Bloody love-Véres szerelem 3 fejezet

3. fejezet alone in the darkness


Már két héttel el, hogy el kellet hagynom a családomat. Gábrielt lassacskán kiismertem. Nem volt nehéz. Főleg nekem nem, jó emberismerő vagyok. Gábriel, egy hideg, rideg személyiség kegyetlen. És csak a saját érdekei érdeklik. Ezért is lett, a vámpírok egyik klánjának vezetője. Háború van a vámpírok, vérfarkasok és boszorkányok között. Elképesztő szerencsésnek érezhetem magam, hogy belekeveredtem ebe az egészbe. Mind ezt Gábrielnek köszönhetem, és persze a kapzsiságának. Egy olyan embert kellet a gyermekévé tennie, akinek az ereiben boszorkány ősök vére csörgedezik. Ez voltam én, mint kiderült. Valamicskét ebből én is sejtettem, kis korom óta tudtam, hogy egy nap elkezdem majd használni az erőmet. A déd nagyanyám révén, még kicsi voltam, de már kezdet bevezetgetni arra, hogy mi várhat majd rám, a jövőben., nem igen hittem neki, mindössze 8 éves voltam, akkor még nem fogtam fel miről is volt szó. Az anyám és a nagyanyám nem tudott semmit a varázslásokról. Nem kaptam rá választ, hogy akkor én miért kaphattam meg. De nem számít. Most csak egy dolog számít, túlélni, és ha kell megölni, de semmiképpen se maradhatok vele.
Tehát már két hete játszottam az ártatlan kis bárányt, mint aki nem tud semmiről. Minél kevesebbet tud a képességeidről és tudásodról az ellenség, annál nagyobb az előnyöm. Nekem, pedig előny kellet. Mellettem nem állt senki, aki megvédhetett volna. Gábriel mellett viszont egy egész hadsereg állt.

Mióta elhozott otthonról egy kastélyban kaptam szállást, legalább is pár napra. Ez alatt a pár nap alatt szinte nem szólt hozzám senki, nem is hiányzott a társasága egy vérszívónak sem. Magam lehettem, mivel csak megharapott, de a vérét nem adta értem ezért csak egy halovány kötődés alakult ki köztünk. A vérségi kötődés hála az égnek nem. Bemutatott a tanácsnak, én lettem a leendő gyermeke. Ez a kastély, amiben pár napot töltöttem, valahol Magyarországon volt. Pár nap után szúrta Gábriel szemét, hogy nem szenvedek. Ezért úgy döntött kimegyünk Romániába. Azt mondta, ha a gyermeke leszek, meg kell ismernem ezt a világot, amibe engem is szánt. Amíg a kastélyban voltam, meg próbáltam minél többet megtudni a boszorkányokról, és a vámpírokról, főképpen. Az olvasottak alapján annyi jött le, ami rám vonatkozhat, hogy ritka az, mikor a varázs szunnyad egy halandó ereiben, ez igencsak értékes, ha egy ilyen halandó egy vámpír, vagy vérfarkas kezébe kerül, megerősíti majd a vérét veszi. Magyarra lefordítva eddig csak is azért nem harapott meg , mert nem vagyok elég erős ahhoz hogy még több erőmet vehesse majd el.
Szép kilátások.

- Gyerünk, indulunk - szólt be a szobába Gábriel.
- Megyek - szóltam vissza, majd elindultam ki. Eléggé úgy festett, hogy megpróbál kihoznia sodromból. Mindig erre játszott. De velem nem volt könnyű dolga. Túlzottan hideg típussá váltam mióta elhozott otthonról. Előtte sem voltam annyira társas fajta.De mellette még inkább azzá váltam.
- Hová megyünk? - kérdeztem
- Mint már mondtam Romániába, hogy kicsit megerősödj, megtanítalak a túlélésre -jelentette, ki. Itt kezdődtek számomra az érdekes dolgok. Annyit tudtam, ahhoz hogy kihasználhassa az erőmet, előtte elégé erőssé kell válnom.Csakhogy ő nem tudta, hogy utána néztem a dolgoknak, és nem most jöttem le a falvédőről.
Egy hatalmas erdőbe mentünk. Hosszas sétálás után egy kis faházat lehetet kivenni.
-Ez az. Itt leszünk egy ideig - mondta. Gyönyörű erdő volt. De valahogy még is azt sugallta, hogy ne mászkáljak el. Bementünk a házba. Egy őszes apóka volt, bent.
- Üdv, Zek - köszönt Gábriel.
- Nocsak, kit hoztál magaddal? - kérdezte Zek.
- Ő itt a leendő gyermekem, azért hoztam, hogy megtanulja a túlélést, és hogy megerősödjön - mesélte Gábriel. Az öregnek fel csillant a szeme.
- Gyere ide - mondta nekem. Odamentem, megnézet, mint valami árút.
- Jól van, majd meglátjuk mi sül ki ebből. Nicholas - kiabált az öreg. - Kísérd fel a kisasszonyt a szobájába. - Egy barna hajú, barna szemű, srác jött le a lépcsőről. Ő volt az első személy mióta Gábriellel vagyok, akiről nem a kegyetlenség sugárzott.
- Jól van, gyere csak – szólt nekem. Utána mentem, megmutatta a szobámat.
- Te ki vagy? - kérdezte, ez is az első alkalom, hogy Gábriel ismerősei közül egy is csak hozzám szólt.
- Liza.
- Nicholas - kezet ráztunk, elfordultam és leültem az ágyamra.
- És mit keresel erre?
- Gábriel hozott ide, az okát nem kötötte az orromra.
- Aha.

