadott meg? ...

Lábdobogást hallottam. Szapora léptek zaja verte fel a békét, s mint mikor a sima tükrű tóba kavicsot dobunk, úgy változott meg hirtelen minden. Hallottam, ahogy a tündérek pisszegni kezdenek virág-lakásaikban, és a szirmok közül lesik az eseményeket. A manók a fűbe lapulva sugdolóztak, és az erdő felé néztek...

A pasas meglendítette a baltát, hogy lesújtson. Zoli azonnal lebukott, a fejsze a bal válla mellett hasított a levegőbe, kis híján elkapta a bal karját. Amint félreugrott, a férfi bal marka megragadta a nyakát, és keményen nekicsapta az ajtónak. Zoli köhögve, kapálózva próbált kiszabadulni a szorításából, de hiába csépelte a kezet, tulajdonosa vigyorogva zárta összébb az ujjait a nyakán...

Az ötvenes férfiak sosem haza mennek, ha így sietnek – jut eszembe, ahogy utána eredek. A nő és ő valami régi kapcsolatban lehetnek, talán az ürge tanította, éreztem benne valami hasonlót. Viszont a fáradtságnak hála, talán innom sem kell. Útközben rágyújtok, aztán a második szívás után eldobom. Az az érzésem, még így okádás előtt, hogy nem csak ketten megyünk ugyanoda, hogy nem csak én követem őt...

Ezt a társaságot csak a zene szeretete hozta össze. Minden zenét elfogyasztunk, de máshogy esszük a gyorsmenüt, máshogy gyönyörködtet az ünnepi asztal változatossága. A lényegen mit sem változtat. Igényt kielégítő elégia… Szükségleti cikk...

Talán, ha gyorsan elszaladna mellette nem lenne semmi baj, gondolta. Gyorsan elfut mellette és túl lesz rajta, nem történik semmi rossz. De Danny egyre csak ment előre és a konnektor is makacsul közeledett...