Történetek

Elhagyván Síva templomát, a patkányisten templomához mentünk. Itt a látvány és a tömeg eszméletlen bizarr képe tárult elénk. Milliom egy patkány hemzsegett az etetőtálcák körül, a földön heverő patkányimádó hívőkön mászkáltak. A spájzoló útitársak a tálakra szórták a szállodából kicsempészett ételmaradékokat, s elborzadva bámulták, fényképezték a látványt. A terem másik végében nyárson sütötték az ízletes patkánypecsenyét és kuszkusz levélbe csavarva 100 rúpiáért, adtak egy adagot...

A napkorong már nem látszott az égen. És a fiúból tört fel először. Lassan, de mégis határozottan; határozottan, de mégis finoman megfogta a lány kezét; s noha lelkében majd’ szétrobbant, mégis elégedettséget, diadalt érzett. Várt, hagyta, hogy repüljön az idő, ő megtette, igen, úgy érezte, meg..

- Nézd, Will, azt hiszem ez nem fog működni nekünk... - majd a reakciókat lesve bámult a lányra, aki köpni-nyelni nem tudott a meglepetéstől, de sértett női büszkeségét jó mélyen farzsebébe gyömöszölve cigarettát gyújtott és lelkesen helyeselni kezdett, mivel jobb nem jutott eszébe.
- Ezt már én is mondani akartam.
- Legyünk barátok... - próbálkozott Brad.
- Szivi, ne legyél giccses, búcsúcsók és tipli. Ennyi. Ne pörögjük túl a dolgot. Ez csak egy szakítás...
...

Amilyen rövid nadrágban vagyok, annyira bátor: mellé ülök. Nagylelkűen beszélget velem és nekem fontos lesz, amit mesél. A kis sziget templomáról, ahová hajnalban hajóval kell menni, arról milyen kiskölyök volt, a balatoni nyarakról, az élet rövidségéről, de nem megyek haza vele.
Figyelmeztetnek, hogy nagyon sikeres, éttermet vezet… ezért átértékelem...

- Emberutálat?
- Talán. Sajnos utána derült ki, nálunk is vannak odafenn ellentétek, hisz mi is ehhez a világhoz tartozunk. De az embereket nehéz túlszárnyalni gonoszságban. Oh, kicsi Dawn ne légy rám ilyen mérges – mosolyodott el.
- Mi bajod Nicholassal?
- Félek, hogy bajba kerülsz miatta. Vagy esetleg bajba kerülünk mindannyian – a hangja hirtelen nagyon komoly lett, megijesztett. – Óvatos légy, bizonyosodj meg róla minél hamarabb, hogy tényleg megérdemel-e maga mellé...

Az amazon értetlenül állt a sárkány előtt. Lelkiekben, már felkészült egy halálos viadalra. Most meg a bestia azt mondja neki, hogy mégsem akarja őt megölni? Gyanakodva nézett fel a szörnyetegre, majd egy kétkedő grimasz után ismét ráemelte fegyverét.
„Biztos, csak blöfföl” – gondolta. – „Ennyire ostobának nem nézhet!?”
Viszont a hüllő higgadtsága egészen mást sugallt a számára. Az amazon nem láthatta a szörnyeteg mimikáját, ami talán felfedte volna a valódi terveit...

menekülök. Felfegyverzett testőrség vadásznak vérszívók után. Mostanában megnőtt a vámpírok támadása. A legtöbb élvezetből gyilkol.
Éjszaka indulnak friss csemege után kutatva. A vért szolgáltató emberekre lesből lecsapnak, hogy aztán elfogyaszthassák zsákmányukat...

Fél órás készülődés után, sikerült eljutni odáig, hogy bevezethették a rabot bilincsben. Egy apró kis szoba volt, éppen hogy befért oda a stáb, a két rendőr a rab és az igazgató.
- Jó napot kívánok! Az egyik televíziós műsornak készítünk interjút, és ebben szeretnénk a segítségét kérni. Hogy szeretné, hogy hívjam?
(Persze, már megint egy riporter, ki más is látogatna meg egy sorozatgyilkost…)
- Ja magának is! Nekem mindegy! Hívjon csak Jeff-nek...

Endy szép lassan felültetett, de úgy, hogy még háttal nekitámaszkodtam. Nem szépítek. Olyan érzés volt a hátamban, mintha baltával dobáltak volna meg. Ja hát igen, a kamerás a szerkentyűjével még csak meg se rezzent. Homályos nekem a fickó. Még mindig minket vett. Remek...

- Ezt nem teheted – sírt Tina. – Engem is megalázol ezzel.
- Nem érdekel. Kibírod. Engem tizenhét évig aláztak meg folyamatosan.
- Mert szánalmas vagy. Most látom, hogy tényleg szánalmas vagy. Legalább azt mond meg, hogy mennyiért alázol meg.
- Ötszáz dollár.
- Ennyit értem neked? Ennyi t ért neked az a két vagy több hónap?
- Nem érdekelsz...