Történetek

Jázmin óvatosan közelebb lépett, közben mélyen a fiú szemébe nézett, aki megbabonázódott. Szemei sötétbarnáról hirtelen vérvörösre, majd aranybarnára változtak. Majd közelebb lépett gyengéden megfogta a fiú karját és megcsókolta. Ahogy Iván kissé kinyitotta ajkait, érezte, hogy valami erőféle távozik belőle, majd el kezdett forogni vele a világ...

- Lenne egy új megbízás – mondta halkan. Sóhajtva vettem át a papírokat, és hátradőltem.
- Máris? – kérdeztem, és kinyitottam a kartont. A papírokhoz csatolt fénykép egy férfit ábrázolt. Fekete, hátul kissé rövidebb, de elől hosszabbra hagyott haja volt, ami éppen csak a homlokába lógott. A képen profilból látszódott az arca, de így is majd’ meghaltam a gyönyörűségtől...

Kezeim remegnek. Egy percre lerakom mindkettőt. Vágásnyomok testemen szinte mindenhol. A gyógyszerhez nyúlok. A pirulákat kinyomom a csomagolásból. Összetöröm, és lenyelem az összest egy kis víz kíséretében...

Én nem vagyok a hatalmas női mellek elkötelezett híve, neki is inkább olyan közepes méretűek voltak, így első saccra 75B, de a formájuk egyszerűen tökéletes volt: gömbölydedek, kemények, pici vörösesbarna bimbókkal és az egész még meghintve aranyos kis szeplőkkel. Bal kézzel – lehet kicsit talán ügyetlenül, de hát az ügyesebb jobb kezem a puncijával volt éppen elfoglalva - simogattam az érzéki halmokat, a kemény mellbimbókat, és próbáltam róla lefejteni a fehér köpenyt...

- Miért fáj ez ennyire? - kérdezi a lány, aki hason fekszik.
- Talán, mert szeretted őt - válaszol odaadóan a másik.
- És ha mégsem? - a hason fekvő feltápászkodik, törökülésbe helyezkedik. A mellette ülő lány szembefordul vele, szintén törökülésben ülve.
- Nekem úgy tűnt, hogy mindent megadott neked, amit csak tudott. Ne ítéld el, csak azért, mert te nem szeretted. - kivesz a zsebéből egy cigarettás dobozt, belőle egy öngyújtót, s egy szál cigit. Szájába veszi majd...

Képzelj el egy üres szobát! Képzelj az üres szobába egy lányt, aki az alkarját próbálja vagdosni egy majdnem életlen késsel! Sír, szinte bőg. Kapkodja a levegőt, ahogy a sírás fojtogatja. Mire gondolhat most? Mire gondolhat, hogy fölvágja az ereit? Miért teszi ezt, mikor rendes családja van és van egy nagyon odaadó fiúja, akivel remekül megvannak. Akkor mi késztethet egy csodálatos lányt arra, hogy kárt tegyen magában? Talán az iskolai eredmények?

- Üdvözöllek ifjú gyermek! Nevem Natos (ejtsd: Nátosz), de a legtöbben a Sasok királyaként ismernek. Van nálatok néhány monda, mely rólam szól, de igen keveseknek adatik meg, hogy tényleg találkoznak velem.
- Miért jöttél és jelentél meg előttem?
- Tudod, a madaraknál is van szóbeszéd, és addig-addig mondták nekem a rólad szólót, míg úgy döntöttem, megnézem magamnak, hogy igaz-e.
- A rólam szólót? - kérdezi a kölök nem kis megdöbbenéssel.
- Pontosan. „Egy madár...

Hangzavar. Izzadság. Tömeg. Legalábbis, Te ezt érzed. Gyerekzsúron vagy, úgy hat-nyolc éves lehetsz. Az ünnepelt lány szobájában vagytok. Sokan. Meleged van. A ruhádban feszengsz. Az összes lány idősebb nálad. Köréd állnak és csokival kínálnak. De Te nem fogadod el, mert a mamád azt mondta, hogy sosem szabad kérni. Tudod, hogy ez nem számít kérésnek, mert a lányok kínáltak, de a mamád azt is mondta, hogy másoktól ne fogadj el semmit...

Megcsókoltam, csípőjét enyémhez igazítottam, és lassan betolakodtam combjai közé. Meglehetősen szűk punci fogadta vaskos farkamat, ez érdekes módon nem tűnt fel, amikor ujjaztam és nyaltam. Viszont izgató volt, hogy folyamatos nyomás alatt tartotta szerszámomat...

- Ezek a szörnyek pont úgy néznek ki, mint a lizardmenek. De mégis, sokkal nagyobbak és félelmetesebbek – suttogta Tamika, érdeklődve figyelve az egészen nagyra nőtt lizardokat. Azok, éles fogsorukkal vérszomjasan vicsorogtak a betolakodókra és ebben a pillanatban rájuk vetették magukat. Mint kiderült már mögöttük is voltak, így váratlanul érte őket a támadás...