Történetek

- Ezt nem teheted – sírt Tina. – Engem is megalázol ezzel.
- Nem érdekel. Kibírod. Engem tizenhét évig aláztak meg folyamatosan.
- Mert szánalmas vagy. Most látom, hogy tényleg szánalmas vagy. Legalább azt mond meg, hogy mennyiért alázol meg.
- Ötszáz dollár.
- Ennyit értem neked? Ennyi t ért neked az a két vagy több hónap?
- Nem érdekelsz...

Történetünk egy nem is olyan távoli bolygón játszódik. A vörös bolygón. Történt ugyanis, hogy a bolygó nem volt mindig forró, kihalt és élettelen. Virágzó életet alakított ki itt egy faj, melyet úgy hívnak: Neandertelensis. Fejlett hadi és gyógyászati technológiájuk lehetővé tette a hosszú háborúmentes életet. Fegyvereiket az esetleges támadóik ellen használták csak fel. Fajuk eredetének teljes tudatában új célok után kutattak. Vizsgálni kezdtek egy bolygót, mely épp csak kialakult és...

Miután leült az asztalhoz, bemutatkozik, majd neki is bemutatkoznak a társaság tagjai. Elmosolyodik, mikor meghallja a keresett személy szájából a nevet, mely a halál listáján szerepel hamarosan. De még nem tesz semmit, csak beszédbe elegyedik a többiekkel. Ráérősen, tudja jól, hogy nem menekülhet senki sem előle...

Hát igen, a zenésztársaim végignézték, ahogy előttük settenkedek, sőt, akik előttük voltak, azok is hátrasandítottak. A legtöbben azzal biztattak, hogy "Hajrá Elvira! "
Ahogy odaértem az állványhoz, gyorsan lekaptam róla a telefont és felvettem.
- Anya most nincs időm beszélni, de igen, elmegyek, kb. tizenegyre odaérek, de most már leteszem, szia! - sutyorogtam távolabb a mikrofontól, aztán eltettem a mobilt. Lassan visszamásztam a helyemre. Ahogy leültem, leporoltam...

Misi látta, hogy a nő imád beszélni, és ennek nagyon meg is örült, mert ebből a pár mondatból olyan sokat megtudott, hogy a kort és a helyet is már majdnem be tudta határolni. Egyedül az nem stimmelt, hogy Mária főhercegnő több, mint húsz évesen él, mert az ő tanulmányaiban az szerepelt, hogy Mária Anna volt spanyol infánsnő, amikor megszülte negyedik, leánygyermekét Máriát, akkor a gyermek is és az édesanyja is meghaltak szülés közben, és utána III Ferdinánd király újranősült...

Azt mondják, hogy a szem a lélek tükre. De a te szemed rejtélyes, feneketlen kút, amelyben alámerülnek a dolgok. Csupán a felszínen ragyogó derűt látom. S mikor rám nézel, ez a derű nem csupán a felszínen van, hanem egészen mélyről fakad. Mintha a kút mélyén felragyogna valami értékes, hosszú ideje elfeledett dolog. Szép... sőt, nem csupán szép, hanem gyönyörű, értékes, szívet melengető. Legszívesebben örökre ezt nézegetném, s hagynám, hogy feneketlen tekinteted elnyeljen, s finoman magába...

A padlásszobát ugyanolyan elrendezésben találtam, mint amilyen régen volt. Apám néhány csínytevésem vagy az iskolai órákon nyújtott egy-két rossz teljesítményem után a padlásszobába zavart fel és itt tartott fenn engem egy hétig.
Körül néztem... vajon miért jött fel ide anyám az előbb?
Közelebb léptem a rácsos ablak felé és egy kis puffon megpillantottam egy köténybe csomagolt valamit.
Dobbant egyet a szívem. Biztos voltam benne hogy a kötényke a titkos ajándékot rejti......

Vivian hozzábújt szorosan és simogatni kezdte, majd a szájával kényeztette, csókolta a mellkasát a combja belső felét, a hasát, majd lassan körkörös mozdulatokkal eljutott az újra duzzadt hímvesszőig. A férfi felnyögött és húzta magára a lányt, aki könnyedén csusszant bele a hatalmas cövekbe. Most a lány kezdett ütemes táncba és közben a szeretett férfit nézte, akinek határtalan boldogság látszott az arcán...

Magam vagyok. Egyedül. Szobám falai sötétednek. Ősz van. Csendes, aranyleveles ősz. Hol vannak a többiek? Csak magam vagyok. Egyedül. Barátok, emberek. Hol vannak ők! Barátok! Voltak egyáltalán? Látszólag. Mégis. Hol voltak, amikor bajban voltam? Elszaladtak. Mit csináltak, amikor nekem valami fájt? Magukról panaszkodtak. Jó kedvem volt. Elrontották. Szerencsés voltam? Irigyeltek. Barátok. Megpróbáltam. Nem sikerült. Elengedtem őket. Nem jöttek vissza. Hátra sem néztek. De már nem bánom......

Minden várakozást fölülmúlt a kiállítás, mert nagyon sokan jöttek el, és mindenki azt kérdezgette, hogy vajon ki lehet a titokzatos festő? Alison elégedettséggel sétálgatott végig a termen, majd megállt a legutóbb elkészült festményénél, és elmélázott hogy, talán azaz eddigi legjobb műve. Visszaemlékezett azokra a pillanatokra, amikor kép készült, visszavágyott a nagy tölgy tövébe. A tölgy majdhogynem olyan volt, mint ő, mindent túl élet, és küzdött egy jobb életért. Egy picurka pezsgőt...