Egy éjszaka

Jövünk haza a közös buliból. Az utolsó villamos már rég elment, így hát megint gyalogolhatok haza. Fölajánlod, hogy hazakísérsz, mondván ilyenkor már ne gyalogolj egyedül, veszélyes. Elfogadom a felajánlást, és belekezdek valami érdektelen témába csak, hogy ne csöndben mennyünk végig. Fázok, odaadod a pulcsid, és egy pillanatra magadhoz is húzol az egyik kezeddel, hogy felmelegíts.

Hazaértünk, visszaadom a fölsőd s félve bár, de megkérdezem, hogy nincs e kedved feljönni. Kis gondolkodás után bólogatsz, s én már nyitom is az ajtót. Lakótársaim nincsenek itthon, csak miénk a lakás. Megkínállak egy bögre teával. Leülsz, az ágyra én leülök a székbe; nézzük egymás tekintetét, beleszürcsölsz, a teába én megiszom az utolsó kortyot, majd felállok, a hátad mögé ülök, s elkezdem masszírozni a válladat, majd a körmeimmel finoman elkezdem simogatni a hátad. Beleborzongsz, annyira jól esik, észreveszem, és a füledbe súgom mosolyogva: az angol fordításért, erre te is elmosolyodsz. Folytatom, amit elkezdtem, s már a hasad oldalát is érintem néha-néha. Mivel ellenállást nem tapasztalok, kiveszem, kezedből a teát leteszem az asztalra, s még mindig a hátad mögül elkezdem lassan, nagyon lassan kigombolni az ingedet. Lecsúsztatom rólad, és csókot lehelek a nyakadra, válladra és az arcodra. Eddig bírtad...