- És te miért vagy itt? – kérdeztem.
- Csak pihenni jöttem ki, sok volt mostanság a harc.
- És te mi vagy?
- Vérfarkas, ha jól sejtem, akkor te pedig, ember vagy.
- Igen - ja igen, elfelejtettem említeni, hogy Gábriel legnagyobb örömére halványulni kezdett a közte és köztem lévő kötelék. Sőt, szét is bomlott, de valamennyire fent kell tartanom a látszatot, mert ha rájön hogy az erőm már most valamivel nagyobb, mint nem rég akkor csak az életemet rövidíteném. - Bocsi, de fáradt vagyok, nem lehetne később folytatni a beszélgetést?
- De persze, aludj jól - mondta majd magamra hagyott. Már tényleg fáradt voltam, így hamar el is aludtam.Ez alatt Zek és Gábriel lent beszélgettek.
- Miért hoztál ide egy ilyen, használhatatlan libát? - kérdezte Zek
- A vérében még lehet, a varázserejéből.
- De nincsen neki, de ha lenne is, a teste harmat gyenge, nem lesz annyira erős, hogy akár egy csepp erejének is a hasznát vehetnéd. Most mellé nyúltál.
- Jól van, akkor mi legyen? - kérdezte Gábriell.
- Hagyd itt nálam, majd mi elszórakozunk vele, neked csak a bajt csinálná.
- Lehet, hogy igazad van.
- Nem lehet, hanem biztos. Ha, lenne valamicske ereje, akkor azt éreztük volna. De amikor elhoztad még volt ereje, akkor az is már semmivé lett. Nagy trauma lehetett, hogy belecsöppent ebbe a világba. Mellesleg te nem a kedvesség minta képe vagy, biztos vagyok benne, hogy már minden varázs kiszállt az ereiből. Gondolj csak bele, ha meglenne az ereje, akkor nem használná ellened? Biztos vagyok benne, hogy megpróbálna elszökni, de nem tette egyszer sem, és azért nem, mert nincsen ereje.
- Jól van, jól van, meg győztél, itt hagyom, kezdj vele, amit csak akarsz, már nem érdekel - mondta lemondóan Gábriel. - Na jó, akkor én megyek is.
- Rendben - mondta Zek
El is ment Gábriel.

Reggel arra ébredtem, hogy valaki kedvesen kelteget. Lassan kinyitottam a csipáimat. Nicholas volt az.
- Mi az?
- Gyere reggelizni. Már reggel 9van.
-Jól van, megyek - mondtam álmosan. Erre nyomott egy puszit a homlokomra.Ezen meglepődtem.
Siess, vagy te leszel a reggeli - mondta viccelődve kifelé menet.
Na ilyen se volt még. Meg lepődtem, hogy nem a fejemet szedte le. Gábrielnél csak a durvaságban volt részem.

