Bonyodalmak

11. fejezet: Bonyodalmak


A következő egy hét szinte minden percét együtt töltötték, és a könyv megfejtésével foglalkoztak. Még így sem volt könnyű feladat, hogy volt egy már megfejtett részük. Kiderült, hogy sokkal nehezebb akadályokkal kell szembe nézniük, mint ahogy azt eddig gondolták. Egy csomó trükkös varázslat védi a helyet, ahol a Grált elhelyezték. Pontosan nem tudják mi, hiszen az egész könyv rejtvényekben íródott. Csak a szerencséjükön fog múlni, ha élve kijutnak onnan.
- Hogy viselik az emberek, hogy összeálltál a Holtakkal? – kérdezte Riontól Tamika az egyik ilyen alkalommal.
- Hát, a legtöbben egyáltalán nem örülnek neki, de kénytelenek elfogadni. Én vagyok a király. Néhányan azért belátják, hogy így sokkal jobb nekik, de a többség keményen ellenkezik. Vannak zavargások a birodalomban – vázolta fel a helyzetet a király.
- Megértem. Benne van az emberekben a félelem. De szerintem azt sem vették volna jó néven, ha a Ramparttal léptél volna szövetségre. A néped túlságosan büszke a származására.
- Lehet. Pedig nem sok okunk lenne rá. Csak betolakodók vagyunk.
- De, ahhoz képest igazán erős országot sikerült létrehoznotok. Ez mindenképpen dicséretet érdemel – mosolyodott el Tamika.

Folytatták a fordítást. Egy óra múlva végre végeztek a Grálra vonatkozó résszel. Elégedetten feküdtek le egymás mellé az ágyon.
- És most? Mikor megyünk megkeresni? – kérdezte Rion.
- Nem tudom. Még sok dolgot kell összekészíteni. Rengeteg harcost fel kell áldozni. Az én katonáim feltétlen hűséggel vannak. Legalábbis azok a lények, amiket én és a családom teremtettünk. Ő belőlük viszek egy jó párat. Neked vannak olyan embereid, akik feltétel nélkül kezedbe adják az életüket.
- Akadnak.
Hirtelen Xsi rontott be a királynő szobájába.
- Királynőm! A Tower egy egész hadsereggel közeledik a várunk felé.
- Mi? – Tamika gyorsan felpattant és elrohant a trónterembe. Rion alig bírt lépést tartani vele.
A lány megérintette az ezüstös folyadékot. A Tower harcosai tényleg közeledtek, Solmyrral az élen.
- Megölöm! – rikácsolta a lány.
- Ez nem lehet. Hisz, nem is szólt, hogy harcolni akar. – motyogta Xsi.
- Most mit csináljunk? – tudakolta gondterhelt arccal a Castle királya.
Tamika nem szólt semmit. Kisétált az erkély elé és elkezdett a Holtak nyelvén beszélni. Rionnak be kellett fogni a fülét. Ilyen hangerőn ezek a hangok nagyon fülsértőek voltak.
A Nekropolisz harcosai sorra gyülekeztek a vár előtti tisztáson.
- Nos, készen állnak a harcra. Én is lemegyek. – jelentette ki a királynő, majd denevérré változott és kirepült a várból.
- Menj utána és segíts neki – bokszolta meg a tanácsos Rion vállát.
- Megharagszik, ha segítek neki – ellenkezett a férfi.
- Na és! Majd én megvédelek – kacsintott rá Xsi.
- Jól van. Ha most nem halok meg, majd Tamika megöl. Hurrá. – nagyot sóhajtott és kiugrott az ablakon, hogy aztán elteleportálhasson. Pillanatokon belül Tamika mellé érkezett.
- Mit keresel itt? – vonta kérdőre a lány.
- Segítek neked – hangzott a válasz. Tamika mát épp nyitotta a száját, de Rion odarakta kezét.
- Most muszáj lesz engednek. És ezután sem nyírhatsz ki, mert kellek neked, hogy megszerezhesd a Grált – szólt önelégült vigyorral. A királynőnek csak egy gyilkos pillantásra futotta.
- Szerencséd van Rion – mondta, miután a másik szabaddá tette száját. A toweri sereg a város előtt állt, csak Solmyr jelét várta, hogy elkezdhessék a támadást. A dzsin a két másik uralkodó elé repült.
- Micsoda dolog ez Rion? Szövetkezni a nekromantákkal? Tiszta szégyen. – csóválta a fejét
- Nem a te dolgod, hogy mit csinál és mit nem. Mellesleg nem is tudom, ki szokott szégyentelenül viselkedni. – vágott vissza Rion helyett Tamika.
- Jaja, de éles a nyelve kislány. Hogy vett rá téged Rion, hogy szövetséget köss vele? Varázslattal? Áh, tudom már. Az ilyen vámpír lánykáknak van olyan képessége, amivel bármily rondák is, elcsábíthatnak bármilyen férfit. – szólt önelégült vigyorral.
- Nem Solmyr. Rám amúgy sem hat az ilyen bűbáj. Nem emlékszel? – mondta nyugodt hangon Rion. Közben Tamikán tartotta a szemét, készen arra, hogy megállítsa, ha neki akar ugrani a betolakodónak.
- El is felejtettem. Köszönöm, hogy emlékeztetsz rá. Akkor milyen varázzsal sikerült megtévesztened? Már zsarolni nem igen zsarolhatod, hiszen a testvéreit már megölted. – vigyorgott még mindig Solmyr, ám lehervadt a mosolya, mikor Rion behúzott neki egyet. Szája felrepedt és az orrából és eleredt a vér.
- Még mindig jó erőben vagy fiam. Öröm látni – nyögte ki a dzsin, közben sebeit nyalogatta.
- Takarodj innen Solmyr vagy nagyon megbánod. – sziszegte Rion a másik királynak.
- Megyek is. A csapatom élére – hangzott a végző és a dzsin visszarepült hadseregéhez.
- Ennek nem lesz jó vége – mondta Tamika. Letérdelt a földre, ráhelyezte kezeit. A kopár talaj felrepedezett, hogy aztán csontvázak és zombik hada keljen ki belőle. Készen álltak az összecsapásra. Csak arra vártak, hogy Solmyr elindítsa hadseregét. Meg fog fizetni azért, hogy csak így szó nélkül betört a Nekropolisz birodalmába. Súlyosan.

