Történetek

Gyakran eltöprengek e szó jelentésén, de eddig nem igazán találtam választ. Milyen lehet? Mi jöhet utána? Ezek a kérdések gyakran foglalkoztatnak. Elképzeltem már a halált, de soha sem jutottam annál tovább, hogy minden elsötétül. Ilyenkor megborzongok. Nem is akarom folytatni, de nem is tudom. Máskor az ötlött fel bennem, mi van, ha valaki a családból, aki közel áll hozzám, meghal. Ezt gyakran előveszem, mert rájöttem, egyre kevésbé fáj a gondolat...

Amikor szeméremajkain nyelvemet végighúztam, alig észrevehető mozgásba kezdett. Lassú, hosszú mozdulatokkal nyaltam a kis- és nagyajka között. Rácsúsztattam nyelvemet csiklójára – ettől hangosan felnyögött -, és körözni kezdtem rajta. Hosszan becézgettem így...

Szerepjáték…
Izgalmas szó…
Lehetőség…
Lehetőség arra, hogy ne mi legyünk, ne Te és Én, csak egy Férfi és egy Nő...

Ahogy beljebb megyek a könyvsorok között, azt veszem észre, hogy egy bácsi körében sok-sok gyerek ül, és kérdezgetnek tőle, beszélgetnek vele. Odamegyek, megnézni, mi van ott. A könyvtáros néni halkan a fülembe súgja:
– Ő egy író. Menj te is szépen, biztos élvezni fogod.
És már taszigál is, míg egyszer csak ott állok előtte, és ő néz rám. Olyan érzésem van, mintha átlátna rajtam...

Azután átmentünk a fürdőszobába, de semmi nyomot nem találtunk arra vonatkozólag, hogy ki is lehetett a lány, aki a lakásban járt.
A szomszédok sem láttak, hallottak semmit. Egy darabig hangosan szólt a zene, de ilyen máskor is előfordult. Még hét előtt kikapcsolták. Az előzetes vizsgálódások hat és hét közé tették a halál időpontját...

- A lakásomon találtam rá. Headshot - megrendülten bámul rám. - Mellesleg érdekelne, hogy miért nem öltek meg engem is. Tudták jól, hogy ott leszek. Két hétig vártam rájuk, hogy eljöjjenek, és végezzenek velem.
- Én is itthon maradtam, és senki se jött értem - vallja be Miguel kelletlenül. A levegőben lóg a nyugtalanító tudatlanság...

Egyszer megemlítette, hogy milyen helyes fiút látott a buszon, amit barátnői mosolyogva hallgattak, aztán olynyira elmerültek beszélgetésben, hogy meg is feledkezett róla. Legközelebb akkor jutott eszébe, mikor várta a hazamenő buszt. Körbepislantott, hátha ott van a fiú, de nem látta. A buszon sem, akárcsak az ezt követő alkalmakkor sem. Miközben hazafelé zötyögött, és hosszasan gondolkozott az "Élet nagy dolgai"-ról, jött rá, hogy ez a fiú nem csak helyes volt. Egyszerűen az...

A kulcs zörgésére, heves szívdobogással sietett az előszobába, Péter csókja végre elfeledette a délutáni őrült támadást. Ajkuk összeforrt, a férfi parfümjének illata, egész testét lázba hozta, testük összetapadt, és becsukott szemei fényes villámokat láttak, reszkető örömmel adta át magát az erős karok szorításának.

- Obszidiánból faragták - szólt közbe Gyuri barátom - Az üvegrész pedig kristályból van. Azért ilyen dög nehéz, egy hozzánk közeli régiségkereskedőtől vettem, nem volt olcsó mulatság, de relatíve drága sem, mert képzeld, én meg eladtam nekik az ingaórát, és csak rá kellett fizetnem egy picit, hogy megvehessük neked.
- Gyógyulásod féléves évfordulójára, fogadd szeretettel a többiek nevében is, mert majdnem mindannyian összedobtuk a lét...

A kör közepéből kiemelkedett egy korbács, ami fütyülve csapott le, de az ütést nem követte kiáltás. Kíváncsi voltam, él-e még, akit vernek. Voltak szolgáim, de soha senkit nem kínozhattak, amíg én irányítok. Az itteni rabszolgák feltöltődve indulnak tovább, amennyiben nem kerülnek megvételre. A kör kettényílt előttem. A korbács most nyugodtan lógott egy magas izmos kopasz férfi kezében a mellette álló lehajtott fejű rabszolga mellkasa fel-alá zihált, hátán vér csorgott...