Történetek

Remek. Ez egy jó hír. A beszélgetések általában két és fél órásak voltak, egy röpke teával keresztezve. A tea maga nagyon finom volt, de utána az ember legszívesebben bebújt volna egy jó nagy paplan alá, és az álmaira bízta volna magát. De ilyenről szó sem lehetett itt, jöttek a kérdések, azon a nyugtató, bárgyú hangon. És az ember bármennyire is zárkózott személyiség volt, önkéntelenül is kitárulkozott. Tehát, ma ez a kis tea kimarad, és csak egy száraz, rideg beszélgetés lesz...

Jobb, ha hímet választunk, mert annak a húsa kellemesebb, könnyebb vele dolgozni. De persze nem kell kétségbe esnünk, ha a piacon a vízilóárusnál csak nőstények vannak. Mindig nézzünk bele az állat szájába, mielőtt úgy döntenénk, megvesszük. Ez a kulcsa a jó húsnak! ...

- Ennyit tudsz csak? Ez igen siralmas teljesítmény, egy olyantól, mint te! - nevetett a férfi, s Antonia rémülten látta, hogy a szája szélén vér buggyan ki. Tyr azonban tudta, hogy ez nem volt olyan „siralmas” teljesítmény, mint ahogy ő azt állította, hisz egy nagyon erős varázslat volt.
„Tyr most nagyon nagy bajba került! Ha nem tudja folytatni, akkor minden elveszett!”- figyelt a lány...

. Döntéseim helyességét, sose vitattam meg senkivel, segítséget, támogatást csak legritkább esetben kértem és kaptam. Gőgömnek és túlzó büszkeségemnek ez az oka. De történt valami, amiről azt hittem nem fog. Lettél nekem. Nem hittem, hogy egoizmusom bebocsátást enged, de mint majdnem ismeretlen területen járó tapasztalattal nem rendelkező ember, hamar rá kellett jönnöm kevesebb vagyok, pedig többnek hittem magam...

˝Rég volt, mikor csatamezőn jártam! Szinte már unom, hogy nem tehetem azt, amihez a legjobban értek, bár Antonia tanítása elfoglalja minden időmet, de azért hiányzik.˝
Aznap éjjel ismét eljött a démon. Antonia és a férfi felkészülten várták. Tyr csak ennyit súgott a lánynak, mikor szemtől-szemben álltak ellenségükkel:
- Bizonyítsd be, hogy te vagy a legjobb! Használd az életösztönödet! ...

Felülről minden egész más. Már nem érzem a gravitációt, sem a szelet vagy a hőmérsékletet. Magasan az útburkolat fölött vagyok, letekintek az alattam elterülő világra. Siető emberek, autók, buszok, és egyéb járművek változatos kavalkádja látszik odalent. Egy tébolyult hangyaboly, egy nyugodni nem tudó világ ez, melyben élek. De most egy kicsit kívül helyeztem magam ezen. Követem a buszt a szememmel, ahogy végighalad az úton. Körülöttem semmi, csak a levegő. Fölöttem felhők, és a végtelenség......

A lány nem értette, hogy mi történik vele, a fiúhoz fordult, aki vigasztalta, s egy idő után már tényleg nem rejtette véka alá a vonzalmát, a lány pedig nem értette, hogy mi történik vele, hiszen akit eddig barátként szeretett, hirtelen férfivá érett a szemében. Kezdte ő is érezni a vonzalmat, az érzései megváltoztak, szerelmes lett. Bár ő ezt még akkor nem tudta, csak annyit érzékelt, hogy van egy srác, aki jelent neki valamit...

Rövid látogatást tett a hivatalban, ahol előbb érdeklődött, hogy a Dover- Marseille-i hajójárat mikor indul, majd mikor közölték vele, hogy Friszkóban van, feljelentéssel kívánt élni, hogy elrabolták és kifosztották.
A hivatalnok elnézően mosolygott először és megkérte Peppe apót, hogy távozzon finoman, ahogy régi ismerőst illik.
- Mi van Peppe, megártott a piaszabadság és azt sem tudod, hol vagy? Na tágulj innen, mert kidobatlak! ...

Keményen harcoltak. A lány az életéért, és a bizonyításért harcolt, Tyr pedig meg akarta mutatni a lánynak az élet adta lehetőségek kiaknázásának fortélyait. Végül, hála a remek kiképzésnek és a véletlen közrejátszásának, no meg az életösztönnek, sikerült megsebeznie az istent a bal felkarján. Tyr felkiáltott fájdalmában, de tudta, hogy itt ő lett a vesztes, a lány élni akarása előtt, pedig fejet kell hajtania. Vége volt a harcnak. Antonia teljesítette az utolsó vizsgáját...

Tyr mikor haza ért nagyon dühös volt Antoniára.
„Ostoba kölyök! Ha nem megyek az orvosok már rég a műtőben küzdenének az életéért, vagy pedig már halott lenne! De nem így történt, és még csak meg sem köszöni!”
Leült egy székbe, és a nézte a sötétséget, de közben gondolkodott.
„Végül is tényleg igaza van, hiszen valóban megmutattam az igazi kilétemet, és valóban azon a helyen tényleg nincs egy perc nyugalom se.” ...