Az ember legszebb kincse

5. fejezet

Árulás


Éjfélt ütött a toronyóra. Müller Arthur izgatottan várta a megbeszélt helyen Vadász urat. De nem jön. Mi lehet vele? Talán meggondolta magát? Talán teljesen abszurdnak találja, hogy velem találkozzék? Vagy talán a nagyapa megtudta, hogy találkozni fogunk? Nem, az lehetetlen. Hiszen csak egy órája beszéltek telefonon és ő azonnal kocsiba ült és elindult, mert volt még egy kis dolga, és tulajdonképpen már nagyon izgatott volt. A nagyapja semmiképp sem tudhatja meg ezt a találkozást, különben mindennek vége. Igen vége.
Végre. Egy sötét sikátorból egy magas barna hajú fiatalember látszik. 25-28 év körüli lehet és nagyon ábrándos képű. Nem tudná az ember megmondani, ha előtte állna, hogy egy történelemprofesszorral van dolga. Különös, az arcvonásaiból teljesen más olvasható le.
- Jó estét kívánok, Müller Arthur vagyok, Müller Rudolf unokája.
- Jó estét, miről akar velem beszélni uram? Mi volt ennyire sürgős, hogy az éjszaka közepén kell megtárgyalnunk.
- Üzletet ajánlok önnek. Egy nagyon kedvező üzletet, higgye el. Nos a nagyapám dúsgazdag, gondolom ez ön előtt sem titok. De most nagyon beteg, mondhatni a halálán van.
- És? Mi közöm nekem ehhez?
- Hadd fejezzem be, kérem.
- Rendben.
- Minden vágya, hogy megtalálja Attila kardját, és megérintse a halála előtt. Ezért egy hirdetést adott fel, miszerint egy körút során, aki megtalálja Attila kardját, a vagyonának a felét kapja. Beleértve birtokait és mindenféle értékeit. A másik fele a vagyonnak az enyém. Mármost én nem hagyhatom, hogy valamilyen idegen kezébe jusson az örökségem másik fele. Az engem illet! Eleget istápoltam érte a nagyapámat! Érti, mit akarok? Ha segít nekem megakadályozni, hogy bárki is megtalálja, és a jutalomban részesüljön, akkor bőségesen megajándékozom.
- Mi lenne a dolgom?
- Csupán annyi, hogy jelentkezik a körútra és megtalálja mindenki előtt a kardot, majd elhozza nekem. A többit pedig bízza rám. Aztán felmarkolja a pénzt, és többet nem látjuk egymást.
- Miért pont rám gondolt?
- Mert ön neves professzor, mégpedig történelemből, biztos van elképzelése, hogy hol kell keresni azt a kardot.
- Van egy elméletem. És mondja csak, mennyi is lenne az a bőséges fizetség?
- Abban majd megegyezünk. De higgye el, nagyon jól meg fogom fizetni. Áll az alku?
- Nem, nem áll az alku. Honnan tudhatnám, hogy bízhatok- e önben? Ki tudja, hogy ki ön valójában?
- Higgye el, hogy ugyanolyan ember vagyok mint maga. Csupán megvédem azt ami az enyém. Érti már?
- Milyen ember lehet az

Nagyszerű. Sikerült. Mindenáron meg kell szerezni nagyapa egész vagyonát. Ha kell gyilkolni is fog érte. Igen. Még ez sem akadályozhatja meg. Lelkiismeret itt mit sem ér. Az övé lesz a pénz, és minden más is. A cégek, a házak, a birtokok. Ez a nyomorult Vadász meg higgye csak azt, hogy fizet majd neki. Miután nehéz munka árán megszerzi majd a vagyont, teljesen biztos, hogy nem fog egy árva garast se adni annak a nyomorultnak.