Fontos Nap

Kis Imre, egy boldog ember volt. Igen, azt hiszem, hogy ezt bátran kijelenthetjük. Boldogította az átlagember egyszerűsége. Volt egy rendes munkája, volt egy szép felesége. Volt két gyermeke, akik szintén olyan boldogok voltak, mint ő. Volt egy Boldog kutyájuk is.
Ez a szép család, ők négyen és a macskájuk Boldog, egy kis lakásban laktak valahol a városban, egy társas házban. Sok lakás volt itt, és mindegyiket egy szép gang kötötte össze. Átlagos lakás volt, de elég egy egyszerű négytagú családnak, aminek mindössze egy háziállata, egy Boldog papagája volt.

Ma reggel átlagosan indult egy nap. Hogy is indulhatott volna? Kis felkelt, mikor szólt a vekker. „Munkába kell menni, hogy pénzt kereshessen, és így boldogságot csalhasson családja arcára.” Minden nap ezekkel a gondolatokkal kelt, hogy kellő erővel vághasson bele a munka velejébe. Felkelt, és elment WC-re. Tudta ez fontos dolog. Elégedettséggel töltötte el, mikor végre összement a hólyagja. Ezután lehúzta a WC-t és kiment a konyhába. Vajas pirítóst evett, mint az elmúlt 15 évben minden reggel. Ehhez egy kellemes tejeskávét csinált. Már este összeöntötte a kávéhoz valókat, hogy reggel csak a meleg tejet keljen ráönteni. Leült az asztalhoz, és a tegnapi újságot olvasva mormogott. „Ezek tönkreteszik az országot!” Ekkor jött meg a felesége is, kissé kócosan, de így is boldognak tűnt. Miért is ne tűnt volna?! Hisz az is volt! Szájon csókolta a férjét, és ő is leült reggelizni.

Imre a mi legboldogabb barátunk reggelijének elfogyasztása után kiment, felöltözött. A mai nap fontos, úgyhogy kicsípte magát. Kedvenc szürke öltönyét vette fel, egy elegáns fekete nyakkendővel, és egy fehér inggel. Felkapta táskáját és menni készült. Csókot adott feleségének, - „holnap találkozunk, hozd a gyerekeket is!” - és kiment. Tudta hogy ez a nap fontos. Teletöltötte tüdejét, és bekopogott a szomszédhoz. Sose szerette ezt a szomszédot, mert mindig bántotta Kisék kedvenc menyétét - „Jó reggelt szomszéd! Megfogná nekem egy kicsit a táskámat és a kabátom?” A szomszéd, akin szintén szép szürke öltöny volt már, nem értette, de elvette a felé nyújtott tárgyakat. Ekkor a boldog Kis Imre, átlépett a gang korlátján, és leugrott.
Hat emeletet zuhant, és közben tudta.: „Ez egy fontos nap.”