Kimásztam az ágyból, és lefelé vettem az utamat.Lent már éppen megterítettek, Zek és Nicholas.
- Jó reggelt Csipkerózsika - köszönt Zek
- Jó reggelt – mondtam. – Hol van Gábriel? – kérdeztem.
- Oh, csak nem hiányolod? Azt hittem, el akarod üldözni.
- Ezt hogy érti?
- Kicsi lány, mikor tegnap elhozott, láttam a szemedben azt az erőt, amit Gábriel vak volt észrevenni. - Basszus lebuktam, a fenébe. Mind egy még nincs veszve minden.
- Még is miről beszél?
- Arról, hogy gondolatolvasó vagyok, beléd láttam. Az volt a terved, hogy elrejted az erődet előle, és megölöd alkalom adtán. - Nem tudtam mit mondani, mert igaza volt ezt terveztem
- Gyere, reggelizünk, elmondok még pár dolgot.
- Jól van. - Odaballagtam az asztalhoz, és leültem. Már ki volt készítve néhány szendvics.
- Gondolom, annak a hírnek örülni fogsz, hogy levakartam rólad Gábrielt. Meggyőztem, hogy nem tudná hasznodat venni. Mivel te ügyesen rejtegetted előle az erődet, így nem volt nehéz alátámasztani az igazamat.
- Köszönöm, de miért csinálta? – kérdeztem.
- Ennek több oka van, de a legfőbb indokom az volt, hogy nem Gábriel mellett állok. Nem tudom pontosan mennyire fejlődött ki az erőd, de mi nem vámpírok, hanem vérfarkasok vagyunk Nicholassal. És a mi kedves Gabriel barátunk, volt olyan kedves, hogy már pár alkalommal hátba szúrt minket. Így úgy döntöttünk, hogyha ő is, akkor mi is. Ha az övé lett volna az erőd, akkor csak még több gondunk lenne vele.
- Értem-nem gondoltam volna, ahogy ez ilyen könnyen fog menni.
- Ha akarod, nálunk maradhatsz, egyenlőre nem lenne ajánlatos elhagynod ezt a házat, kint sok a veszély - mondta Nicholas.
- Szerintem inkább mennék – mondtam.
- Ácsi, nem mész sehová. Mielőtt kérdeznéd, ha most elmész, akkor a volt mestered még megérezhet a közelben. Gondolom, nem akarsz vele összefutni.
- Ez igaz. - A reggeli többi részében nem igazán beszélgettünk, inkább mérlegeltem magamban a dolgokat. Reggeli után, felmentem a szobámba, és eldőltem az ágyamon. Próbáltam elaludni, unatkoztam, nem volt mit csinálnom. Nagy nehezen már kezdtem elaludni. Megint álmodtam, vagy is megint láttam valamit. Egy erdőben menekült, egy lány, és valami üldözte. Azt hiszem egy vérfarkas. A lánynak fekete haja volt, vékony testalkatú, és csak rohant. Utána, pedig egy farkas. Végül utol érte a farkas, kitépte a lány szívét, és valami féle fény szállt ki a testéből. Ezek után, pedig otthagyta. Már könnyes lehetett a szemem is de nem bírtam felébredni, nem volt, ami visszahúzzon a valóságba. Hirtelen ajtónyitódást hallottam álmomban. Végre sikerült felkelnem.
- Hát aludtál? Ne haragudj, nem akartalak felkelteni.
- Semmi baj. Miért jöttél? – kérdeztem, közben felültem az ágyamon.
- Gondoltam szétunod itt az agyadat, tudom, mert itt tényleg nincs mit csinálni.
- Hát igen, ezt eltaláltad - helyeseltem.
- Akkor mit szólnál hozzá, ha elmennénk sétálni? Szép az erdő. - Meglepődtem ezen a kérdésén, Azt hittem a vámpírok az érzelmesebbek, erre kiderül, hogy az ordasok.
- Jól van.
- Szerintem öltözz át valami másba, a szekrényben találsz ruhákat - mondta majd kiment. Furcsa egy srác. Odamentem a szekrényhez, és kicibáltam belőle egy farmernadrágot, meg egy pólót. Meg visszavettem a kardigánomat. Kimentem a szobából, le a földszintre hol már Nicholas is ácsorgott.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Persze. - Kimentünk a szabadba, jó volt megint a friss erdei levegőt beszippantani.
- Szép ugye?
- Igen tényleg az.
- Na akkor menyünk - mondta és megfogta a kezemet, és húzott be az erdőbe.
- Hé, hová....
- Ne szövegelj, csak gyere - mondta. - Nem igazán értettem hogy hová ráncigál. Egyelőre nem éreztem magam fenyegetve. Hirtelen megállt én meg véletlenül nekicsapódtam a hátának. Meredten figyelt
- Most mi van? - kérdeztem. Nem válaszolt kihúzott a háta mögül. Úgy 20 farkas lehetett a körülöttünk elszórtan.
- Hát, hát ez mi?
- Oh bocsi, csak be akartam mutatni őket is. Mostantól velünk élnek.
- Na, de kik, ők?
- Abba a három falkába tartoznak, aminek én vagyok az egyik vezetője.
- Mi?
- Jól hallottad. - Végignézve, mind kegyetlenek, gyilkoló gépek voltak. Gonosz fény csillant a szemükben mikor rám néztek. De ez nem is csoda ordasok, érzik rajtam az ember szagot. Néhány rám mordult, de Nicholas maga mögé húzott, és eléggé szúrósan nézett a farkasokra. Nem mordult meg nem történt semmi különös, csak a szem kontaktust tartotta velük. Így ment ez hosszú percekig. Majd megragadta a kezemet, és visszaindultunk a házhoz. Ők pedig jöttek utánunk. Nem olyan sokára vissza értünk a házhoz.