Történetek

Kristóf boldog mosollyal jött vissza és ettől a lánynak még jobban fájt, hogy beszélniük kell. Eszébe jutott, hogy talán majd máskor, majd később beszélnek, mert szerette annyira még mindig a férfit, hogy ne akarjon neki fájdalmat okozni.
- Menjünk ki, mutatok valamit – húzta a férfi kézenfogva.
A labirintus bejáratánál álltak. A férfi a derekára tette a kezét és elindultak a növényekből képzett folyosókon. Kristóf magabiztosan vezette, de nem akarta elárulni mi várja a lányt...

- Szóval, randevúra hívott? Már megint? – brummogta a vadőr, bujkáló mosollyal.
- Igen, és persze nemet mondtam – Lily sóhajtott.
- No és mért’?
Lily gyors és határozott választ akart adni, de nem tudott.
- Hát, mert… mert…
Hagrid most már nyíltan vigyorgott.
- Lily, azt hiszem, nagyon is tetszik neked. Akkor mi a baj?
- Az, hogy én nem vagyok hülye cicababa, aki a lábai előtt hever! – fakadt ki Lily. - Én nem vagyok díj, amit megnyerhet. Ha azt...

Imre a mi legboldogabb barátunk reggelijének elfogyasztása után kiment, felöltözött. A mai nap fontos, úgyhogy kicsípte magát. Kedvenc szürke öltönyét vette fel, egy elegáns fekete nyakkendővel, és egy fehér inggel. Felkapta táskáját és menni készült...

James lihegve fékezett le a kétszárnyú ajtó előtt. Több diák is sétált a tó körül, két alak azonban Hagrid kunyhója felé tartott. Az egyik sötétvörös haját borzolta a késő őszi szél. James nekiiramodott, és futni kezdett feléjük. Mikor azonban úgy húsz méterre volt tőlük, megtorpant. Lilyvel Taylor volt. Átölelte a vállát. A fiú nem hallotta mit beszélnek, de mikor Lily Will felé fordult, látta, hogy mozog a szája. James egy hirtelen ötlettől vezérelve szétnézett, megállapította, hogy...

Kezei közt a mellkasán a világ két legszebb melle feküdt. Nagynak mondhatók, de nem túlzottan, csak a maguk arányos mivoltában, de tökéletesek voltak. Feszesek és tartásuk volt. Olyan, amit ha meglát egy férfi, azonnal csak csókolni akarná.
A mellek alatt egy szép, sima, feszes hasat talál az olvasó, ami kemény, de markolható is, egy szerető férfi játékos módján...

Fájt belegondolni, hogy vége és minden őt juttatta az eszembe. Egy nap mikor láttam többször elkocsikázni előttem, úgy éreztem, hogy direkt kínoz. Hazamentem és körülbelül két óra alatt meg írtam a Hazugságok Hercegnője című versemet, amit ezen az oldalon megtalálhattok a szerelmes versek kategóriában. Több helyre is kiírtam a verset és másnap ő már olvasta is, mert valaki szólt neki a közös ismerőseink közül. Felhívott és tajtékzott.

Igyekeztem nem mocorogni, de a kényelmetlen guggolástól teljesen elzsibbadt a lábam, muszáj volt pozíciót váltanom. Ahogy megmozdultam és odébb léptem, a talpam alatt megreccsent a száraz nád. Olyan volt, mintha egy kihalt templomban tépnének bele egy elektromos gitárba. Rettenetesen megijedtem, s percekig nem mertem megmozdulni, s vadul füleltem. Továbbra is jött a folyó felől a beszélgetés és kacagás hangja. Nem buktam le. Nagyot sóhajtottam és vádlón néztem a sportcipőmre, amiért majdnem...

Hangos kattanás jelezte, hogy ideje visszazuhanni a való világba. Rögtön meg is jelenik egy ablak a monitoron, Laci írt nekem. Izgul a mai nap miatt, és ez az izgalom átragad rám is. Kezdem számolni a perceket, mennyi van még hátra indulásig. Szívem gyorsabban dobog, nem tudok semmire se figyelni. Gyorsan elköszöntöm Lacitól, és elkezdtem készülődni.
Nem vagyok az a lány, aki magas sarkúba meg miniszoknyába jelenik meg mindenhol. Utálom a szűk, szoros ruhákat, ami persze alig takar...

Az utas újságát kezdte volna olvasni, mikor nyílt a kupé ajtó és egy idegen lépett be. Nem tűnt jómódúnak. Borostás volt, és egy szakadt vászonnadrág volt rajta, egy nyitott inggel párosítva. Az ing alól szőrős mellkas fogadta a vele szembelévő utast.
- Szabad ez a hely? – ezzel a WC- s utazó helye mellé mutatott.
- Természetesen foglaljon csak helyet.
Ekkor az értékes krokodilbőr táskával kezdett matatni.
- Igazán szemrevaló ez a táska. Hol lőtték a krokodilt...

A halál „kétesélyes” lehet: lehet, hogy egész életünkben azon görcsöltünk, hogy mennyire félünk tőle (itt elsősorban a pánikbetegekre gondolok), aztán, mikor eljön az idő, gyönyörű, kimondhatatlan érzések közt felemelkedik a lelkünk, és elgondolkodunk: miért féltem tőle?... Vagy - és ez a rosszabb eset - abban a hitben éltünk, hogy minden szép lesz és jó, ha eljön… aztán jön a sötétség és minden megszűnik...