Történetek

Azután ebédeltünk az Alabástromban. Nem is olyan nagy durranás az a hely, mint amilyen drága. Sosem a lakásomban szexelünk, mindig szállodába visz. Hogy miért jó ez neki? Ráadásul engem is elhalmoz. Most is kaptam egy mesés pulóvert és egy elegáns szövetnadrágot. Mindig akkor adja oda az ajándékot, mikor belépünk a szobába, és magunkra hagynak. Talán kínos lenne neki utána, nem tudom. Remek szerető...

Sushi Gizi, ki szintén elkapta a kórt, türelmetlennek bizonyult, és remek francia vonójával (mit két hete szőröztetett), tökéletes harakirit követett el, ahogy azt apukája tanította neki.
Másnap a tett helyszínén találtak egy véres lószőrt, melynek látványától többen sírva fakadtak. Pálcás Patriknak is kissé viszketni kezdett a hónalja, de elhessegette a gondolatot, hogy tán ő is elkapta a zenész fenét, és azt remélte, csak az olcsó dezodortól van az egész.
„ Egy életem egy...

- A béred… - Közli szárazon, mire én sokkot kapva nézek rá.
- A MIM? – Hebegek, és alig térek magamhoz. Közelebb tolja hozzám a pénzt, de eszem ágába sincs elvenni. Ez már totálisan megalázó. Még ennél is lejjebb akar nyomni? Nem elég még a fene nagy büszkeségének, az amit eddig csinált? Mi kell még?!?!
Érzem, ahogyan a csontjaimban végigáramlik a méreg, és szinte azt se tudom mit csinálok, csak arra leszek figyelmes hogy kikapom a kezéből a pénzt. Szóra nyitná a száját,...

A kutyám halála után nem akartam új kutyát. Minden egyes nap csak sírtam, és amikor a kertbe voltunk, virágokat vittem a sírjára. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy itt hagyott egyedül! Egy világ tört össze bennem. Mindig is egyke voltam, és ő vele jól elvoltam. Még ma is, amikor senki sem látja, sírok, és nem bírom felfogni, hogy már nincs köztünk...

- Voyage csináld már! – Hangja kicsit rimánkodó, mégis kacagós, én pedig bátortalanul odamegyek hozzá. – De vigyázz rá! Még használni szeretném… Ha másra nem, pisilésre… - Közli viccesen, mire én remegő tagokkal a kezembe veszem. A becses kincs az érintésemre rögtön megkeményedik, Veikko pedig egész testében megborzong, és elködösült tekintettel rám néz. Valószínűleg mindketten egyre gondolunk…

A Fejnélküli tiszteletet parancsolóan kuporgott lován, végigügetve a kövekkel kirakott úton. Úgy vonult be a tisztásra, mint király a koronázásra; fején kalpagja leheletnyit félrecsúszott a nagy igyekezetben. Bús magányába burkolózva állt meg középen, fekete kabátját összébbhúzva magán. Szívében kusza érzelmek egyvelege kavarog. A hóhérra gondol, s a pódium mellett álló lányra...

Most végleg eltört bennem valami, helyrehozhatatlanul. A felnőtt gúnyosan nevet naivságomon, a gyermek a sötétben sír, hogy ne lásd. Téged nem érdekelt és nem értetted soha a bánatot, amit okoztál. Azt a mélyről jövő fájdalmat, ami a szívemet szaggatja szét.
Annyira meg akartalak érteni...

Vessük csak össze mink van….adva van a hirtelen és szélsőségesen ingadozó érzelmi hőmérséklettel megáldott macskanő, aki purcogva dorombol, ha akar valamit, de az összes karma kint, ha valami nem az ő elképzelései szerint történik. Adott kb. 60 kiló nőhús, legalább 15 izomcsomóval a hátában. És most engem vár. De közben már lehet, hogy szétkapta a komplett ágyneműgarnitúrát a fene nagy vágyában...

Sokszor gondolt már a válásra, de mindig visszatartotta Rebeka ragaszkodása az apjához. Legalábbis ezt a magyarázatot adta önmagának, s annak a két barátnőjének, akik sajnos már ismerték férjének rosszabbik formáját, mert véletlen belefutottak. Sokszor veszekedtek már. A kiabálás sem volt ismeretlen vendég náluk, de ilyen még nem volt. Soha nem érzett még ilyen mérhetetlen dühöt magában és most úgy érezte ez az, amit nem is akar megtapasztalni az életben többé...

- És te kész vagy erre, hogyha esetleg együtt maradtok, akkor minden lépteteket követni fogják? – Finom tapintatos hangon kérdezi, én pedig komolyan ránézek.
- Először még jöjjön vissza, aztán ráérek majd ezen aggódni. – Nyomom el a csikket, és eltervezem, hogy nem szívok most többet, bár nagyon kívánom. – Szóval ennyit akartál mondani, hogy vigyázzak vele, mert ha találkozik egy szépséggel, akkor rögtön az lesz neki az új és nem én? – Kérdezem összefoglalva, és igyekszek nyugodtan...