A dzsin végül felszólította katonát a csata megkezdésére. A gremlinek kőgolyókkal bombázták a várt, válaszol a várt őrző lichek küldtek feléjük halálos füstfelhőt. A titánok sem tétlenkedtek. Villámokat szórtak a városra és csak úgy taposták a lidérceket és csontvázakat. Közben a szellem sárkányok is megérkeztek, így a kisebb erők megmenekültek a titánoktól.
Rion és Tamika is javában aprította az ellenfelet. Néha varázslattal, néha pedig karddal. Eszméletlenül sok volt az ellenség. Nem fognak elbírni vele.
- Én megkeresem Solmyrt. Ha az uralkodójukat lefegyverzem, akkor a csapata is leáll! – kiáltotta Tamika Rionnak és elindult megkeresni a Tower királyát. Át kellett verekednie magát a fél hadseregen, de végül megtalálta a dzsin. Az, önelégültem szórta villámait a nekropoliszi harcosokra.
- Ne legyél ennyire elégedett magaddal Solmyr! – szólt oda neki Tamika.
- Már miért ne, kedvesem? Elvégre én fogok itt ma nyerni– mondta a király és közelebb repült a lányhoz.
- Ne legyél olyan biztos benne – vicsorgott a királynő.
- Csak nem meg akarsz küzdeni velem? – tette fel a kérdést a másik.
- De. Úgy, ahogy mondod. – hangzott a válasz. Solmyr ezen egy kicsit meghökkent, de gyorsan visszatért arca az önelégült vigyorba.
- Vagy úgy. Amit reggel mondtam, egyáltalán nem gondoltam komolyan. Te varázslat nélkül is elcsábítanád akármelyik férfit. – búgta érzéki hangon. Most Tamikán volt a meghökkenés sora.
- Ne most udvarolj nekem Solmyr. Minden bejelentés nélkül megtámadtál. Miért?
- Hogy miért? Mert elloptad a könyvemet!
- Mióta a te könyved?
- Amióta megszereztem.
- Pontosítok. Amióta elloptad Riontól. – Solmyr arca eltorzult és nekirontott a lánynak, aki könnyűszerrel kivédte a támadást. Egy ideig karddal csattogtattak, majd a dzsin villámot akart küldeni Tamikába, de a lánynak sikerült időben hárítania a csapást.
- Nem vagy már olyan jó formában, ahogy elnézem. – vigyorgott Tamika, közben telekinézissel hátravágta a dzsint, aki épp egy kardban landolt. A fegyver átszúrta az oldalát. De itt még nem volt vége. Egy kard nem fogja ezt a nyavalyást megölni. Lehajolt hozzá és ezt mondta:
- Tényleg azt mondod, hogy varázslat nélkül elcsábíthatok akárkit? – suttogta negédesen a lány Solmyr fülébe.
- Tényleg. – vigyorodott el a másik.
- Akkor jó. – gyengéden megcsókolta a dzsin, majd szívni kezdte belőle az életerőt. Az tehetetlenül vergődött a vámpír alatt. A lány a földnek szegezte, hogy szinte mozdulni sem tudott. Nagyon élvezte a dolgot. Solmyrban rengeteg erő halmozódott fel, ami most mind az övé lesz. Most még hatalmasabb lesz, mint valaha. Mikor végzett sátánian felkacagott. A Tower hadsereg teljesen leállt. Látták, hogy uralkodójuk halott és elhagyták a terepet. Thane, a hadvezér viszont még ott maradt, hogy elvigye egykori ura testét. De Tamika még nem állt meg itt. Ráhajolt a férfi nyakára és szinte az össze vérét kiszívta.
- Tamika. Kérlek, hagyd abba. – kérlelte a hadvezér kétségbeesetten.

A lányt teljesen megrészegítette az a hatalom és erő, melyet ezzel a gyilkosságával elkövetett. Kiéhezve tekintett Thanre, akinek csak egy rémült pillantásra futotta. A királynő már épp ráugrott volna, de Rion gyorsabb volt és leterítette a vámpírt a földre.
- Tamika. Elég volt – mondta neki határozottan. Alig bírt vele, de sikerült kicsit lenyugtatnia.
- Elvihetem Solmyr testét? – kérdezte félve a hadvezér. Rion csak bólintott. Thane felnyalábolta a testet, majd eltűnt a lovával és a király testével együtt.
- Befejezted? – kérdezte szemrehányóan a lánytól.
- Miért? Talán nem tetszett a műsor? – sipította Tamika nevetve.
- Nem. Ennyire nem kellett volna rámásznod.
- Oh, csak nem féltékeny vagy?
- Nem, kösz. Én nem akarom így végezni. – mondta mogorván Rion.
- Nem is fogod.
- És ezt megmondanád, hogy honnan tudjam? Egyszer csak bekattan az agyat és mindenkit megölsz kíméletlenül. Honnan tudjam, hogy nem én leszek a következő? Félek tőled Tamika!- elengedte a lányt és elteleportált.
- Hm. Most megsértődött? Nem számít. Ez most piszok jól esett – vigyorodott el, majd felpattant és elindult elrendezni a dolgokat. Győztek. És csak ez számít.