Történetek

Az osztályfőnök engedélyezte a pihenőt, valamint azt, hogy akinek kedve van, szétnézhet a közelben. Volt pár lány és pár fiú, aki csábítást érzett, hogy ne csak a helyet, hanem egymást is felfedezzék. Előkerültek a piás üvegek, és elkezdődött az alkoholfogyasztás. Aztán néhányan a nagy kószálásban valami fényt vettek észre. Azt gondolták, hogy talán a tanár háza ezért "riasztották" a csapatot, hogy induljanak. Hát elindultak...

Azt tartja a mondás, hogy barátság nem lehet egy nő és egy férfi között. Nos ez nem minden esetben igaz, hiszen ha a két egyén már gyermekkoruk óta ismerik egymást, akkor lehet köztük mély barátság is. Viszont lehetséges mégis, hogy van eme mondásnak valami valóságalapja. De ezt hagyom, hogy mindenki maga döntse el...

Tanár Úrnak tisztelettel jelentem az osztály létszáma 6, ugyanis: Feri haknizott édesapjának, ezért az felbőszülve úgy megverte, hogy eltört az orra és kórházba került; Viktor a Bahamákon sütteti a hasát és nevet rajtunk; Kinga megvert egy kislányt, amiért az fagyit evett az utcán, ezért javítóintézetbe került...

Nem is tudom, miért írok történetet. Talán, mások tanulhatnak a hibáimból. Mert én képtelen vagyok tanulni belőlük. Nem értem, miért, és hogyan. Sok csalódást átéltem, bár még fiatal vagyok. Egyesek szerint, ezektől csalódásoktól felnőttebb lettem, mások szerint gyerekesebb lettem. Nem érdekel mit mondanak...

Ez a tavasz valamiért megfogott. Eddig nem is figyeltem fel rá, hogy milyen csoda történik minden tavasszal. Úgy tűnik, mint ha minden egy csapásra itt termett volna, és egy éles vágással télből tavasz lett, pedig ezt az egészet hosszas előkészületek előzték meg...

Ez egy kis humoros írás lenne gimis éveimből a suliújságba...

Gábriel bűze volt a levegőben. Már csak ettől a szagtól kedvem lenne marcangolni. Valakik közeledtek felém. Nem volt hol megbújni, akkor marad a harc. Vámpírok közeledtek, de nem tudtam meg állapítani, hogy mik is lehettek. Mind talpig fel voltak fegyverkezve...

- Hát te meg hol voltál kisasszony? Úgy aggódtam érted! Mit csináltál kint az utcán két órán keresztül? - hadarta anyukám. Ekkor visszagondoltam anyu szavaira: Mit csináltál két órán keresztül... Két óra? Hol voltam én addig? Valamit mégis ki kellet nyögnöm:
- Ssssétáltam... aaaa barátnőimmel - mondtam rezgő hangon.
- Aha, vagy úgy... - mondta cinikus hangon anyukám. Egyszerűen muszáj volt hazudnom, jaj, de mi van, ha megkérdezi a barátnőimet? Erre nem is gondoltam. Idegességemben...

Kiértem egy folyosóra. Minden megváltozott. Mintha Gábriell fagyos szíve magához láncolta volna az egész kastélyt. Régen melegség áradt ebből a góth stílusú kastélyból. Ugyan most is az, de már nem melegség, hanem fagy árad belőlük. Persze az is rádob erre, hogy este van, de azzal együtt még is hidegebb lett itt minden...

Egy tényt állapíthat meg az egészből: Egy kalózhajón van, a nyílt tengeren, de az eszét Angliában hagyta, a Playmouth-i kikötőben. Semmi másra nem foghatta viselkedésének az okát. Egyszerűen… elment, vagyis elhagyta az eszét. Bár be kellett ismernie, hogy jól eső érzéssel töltötte el a tudat, hogy nem állnak hadilábon a Kapitánnyal...