Történetek

A közös zenénk szól. Metszőn siklik végig dobhártyámon, egyenesen a szívembe vág. Pont egy éve…

Vajon miért kellett, hogy lássalak ma ennyi hónap után? Egy éve… ugyanezen a napon szerettem beléd...

A hódítók, észrevéve az aztékokat, tüzeltek. A bátor férfiaknak esélye sem volt, pár perc alatt elesett a had fele. A többiek tovább rohantak, és sikerült megölniük néhány katonát, de azután végeztek velük. A király és testőrsége még küzdött, de egy találat a z uralkodót érte, aki rögtön összeesett. A testőrség tagjait elfogták, és elvitték a táborba. Az aztékokat, akik megmaradtak rabszolgáknak tartották meg, de az öregeket és a betegeket megölték. a város fele már leégett, amikor elkezdték...

Amióta Galilei és galerije gombócot csinált, és ráadásul meg meg is pörgette ezerféle irányba, lapos, kissé unalmas az univerzum középpontjában lebegő világunkat, keresi az emberiség az időgép lehetőségét...

degesen kapkodva újfent belefúrta tekintetét a sötétségbe, de nem látott semmit. Ettől kissé megnyugodott, s gyorsan kiosont az ajtón. Amint kijutott az utcára, elkezdett rohanni a közeli erdő felé. Itt már nem törődött azzal, látják-e vagy sem- sietnie kellett, már vártak rá. Mintegy 20 percnyi bolyongás után kiért egy tisztásra, aminek közepén egy ősöreg szomorúfűz állt. A lány futólag körbepillantott a tisztáson, s lassan elindult a fa felé. Mikor odaért, halk sóhaj hagyta el ajkát,...

- A gyárat már elbontották – cseveg a feleségem, aki közben ledobta fel sem vett fekete ruháit. - Azt beszélik, kísértetek lakták. A munkások szirénára keltek, de mire ágyba bújtak volna, elhallgatott a csengő. Azt is beszélik, sokáig, és túl erősen fújt itt a szél. Ezért megszűntették a rádióadást. De a szellemeket sosem vizsgálták be, és…
…és ott maradtak a betonhengerekben. A tavat 197…-ben alapították, de…
- …senki nem ivott belőle. Sohasem...

Mi volt ez? Hirtelen szorítást érzett a jobb kezén, és eszébe jutott, hogy nem egyedül van. Óriási bűntudat rohanta meg, és félszegen a mellette álló férfira pillantott. A reménytelenség érzése alig észrevehetően, de kiült az arcára, és ettől megsajnálta. Sajnálta, amiért nem tudja őt szeretni, sajnálta, amiért ilyen sokáig várt, és próbálkozott, reménykedett, sajnálta, amiért most itt kell lennie...

Mert míg Darvenben állandó sötétség volt, addig itt rendesen változtak a napszakok. Ahogy viszont egyre jobban bekebelezett az erdő, érezni kezdtem azt, amit Darvenben még sose éreztem. Azt éreztem, hogy éhes vagyok és szomjas, na meg persze fáradt. Már majdnem teljes sötétség borította az eget, amikor egy fényt láttam tőlem nem olyan messze. Úgy gondoltam megnézem mi az...

Aztán egyszer feltűnt, hogy egy kisebb 10-20 fős csoport elindult a parkoló vége felé. Utánuk mentem. Két nagyon kemény kis srác - ketten talán voltak 80 kilósak - a barátaik gyűrűjébe fogott két megszeppent csórikámmal éppen leszámolósdit játszottak.
Szitu: ing levet, - bármelyik rendező, aki a náci holokausztról készítene filmet megnyalta volna mind a tíz ujját ezeken a "kidolgozott" felsőtesteken- aztán a kihívás: bárki jöhet, mindenkit agyonverek! ...

Megakadt rajt a szemem, ahogy a padlón hevert valami formátlan kupac formájában. Ahogy remegő kézzel közelebb léptem hozzá, hogy gyertyám fényében szemügyre vegyem, feltűnt, hogy közvetlenül fölötte a mestergerendáról lóg valamiféle szétrothadt kötél, vagy hosszúkás szövetdarab. Mégis, minden addig látott borzongató dolog semmiség volt ahhoz képest, ami a padlón hevert...

A sztorim nem valós, minden név vagy hely csak a fantáziám szüleménye, ha bárki hasonlóságot fedezne fel, akkor ne gondoljon semmi rosszra. Még most felhívom a figyelmet, hogy nincs benne semmi szex!