A Sátán megkísértése

A vonaton, hazafelé Füredről…

Az utas –akinek fehér sortja, kihajtós fehér teniszingje, és egy borjúbőr táskája volt - helyet foglalt a vonaton, egy másodosztályú, enyhén bűzös, ámde nagyon meleg kupéban. Vele szemben egy kéköltönyös, szemmel láthatóan jómódú férfi. Ezt arany órája, egyedi szabású öltönye, és szép frissen suvickolt cipője, erős krokodilbőr táskája engedte megtudni róla. Biztos rendkívül fukar volt, hogy ide vett jegyet.
A kalauz távozása után, idegesen pattant fel a jómódú kéköltönyös, és szemmel láthatóan a WC irányába sietett.

Az utas újságát kezdte volna olvasni, mikor nyílt a kupé ajtó és egy idegen lépett be. Nem tűnt jómódúnak. Borostás volt, és egy szakadt vászonnadrág volt rajta, egy nyitott inggel párosítva. Az ing alól szőrős mellkas fogadta a vele szembelévő utast.
- Szabad ez a hely? – ezzel a WC- s utazó helye mellé mutatott.
- Természetesen foglaljon csak helyet.
Ekkor az értékes krokodilbőr táskával kezdett matatni.
- Igazán szemrevaló ez a táska. Hol lőtték a krokodilt hozzá?
- Nos, én…
- Ne, kérem, ne válaszoljon – vágott a szavába a Szőrös mellkas -, engedje meg, hogy kitaláljam!

Ezzel végighúzta rajta a kezét, finoman morzsolgatta a pikkelyes táskát.
- Hmm… Igazán szép darab, szemmel láthatóan egyedi szabású. Látszik, hogy Afrikai krokodilból van. Eltaláltam?
- Nos, mint előbb akartam mondani… - kezdte volna a teniszinges
- Igen tudtam! Tudja értek az ilyenekhez. Régebben saját kis üzletem volt. Mondja, véletlenül nem eladó?

Kikerekedett az utas szeme, hisz nem mindennapi esemény, hogy vadidegenek a vonaton a táskánkat próbálják megvenni. Pláne ha nem is a miénk…
- Minek magának ez a táska? Ha ért ezekhez, akkor nyilván tudja, hol lehet ilyet venni.
- Persze- persze. De ez egy ritka szép darab, nem hiszem, hogy ilyet találnék még egyet. Igen. Határozottan az egyik legszebb táska, amit valaha láttam.
- Akkor se értem, hogy miért pont ez kell, bizonyára vannak még ennél szebbek is. És azt se értem, hogy miért itt kell üzletelni, amikor nyilván a táskámat használom, és ha megveszi most, akkor nem tudok bizonyos dolgokat magammal vinni.
- Nem probléma. Megveszem azokat is. Mondjon egy árat.
- Sőt! Egyáltalán nem mondtam, hogy el akarom adni.
- Tehát nem akarja? Kezdhette volna ezzel is, akkor nem téptem volna a szám, uram! –fortyant fel. - Itt rabolja az időm, ahelyett hogy egyenesen beszélt volna. Köszönöm további jó utat!
Azzal felállt és menni készült.
- Várjon! Esetleg lehet róla szó…
- Nem köszönöm előbb kellett volna a lehetőséggel élni.

Kinyitotta a kupé ajtaját, és kilépett. De mielőtt behúzta volna, azért kissé megenyhülten hátra vetette.
- Ha tényleg eladná, akkor majd jöjjön előre. A hatvanhatos kupéban vagyok az első osztályon. Majd hozza csak előre, és ott helyet foglalva megbeszéljük a részleteket.
Azzal távozott, de útközben, a folyosón félrehúzódva utat engedett egy kéköltönyös, elégedett arcú férfinak.

Ezután a fehér sortos, teniszinges férfi, vágyakozón gondolt a kupétársa krokodil táskájára és az első osztály légkondicionált hatvanhatos fülkéjére.