Történetek

A fenevadak megérezték a félelem szagát, és lázba jöttek tőle. Keserves, mélyről jövő morgások szakadtak fel a rémítő torkokból. Éhes lények kínzó sikolyai.
Az utolsó mászott fel éppen a többiek hátán. Rám pillantott a „torony” tetején egyensúlyozva, majd elrúgta magát, és az egyik alsó ágon termett. Elégedett sziszegés tört fel a négy vadászból, miközben a létra szétesett, az utolsó pedig elindult felfelé. Felém...

Csukott szemmel éreztem a kényeztetést, amikor megéreztem Roli kezét. Elhúzott Zolitól - aki szinte azonnal megszabadult pulcsijától és pólójától egyszerre - hátulról átölelt, kezeit azonnal melleimre tette, és gyengéden masszírozni kezdte őket, miközben nyakamat és vállaimat csókolgatta. Lehunytam a szemem, és úgy élveztem a kényeztetést...

Utálok féltékeny lenni, mert nagyon jól tudom, hogy ilyenkor olyan vagyok, mint egy házsártos, kielégítetlen, jól konzervált 45 éves háziasszony, de egyszerűen nem tudok más lenni. Nem tudom eljátszani, hogy nem érdekel, főleg, hogy azzal a nővel találkozik, akit a legjobban utálok, szimplán irigységből. Gyűlölök belegondolni abba, hogy neki mennyivel több jutott, mint nekem...

Tovább vihorásztunk, nem tudom észrevették-e a szándékomat. De nem is érdekelt. Ha egyszer a célegyenesben vagyok, majd akkor ráérnek dönteni, mit akarnak. Jó lett volna mindkét lányt megkapni, és tudtam, hogy vagy meglesz mindkettő, vagy egyik sem...

Lassan felállok. Nem érzem kezem, se bármely testrészem, teljesen átfagyott mindenem. Sötét van, csak a lámpák világítanak. Senki sincs az utcán kihalt és üres. A velem szemben lévő hídhoz sétálok, megfogom a hideg, vas korlátot. Hideg és csúszós. Egy percre becsukom szemem, és látom mindazt, amit itt hagyok. Már senki sem sír értem, senki sem hiányol, és senki sem aggódik. Arcomon a könnycseppek megszaporodtak. Már nincs bennem félelem senki, se bánthat. Itt befejeződik minden...

Nem változtattam semmit, valami mégis megváltozott. Érzem. Éreztem akkor is, és tudtam, hogy ő is érzi. Hihettem valaha is azt, hogy amit tettem, az következmények nélkül marad? Mindegy, hogy mit teszünk jót vagy rosszat. A következmények ellen nem tehetünk semmit, csak sodródunk az árral…

Odasétálok a kocsihoz, és a csomagtartóból kiveszem a nejlont, amibe a testét fogom csavarni. Figyelek rá, hogy ne legyek véres, de ez szerintem ilyenkor elkerülhetetlen. Mikor berakom a testet a csomagtartóba, és rázárom az ajtót, nagyot sóhajtok, a nyári szellő kellemesen lehűt, mintha a természet is azt mondaná szép munka volt, itt az ideje, hogy megpihenj kicsit. A véres felső bedobom a teherautóba, és becsapom az ajtaját, a kést pedig egy farönkbe állítom...

- Tudom, hogy hülyén fog hangzani, de tegnap, a szembeszomszédunk nem húzta le a redőnyt, az ablaka pedig pont az enyémmel szemben van. Mindent láttam. Az éjszaka közepe felé mintha a mi tetőnket kezdte volna bámulni, de folyamatosan. A lámpa égett a szobájában így nem kellett sokat silabizálnom az eset megoldásán. Aztán villámlott egyet, hang nélkül. És, és a csajszi az ablakban állva összeesett. De már… már nem… neem… nem kelt fel azután. - Jessica szinte beleremegett a mesélésbe. -...

Tamás becsapja az ajtót, de nem indul el. Tényleg nem érti. Hiába töri a fejét, sehogy sem tudja miért csinálja ezt a lány, aki közben elindul az út mentén. Meredten nézi a távolodó alakot, majd mintha álomból ocsúdna, megrázza a fejét, elindítja a motort, és lassan utána gurul. Leengedi az ablakot, és úgy szól ki, de már nincs indulat a hangjában. Aggódik. Persze azt ő maga sem tudja, hogy vajon a lányért aggódik igazán, vagy csak a helyzet miatt, amit nem tud felfogni, de határozottan...

A szeretet, mint fogalom, mindenkinek mást jelent. Ez nem egy olyan szó, melyet szárazan definiálhatunk, akár egy matematikai összefüggést. Hiszen a szeretet megannyi formában érvényesülhet. Minden ember különböző, így a legősibb érzelem kifejezése is egyénenként változó...