Történetek

- Hűűű… - nyögtem ki végül. – Hát most nagyon megleptél… nem nagyon vagyok hozzászokva, hogy ilyeneket mondjanak rólam… de ez most… most furán venné ki magát, ha én is elkezdenék neked ódákat zengeni a bátyádról… mert hát ő eléggé nagy hatást gyakorolt rám… főleg azzal, hogy amikor a legszerencsétlenebbül éreztem magam, ő odajött és segített. – „és azzal a hatalmas nagy csillogó szürke szemével, meg azzal az elképesztően vonzó arcával.” De ezt már csak magamban tettem hozzá...

A következő egy hét szinte minden percét együtt töltötték, és a könyv megfejtésével foglalkoztak. Még így sem volt könnyű feladat, hogy volt egy már megfejtett részük. Kiderült, hogy sokkal nehezebb akadályokkal kell szembe nézniük, mint ahogy azt eddig gondolták. Egy csomó trükkös varázslat védi a helyet, ahol a Grált elhelyezték. Pontosan nem tudják mi, hiszen az egész könyv rejtvényekben íródott. Csak a szerencséjükön fog múlni, ha élve kijutnak onnan...

Nos, a vámpírok nem úgy szaporodnak, mint az emberek. Nem lehetséges számukra a nemzés, náluk úgy hívják, ha halandóból utódot választanak, hogy ÖLELÉS. Ez úgy zajlik, hogy először is egy felsőbb rangú vámpírtól engedélyt kérnek, s ha meg kapják, és persze van hozzá annyi jogosultsága és ereje, akkor annak az embernek vérét szegi mindaddig, amíg egy csepp is van, s még mielőtt beállna az agyhalál, akkor a saját véréből cseppentet annak szájába, s ezáltal vámpírrá téve őt...

- A helyzet Pekingben lassan életveszélyessé fajul - kezdte Lajtai. - Egy nacionalista csoport, akik magukat az igazságot teremtő ököl társaságának hívják.
- A boxerek - szólt közbe Rhédey.
- Pontosan. Ez a csoport gyűlöl mindent, ami nyugati, az a céljuk, hogy kiűzzék Kínából az általuk idegen ördögöknek nevezett külföldieket. Szabotázs akciókat hajtanak végre vasútvonalak és távíróállomások ellen, merényleteket követnek a császári udvar mérsékeltebb tagjai ellen, tömegesen...

Egyenként vágta le a nő lábáról az ujjakat. Aztán a kezeiről is. Irén némán őrjöngött a kíntól. Mikor a melleit is lenyeste, elájult. Jónás fellocsolta, aztán egy sodródeszkával egyenként összetörte az ízületeit. A nő elég sokára halt meg, de utána a férfi felvágta a hasát, és kipakolta a beleit. A fejét pedig levágta, és kiszedte az agyát, megdarálta és megette...

Állok egy ismeretlen falucskában, egy nevenincs hegy alján, egy vadidegen szőlőskertjében. Kémlelem az eget. A csillagok vakítanak, szinte fáj közéjük néznem. A szemed közelebb van, de abba nem merek...

Beszaladtam az erdőbe, tudtam, merre van a lány, éreztem a jelenlétét. Csak szaladtam a sötét erdőben végül egy szakadékba majdnem belestem, de az utolsó pillanatban megkapaszkodtam egy fában. A lány még rám nézett.
- Mentsd meg a lelkem - mondta, aztán hagyta, hogy megölje az a farkas...

Hiszen Penelope-nak sok arca volt, és még ennél is több története. Mintha egy halvány cérnaszálon egyensúlyozott volna az álom és a valóság között. Sosem lehetett tudni, mikor mond valós dolgokat, és mikor jönnek a kitalált, csodás mesék. Vagy talán valóban csodás élete van, és szándékosan szürkíti el? Ezt soha senki nem tudta meg, mert Penelope gondosan őrizgette a titkát...

Háború van a vámpírok, vérfarkasok és boszorkányok között. Elképesztő szerencsésnek érezhetem magam, hogy belekeveredtem ebe az egészbe. Mind ezt Gábrielnek köszönhetem, és persze a kapzsiságának. Egy olyan embert kellet a gyermekévé tennie, akinek az ereiben boszorkány ősök vére csörgedezik. Ez voltam én, mint kiderült...

Felkelek a kanapéról, és kimegyek a szobából. A küszöbön megtorpanok… valószínűleg utoljára látom ezt a szobát. Körülnézek, és akaratlanul is eszembe jutnak az emlékek. Itt ünnepeltük minden éven a karácsonyt az egész családdal, itt néztem kiskoromban a gyerekmeséket reggelente, és itt, ebben a szobában töltöttem el a nyaraim, nagyobbik felét videójátékokkal. Nagy levegőt véve elindulok tovább, mert tudom, hogy nincs idő a nosztalgiázásra. 18 perc múlva vége lesz mindennek…