Történetek

Egy sikolyt hallottam valahonnan lentről, de a lábaimat nem tudtam megmozdítani, hogy lemenjek az emeletről. Fájdalmas volt ez a tehetetlenség. Nagy nehezen sikerült egy lépést tennem, de olyan volt, mintha ólomból lennének a végtagjaim. Lenéztem, és a kezemben észrevettem a revolveremet. A sikoly közben szaggatottá vált, majd dulakodás hangjai szűrődtek fel hozzám. Aztán néma csönd telepedett a világra. És ekkor elmúlt a bénultságom is...

Égető fájdalom borította el az elmém, a szemeim előtt apró fekete pontok úszkáltak. Majd egy rúgást éreztem, ami a gyomromat találta el. Összegörnyedtem, és minden erőmmel arra próbáltam öszpontosítani, hogy meg tudjam ragadni a lábát, és el tudjam gáncsolni. Még egy rúgást kaptam, de ezt sikerült tompítanom, közben nagy véres tócsát köptem a földre...

Sosem vált meg tőle. Hiszen a nyakéktől különleges ajándékot kapott: az örök életet. Ennek az ékszernek köszönhette, hogy mindvégig erős, akarat teljes uralkodó volt. És persze ez az ékszer hatalmas, természetfölötti erővel ruházta fel. A királynő befolyásolhatta az időjárást, a természetet és a birodalma lényeit.
De történt valami, ami örökre megváltoztatta az életét...

A maga nemében egy egyedülálló produkció volt, amiben , miután két asszisztense segítségével megbilincseltette magát és a közönség által leellenőrzött lánccal megkötöztette magát, belehelyezték egy acél hajóládába, amit szintén körkörösen leláncoltak, majd az egész ládát egy kis emelődaru segítségével egy vízzel töltött átlátszó üveg kockába helyezték. Ráadásul előzőleg a kis akváriumot feltöltötték, dél-amerikai húsevő halakkal...

Időközben elértek egy kis ajtót, ami mögött egy hosszú szervizlétra volt. A férfi intett a Jeannenak, hogy fáradjon beljebb.
- Ez hova vezet? - kérdezte a nő.
- Ez az izolálható szektor.
- Ez a lehető legrosszabb.
- Sajnálom, az összes többit aktívan használjuk. Legfeljebb másik szerelőaknát tudnék mutatni, de az ugyanannyira kényelmetlen lenne, mint ez...

Szememet kinyitottam, a padlón feküdtem, körülöttem az egész szoba fel volt dúlva és a fejem iszonyatosan hasogatott. Feltápászkodtam, de megbotlottam egy élettelen test maradványában. Arca merev volt és éles sikoly torzult fehér arcára. Már emlékszem ez a vámpír támadott meg...

Benyitottak a fürdőbe. Rémülten kaptam fel a fejem, pedig csak Gabriel jött vissza friss ruhákat hozva. Letette az egyik szekrénykére és már indult volna ki, amikor utána szóltam:
- Uram! Ha azt nem is mondja meg, miért, azt árulja el: hol vagyunk?
Gabriel tétovázva nézett rám. Kinyitotta az ajtót.
- Erdélyben. –jött a válasz, majd egyedül maradtam a kételyeimmel...

. Hogy kerülhetne egy olyan drága kristály egy olcsó sofőrhöz? Ezen sokáig tűnődtem, de Mrs. Dwiterman halálhírét olvasva az újságban megláttam egy cikket, amiben közölték, hogy kiraboltak egy fuvarost, aki bőröndöket, és más kevésbé értékes dolgokat szállított. Daniel csomagja is köztük volt, benne a kristállyal. Azt viszont nem sikerült kiderítenem, hogy ezt honnan tudhatta John...

Egy nagy, kétszárnyú ajtóhoz értünk. David könnyedén kinyitotta, és előre tessékelt. Újabb előtérbe értünk. Két oldalt a falakat teljes egészében elfoglalták az ablakok, és a hozzájuk tartozó függönyök. Szemben újabb kétszárnyú ajtó volt. David rám nézett.
- Ígérje meg kisasszony, hogy soha, de soha nem próbál megszökni! Most megmutattam, hol juthat ki a legkönnyebben… De szeretném, ha nem élne vissza a bizalmammal… Igazán nem akarom úgy bántani…

Aztán körbenézett. Öt perc, szólt belül a bánatos hang, aztán csak állt, és nézte a keleti égboltot. Fák. Nem is igazán emlékezett rá, hogy ilyen gyönyörűek. Lassan bíborba öltözött az ég alja. Négy perc, motyogta a hang. Betartják a pontos egy órát? Dübörögve kalapált a vér a fejében. Lassan, mélyeket lélegzett a hajnali levegőből. Kötelet dobtak a nyakába, megigazították. Eszébe jutott a szabója, meg a nyakkendője. Gondolatban elmosolyodott megint. De kedves ember is volt...