A régi csatorna egykor patak volt, még jóval azelőtt, hogy ledöntötték a kunyhókat, és az urak elkezdték felhúzni kőházaikat. Szemét és büdös törmelék építette ki a partját, a mederben poshadt víz csordogált. De szívem mélyén valami sötét láng lobogott néma haraggal, ahogy végigsétáltam az ösvényen, keresve az elveszett hangot, a szabadon csobogó víz hangját, a kavicsokat a víznyelv alatt. Ó, oly jól ismertem azokat a sima köveket, a gyermeki kincseket, megnyugtató formájukkal, s azzal, hogy ha megszáradtak, egyetlen csepp eső vagy könny ismét kivirágoztatta színüket. Ez volt a gyermeki kincs, a gyermek pedig persze én voltam, és ma reggel felfedeztem, hogy az én gyermekem a rothadó parton térdepel a koszban, és cserepekkel játszik, melyek nem mutatnak mást, csak a szürke árnyalatait, mindegy, hogy mekkora patakban zúdul rájuk a könny.
(Steven Erikson - Éjsötét áradat)
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Volt egyszer egy vak lány, aki utálta önmagát ezért. Mindenkit utált a barátján kívűl. Egyik nap mon...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?