Történetek

Hiszen Penelope-nak sok arca volt, és még ennél is több története. Mintha egy halvány cérnaszálon egyensúlyozott volna az álom és a valóság között. Sosem lehetett tudni, mikor mond valós dolgokat, és mikor jönnek a kitalált, csodás mesék. Vagy talán valóban csodás élete van, és szándékosan szürkíti el? Ezt soha senki nem tudta meg, mert Penelope gondosan őrizgette a titkát...

Háború van a vámpírok, vérfarkasok és boszorkányok között. Elképesztő szerencsésnek érezhetem magam, hogy belekeveredtem ebe az egészbe. Mind ezt Gábrielnek köszönhetem, és persze a kapzsiságának. Egy olyan embert kellet a gyermekévé tennie, akinek az ereiben boszorkány ősök vére csörgedezik. Ez voltam én, mint kiderült...

Felkelek a kanapéról, és kimegyek a szobából. A küszöbön megtorpanok… valószínűleg utoljára látom ezt a szobát. Körülnézek, és akaratlanul is eszembe jutnak az emlékek. Itt ünnepeltük minden éven a karácsonyt az egész családdal, itt néztem kiskoromban a gyerekmeséket reggelente, és itt, ebben a szobában töltöttem el a nyaraim, nagyobbik felét videójátékokkal. Nagy levegőt véve elindulok tovább, mert tudom, hogy nincs idő a nosztalgiázásra. 18 perc múlva vége lesz mindennek…

- Azt hiszik, vadállatok vagyunk, és ebben a hitben vadásznak ránk titokban. Épp ezért vigyáznunk kell, ugyanis háború van. Kutatnak utánunk az emberek, az utcákon pedig sok helyütt folyik a vér. Sok vér egy tapasztalt, öreg vámpírt is megbabonázhat. Már kaptunk egy sürgönyt Adelaide-tól, az egyik helyi családfőtől. Arra kért minket, hogy csatlakozzunk a családhoz és lakjunk velük biztonságban, míg a háborúnak és az üldöztetésnek vége nem lesz...

A kocsink már a ház előtt állt, és a bátyám már a bőröndöket vitte ki a csomagtartóba. Én álltam az üres szobám közepén és némán folytak az arcomról a könnyek. Bele gondolni is szörnyű volt, hogy itt holnaptól már más embereknek fognak lakni. Anyám új állást kapott Budapesten és nem sokat kellett gondolkodnia ahhoz, hogy elfogadja. Apám meghalt, amikor én 5 éves voltam, nem éltek már a nagyszüleim sem. Nem voltak nagybátyáim, nagynénéim. Csak mi voltunk egymásnak hárman. Hiányozni fog...

A régi csatorna egykor patak volt, még jóval azelőtt, hogy ledöntötték a kunyhókat, és az urak elkez...

A kalóz megszakította a csókot, és letért a nyakára. A lány megborzongott, amikor csókot nyomott a füle mögötti érzékeny részre. Felsóhajtott az élvezettől, egyik térdét felhúzta.
Soha nem hitte volna, hogy egy férfi lehet ilyen gyengéd is. Főleg, hogy kalóz! A kalózokról állandóan az a hír terjengett, hogyha megkívántak egy nőt, kérés nélkül a magukévá tették, ha akarta az illető, ha nem. Rhys akaratos volt, de pozitív értelemben. Nem okozott volna neki fájdalmat semmi pénzért,...

Közelebb lép, és szó nélkül átkarol, csókot hint puszta hófehér vállamra, amibe beleremegek. Lecsukom a szemhéjaim, mert közben úgy elnehezedtek, hogy nem bírtam nyitvatartani. Érzem, ahogy a nyakam csókolgatja, nem ellenkezem. Megcsókol. Puha ajkaival birtokba veszi a testem, és én végleg feladom magam, elveszítem az uralmat a testem felett és elrepülök egy másik világba, ahol pillangókkal repülök a csillagok között...

Mint minden kapcsolatban ebben is voltak jó és rossz dolgok vagy inkább fogalmazzak úgy, hogy jó és rossz hónapok?! De, azt mondják mindenkire csak úgy szabad visszaemlékezni, ha szép emlékeket idézünk fel. Hát nekünk volt egy pár pl. amikor a naplementében motoroztunk és lehet, hogy sokaknak túl nyálas lesz, de ez így volt és így volt szép...

Egyszerűen nézek ki a fejemből és gondolkodom, hogy most írjak e vagy ne, foglalkoznak-e velem vagy nem? Tudom ezermillió levél érkezik, és lehet, hogy az én problémám semmiség, de valahol úgy érzem, nincs tovább, és lépnem kell, mert nekem ez már gond számomra...