Bloody love-Véres szerelem 4 fejezet

4fejezet: New abilities


A házhoz közeledve nagy csend fogadott minket. Ez már önmagában elgondolkodtató volt. Nem sokára látni is lehetett az ajtót. Egy nyílvessző volt rákötve egy fekete masnival.
- Ez meg mit jelent? - kérdeztem értetlen képpel.
- Háborúban vagyunk. Mit vártál? Ez hadüzenet - jelentette ki ridegen, látszott rajta, hogy ez most nagyon nem volt így jó. Kitépte a nyilat, és a földhöz vágta. Látszott a szemein, hogy hatalmas gyűlölet tombol benne. Kinyitotta az ajtót, és beráncigált magával Zekhez. Fel mentünk a könyvtárba. Zek is eléggé idegesnek látszott nem csak Nicholas.
- Ő mit keres itt, azonnal vidd ki! – parancsolt Zek Nicholasra.
- Dehogy viszem, már itt vannak a falkák - válaszolta kissé ingerülten. Aztán elkezdtek, valami másik nyelven hablatyolni, valamit, amiből egy mukkot sem értettem. Csak a csipáimat meresztettem. Eléggé idegesnek látszottak. Végül halkan megszólaltam.
- Mi lenne, ha inkább visszamennék a szobámba?- erre a félénk kérdésre egy határozott választ kaptam.
- Nem mész te sehová - mondta Nicholas, és elkapta a csuklómat magához rántott.
- Aú, ez fáj…
- Itt maradsz – mondta, és még inkább megszorította a csuklómat.
- Ááá, nyöszörögtem - jobbnak láttam kussban maradni. Most eléggé meg változott Nicholas és Zek viselkedése. Mindketten ingerültek, feszültek és idegesek voltak. Még mindig valamiről hosszasan tárgyaltak. Csak nem értem a szobámig miért nem vánszoroghattam el. Nagyon fáradt voltam. De nem tudom mitől, mert csak egy keveset sétáltunk, és utána már jöttünk is vissza a házhoz. Egész jó kis sétának indult erre kiderült, hogy a falkákhoz mentünk.. Engem a hideg verdesett a gondolattól, hogy 3 falkányi farkas van egy szinttel lejjebb.

Végre befejezték a csevejt. Talán mire kibeszélték magukat, addigra kissé lenyugodtak. Én csak álltam, és néztem magam elé. Ugyan is, amíg dumáltak nem értettem semmit, ugyan is nekik szándékosan másik nyelven kell társalogniuk. Nem értem miért kel előlem mindent titkolni? És miért vannak itt ezek az ordasok, a hideg kiver tőlük.
Úgy tűnt befejezték a csevejt. Talán már nem látszottak annyira idegesnek. Még Nicholas valamit oda szólt Zeknek, aztán kiráncigált a könyvtárból.
- Mi a fene volt, ez az egész? Miről beszéltetek?
- Olyan dolgokról, amikről még nem akarsz tudni - mondta
- De én tudni akarok.
- Majd máskor - mondta hidegen. Talán még mindig feszült egy kicsit. Kivert a hideg. Valaki közeledett, és nem jó szándékkal. Hátra néztem, és már az egyik farkas jött is felém.
- Helyedre! – parancsolt rá Nicholas, az pedig valamit nyüszített. Aztán lement a lépcsőn.
- Na jó irány a szobád nincsen időm most téged pátyolgatni
- Nem kell pátyolgatni! - háborodtam fel
- Dehogy is nem, életben akarlak tudni.
- Na jó eressz el! – mondtam, és ki akartam tépni a kezéből az enyémet, de nem engedte, hanem nagyon megszorította.
- Áh, eressz el, ez fáj – kértem, de továbbra is szorított.
- Most már tényleg elegem van, maradj a fenekeden, vagy nem leszünk jóban.
- Á, eresz már el. - Még mindig nem eresztett el, már annyira szorított, hogy azt hittem, a csontomat is eltöri. Elráncigált a szobámig. Belökött, és kulcsra zárta az ajtómat. Én meg csak könnyeztem a földön, rettenetesen megszorongatta a csuklómat. Nem értem miért engem bánt mindig mindenki.Bemásztam az ágyamba és megpróbáltam elaludni , már este volt, vagy legalább is szürkület.
Ugyan az az álmom volt, mint nem rég. Egy fekete hajú lány futott az erdőben valami talán egy vérfarkas elől. Hirtelen felébredtem. Csak most jöttem rá hogy... ez valóság.


Nem értettem de éreztem hogy ez valóság. És éppen most játszódhat le. És tudom is, hogy merre. Éreztem, merre van a lány. Oda szaladtam az erkélyhez és leugrottam. Tudom, hihetetlennek hangzik, de egyik pillanatban a levegőben voltam, a másikban a földön. Mintha gyorsabban mozogtam volna, vagy nem tudom.

Beszaladtam az erdőbe, tudtam, merre van a lány, éreztem a jelenlétét. Csak szaladtam a sötét erdőben végül egy szakadékba majdnem belestem, de az utolsó pillanatban megkapaszkodtam egy fában. A lány még rám nézett.
- Mentsd meg a lelkem - mondta, aztán hagyta, hogy megölje az a farkas.

Mi? Nem értem mi történik itt. Ez már kicsit sok. És még az a látvány hogy a lány
Szívét kitépi valami farkas szerűség. .Teljesen összezavarodtam talán, sőt biztos sokkot is kaptam. Lerogytam a fa tövében háttal a lánynak, és a farkasnak csak próbáltam feldolgoz ni a történteket. Teljesen magamba rogytam.

Valami vonyítást hallatom nem messze tőlem, csak ekkor kapcsoltam, hogy baj lesz. Azonnal el kell tűnnöm innen. Próbáltam visszamenni arra a merről jöttem, de egy farkassal találtam magammal szembe. Így elkezdtem a szakadék felé szaladni, hátha sikerül az, ami az erkélynél. Neki szaladtam a rettenetesen mély szakadéknak, és leugrottam. Megint sikerült, az egyik pillanatban ugrottam a másikban épen a földre érkeztem. Visszanéztem a farkas még mindig fent volt.

De valami nem stimmelt. A hajam hosszabb lett a derekamig léért, és mintha szőkébb is lett volna a lágyékomnál, mintha valami tetoválás lett volna, a csípőm lejjebbik részén volt a szoknya vagy nem is tudom hogy mondjam mi, és alatta valami nadrág szerűség Feketében voltam. Nem értem mivé lettem. A hangok és a látásom is tisztább lett.
Újabb farkas vonyítás, szedtem a lábaimat megint csak a tekintetem a lányhoz vonzott. Azt kérte, hogy mentsem meg a lelkét. A hogy egy pillanat alatt végignéztem rajta láttam hogy hasonló ruhában van mint én és neki is van valamiféle tetoválása és egy nyaklánc egy különös mintával, nem értettem miért de valami arra késztettet hogy elvegyem azt a láncot. Kitéptem a nyakából

A kezemből valami fehér fényesség tört elő, a lány fölé emeltem. A teste fényesebb lett és a lelke elszállt, Egy fehér fényes tömeg szállt el a testéből. Közben a farkasok közeledtek, már nem csak egy volt, hanem úgy 15en. Körbezártak.
Mivé lettem és a legfontosabb.
Most mi lesz...?