Történetek

- Hát te meg hol voltál kisasszony? Úgy aggódtam érted! Mit csináltál kint az utcán két órán keresztül? - hadarta anyukám. Ekkor visszagondoltam anyu szavaira: Mit csináltál két órán keresztül... Két óra? Hol voltam én addig? Valamit mégis ki kellet nyögnöm:
- Ssssétáltam... aaaa barátnőimmel - mondtam rezgő hangon.
- Aha, vagy úgy... - mondta cinikus hangon anyukám. Egyszerűen muszáj volt hazudnom, jaj, de mi van, ha megkérdezi a barátnőimet? Erre nem is gondoltam. Idegességemben...

Kiértem egy folyosóra. Minden megváltozott. Mintha Gábriell fagyos szíve magához láncolta volna az egész kastélyt. Régen melegség áradt ebből a góth stílusú kastélyból. Ugyan most is az, de már nem melegség, hanem fagy árad belőlük. Persze az is rádob erre, hogy este van, de azzal együtt még is hidegebb lett itt minden...

Egy tényt állapíthat meg az egészből: Egy kalózhajón van, a nyílt tengeren, de az eszét Angliában hagyta, a Playmouth-i kikötőben. Semmi másra nem foghatta viselkedésének az okát. Egyszerűen… elment, vagyis elhagyta az eszét. Bár be kellett ismernie, hogy jól eső érzéssel töltötte el a tudat, hogy nem állnak hadilábon a Kapitánnyal...

Talán, esetleg eljön az a nap is, mikor a vámpírok nem rögtön esnek az ember torkának és talán az a nap is eljön, hogy ne kelljen a vérfarkasokat legyilkolni. De ez a nap, ha meg is valósul, addig az időpontig még rengeteg időnek kell eltelnie. Mert mint most és a századok során is, a vérfarkasok kegyetlenül marcangolják az áldozataikat, a kis gyerekeket vagy éppen a szüleiket a gyerekek szeme láttára. A farkasok talán legundorítóbb lények, kegyetlenek. Nem is ragozom tovább a dolgokat,...

Több mint 200 évvel ezelőtt. Mikor még együtt voltunk. Ő még kislányvolt, az volt a megbízóinknak a célja, hogy megöljünk egy bizonyos boszorkány családot. A vámpíroknak sok gondot okoztak. Ám, de egy kis gyermekről akkoriban még nem tudtak. David és Fernandó feladata volt megölni a boszorkákat. Az én feladatom a bevédés volt.

"A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget, mert a legvégén bármi is volt, ami a mennybe repített, már nem esik jól, és fájni kezd. Nem számít, mennyire fáj valami, van, hogy elengedni még fájdalmasabb."

- Csak azt szerettem volna közölni, hogy az Inferno is megtudta, hol rejtőzik a Grál. Nem tudjuk hogyan, de megtörtént. – mondta inkább csak a padlónak, hiszen nem tudott volna úgy a másik kettő szemébe nézni, hogy azok testét csak egy takaró fedi.
Tamika és Rion rémült pillantást váltottak egymással. Fel akartak pattanni az ágyból, de még idejében észbe kaptak, és befejezték a vészes műveletet...

Három család érezte úgy az ifjú Kharrel koronázásakor, hogy itt az alkalom. A három családfő összedugta a fejét hadvezéreikkel, és olyan tervet kovácsoltak a trón megdöntésére, amely tökéletesen hatékonynak és egyszerűnek látszott. Amelynek minden emberi számítás szerint ragyogóan kellett volna sikerülnie.
Rejtély maradt, hogy miért vallottak mégis kudarcot...

Mindig siettem befejezni a munkámat, hogy vele lehessek. Személye volt a legnagyobb motiváló erő. Gyorsan dolgoztam és precízen, mert soha nem akartam utólagos javításokkal húzni az időt és ez a főnökeimnek is tetszett. Én így hatottam rá. Megvolt benne az a különös erő, mely a valódi művészeket az átlagember fölé emeli. Sok versében és egyéb művében megemlített. Én voltam az állandó pozitív hős. A végén már csak egy dologtól kellett félnem. A végtől. Voltam annyira racionális, hogy tudjam...

Az első megrökönyödések után, a meglepődés helyét átvette valami egészen más, de nem volt biztos önmagában. Nem tudta eldönteni mit tegyen és mit nem. Itt volt az a férfi, aki egy egész életre tönkretette, miközben egy másik férfi vágyát szívta magába. Rhys követelőző volt ugyan, de nem durva. A szájával csodákat művelt, nyelvével a mennyországba repítette, kezei pedig az öntudatlanság határára sodorta...