Történetek

Persze a békának is megvan a maga reménye. Egyszer, ha valaki megcsókolja, akkor békakirálylánnyá válik, és nem hajítja el. És persze egyre nagyobbakat csalódik ő is, mikor akitől a varázscsókot remélte ember marad, ő pedig ismét a mocsár felé repül szép, íves röppályán...

- Megértem és megígérem, keresek munkát. De te is lásd be, hogy azért valamit én is feladtam az életünk miatt. Méghozzá egy számomra fontos dolgot.
- Igen? Mit?
- A tudományt. Neves tudós lehettem volna, ha ki tudjuk fizetni a tanulmányt.
- Bizonyára, de értelmesebb dolgokra kellett a pénz. Arról meg nem én tehetek, hogy 3 éve mióta ott hagytad a sulit, nem dolgozol, csak búslakodsz, meg henyélsz. Miért nem keresed meg rá a pénzt? ...

- Jó napot, Tátrai Nikolett vagyok, 92-ben születtem, és a Halász doktornőhöz jöttem. – darálom unottan, mikor valaki végre kegyeskedik az ablakhoz jönni. Végül is mindegy, hogy itt állok, vagy ott ülök, semmiképp nem jutok be hamarabb, de azért csak morgok magamban.
- Foglaljon helyet – mondja, miközben papírjaimat egy asztalra készíti.
Körülnézek a rendelőben, az egyik kislány ismerős. Az ablak előtt ül anyjával. Mindkettőnek szőke haja és nagy, barna szemei vannak. Igen,...

. Pár évvel ezelőtt talán termőföld, esetleg családi ház volt, ahonnan a kiköltöztetett család nagy valószínűséggel az utcára került, s mindezt azért, mert pénzesebb testvére egyetlen papírdarabbal hegyeket mozdít ki a helyéről. Ö ezt is megteheti. Bármit megtehet. A jövőbeli tervei talán egy önkiszolgáló, vagy butik lesz a szőke, nagymellű szilikonoztatott csinibabák számára, akik agyi teljesítményükkel aligha jutnak el a rózsaszín, avagy műköröm fogalmak szintjétől eggyel magasabbra......

Valami ült mögöttem. Semmi emberi nem lehetett benne, mert csak a pusztító, jeges halál áradt belőle. Utolsó erőmmel felsikoltottam. Legközelebb, amire emlékszem, hogy arccal fekszem a hóban, a kocsi mellett. Hirtelen nem értettem, mit keresek ott. Aztán eszembe jutott minden. Felugrottam és lesöpörtem magamról a havat. Az ajtó nyitva volt. Benéztem, de nem volt ott semmi. A motor járt. Beültem, és leállítottam, hogy kicsit pihenjen...

- Jaj de gyönyörű vagy ebben a csinos kis ruhában kislányom!
- Anyám, már nem vagyok kislány, és elegem van abból, hogy mindig ilyen babaruhákat kell hordanom!
- Ha valóban nem vagy kislány, akkor miért nem tudsz egyedül semmit megcsinálni?
- Mert te nem engeded anya! Mindig te mondod, hogy nem tehetek semmit. Hogy azért vannak a cselédek, hogy majd ők elvégeznek mindent. Én ezt unom, hogy fésülködni és öltözködni se engedsz egyedül...

Ruhakupac a földön, fejetlenség, ruhásszekrény tárva-nyitva, zokni, póló rajtam alsógatyám valahol a ruhakupac alján. Jaj, istenem miért tartom én egy szekrényben a ruháimat?
Erre a kérdésre soha nem tudok, elégséges választ adni se magamnak se másnak, de vannak válaszkezdeményeim, ilyenek, hogy: „Lusta vagyok”, „Férfi vagyok” vagy, hogy „Így egyszerűbb”...

Egy szimpla kis szórakozóhelyen találkoztunk. Hangos zene, de ének nélkül, túlsúlyban a hangszerek. Akkoriban szerettem az ilyesmit. Akár egy kávézóba beülni, akkoriban szerettem sok mindent. Az ilyen helyeken általában mindig nagy tömeg fogad. Minden egyes lépésed jól ki kell számolni, nehogy valakinek a lábára lépj, avagy a sörét lökd ki a kezéből. Pedig ezek a balesetek tipikus ismerkedős balesetek. Mi mégse így ismerkedtünk meg. Lány WC, fiú WC, én irány be a lány WC-be, be a fülkébe,...

- Tee, figyusz, nem jól van ez.
- Micsoda?
- Hát ez a hely.
- Mi a baj vele? Szerintem szép. Már nem is bánom, hogy nem kocsmázni mentünk. Még sosem voltam éjjel erdőben.
- Elviszlek majd egyszer éjszaka erdőben, de most menjünk innen!
- Mégiscsak félsz? - vigyorog pimaszul...
- Igen, félek. Beismerem, nagyon is rossz érzésem van. Nézd már! Itt minden olyan, mintha telihold lenne....

- Na mi van, mit akarsz, nem barnultál még le eléggé?
- Nem azért jöttem, adni szeretnék valamit!
- Adni szeretnél valamit?
- Igen, elismerem, hogy húztalak titeket, és ezért úgy gondolom, hogy kicsit hibás vagy ebben az egészben.
- Igen? És mire gondoltál? Veszel még egy szoli bérletet?
- Nem pont arra, de valami hasonló értéket képviselőre!
- Te itt most pénzt akarsz hagyni? Vagy miről beszélsz?
- Úgy gondoltam szerezhetnék egy kis örömet,...