Pff...Nem okoskodás,nem kioktatás...csak úgy...

Mérlegelek. Egyik kezemben egy csomag gyógyszer. Még új nem bontottam ki. Nagy szemű tabletták vannak benne, az ezüst csomagolás szinte vakít a holdfényben.
Másik kezemben egy kés. Éle megcsillan, éles, hideg fém.
Választásom, döntésem: melyik legyen, amit használok. A gyógyszer nem öl meg, de kapok egy jó gyomor mosást. A kés. Pontos és nincs visszaút.
Kezeim remegnek. Egy percre lerakom mindkettőt. Vágásnyomok testemen szinte mindenhol. A gyógyszerhez nyúlok. A pirulákat kinyomom a csomagolásból. Összetöröm, és lenyelem az összest egy kis víz kíséretében.
És akkor a késhez nyúlok. Épp csak egy kicsit érintem magamhoz, de már elég volt. A hideg végigfut a hátamon. Egy erőteljes kézmozdulat és vége. Vérem kicsordul, szemem lezárul, csak a sötétség marad.
Nem tudom mi lesz a folytatás, de egy percre csak egy percre láttam azt, akit szerettem...
Csukd be a szemed, és látni fogod azt, akit igazán szeretsz, és aki igazán szeret.
De ha egyszer késhez nyúlsz, már vétkeztél. Nem lehetsz önző. Gondolj arra, akit szeretsz. A jövőre. Arra, hogy lesz majd jobb is.
Mi az öngyilkosság? Egy rohadt kiskapu, hogy az, aki nem tud tovább küzdeni, véget vessen egy életnek, és tönkre tegyen, ki tudja mennyit, hogy majd a következő életében újra kezdje az egészet. Bár lehet, hogy a következő szerencsésebb lesz, de mindenkinek vannak problémái. Értelme nincs. Csak akkor nyersz játszmát, ha lejátszod az egészet, mert ha te fejezed be, akkor vesztettél.

Egy rohadt menekülés, próbálkozás. Egy "megoldás", hogy ne keljen megoldani a problémákat. De mit ér az egész, ha akiket magad mögött hagysz, belehalnak a fájdalomba. Még az is lehet, hogy lesznek, akik öngyilkosok lesznek a fájdalomtól. Nem érdemes feladni egy életet semmi miatt. Az élet szép ki kell élvezni, amíg lehet. Minél több dolgot kell kipróbálni.
Carpe Diem!