Történetek

Megnéztünk egy filmet, vagy lehet kettőt, igazából fogalmam sincs, de ment a tv. Nem jött álom a szememre. Éreztem az illatát, és karjával átkarolt. Az alkarja szőrösebb, mint az átlag fiúké az ő korában. Bizsergett mindenem. A szívem kalapált, alig aludtam egész éjjel. Reggel 6-kor éreztem is, hogy már nagyon ki kellene mennem. Sajna ez kellemetlen helyzet a számomra, mert már gyerekkorom óta csak 3-4 naponta van nagydolog, és bizony nem könnyű megküzdeni vele...

- Kedves politikus barátaim, kollégáim! Mint tudják, a Nemzetközi Világtanács azért gyűlt össze, hogy vésztervet dolgozzunk ki az emberiség megmentésére. Környezetünk szennyezése következtében bolygónk, a Sziget ökoszisztémája visszafordíthatatlan szinten felborult: tömeges fajkihalásokat figyeltek meg az elmúlt évtizedemben, és ami ennél is elborzasztóbb, hogy a vízi fajok 97%-a elpusztult a folyamatos mérgeződés következtében...

Az alkohol tüze kihunyt. Egy darab mell a kézben, a másikban reménykedik. Ja, hogy az is hamis! Beleharapott az édesnek tűnő keserűbe. Csaj átlagos volt, kivéve a lökhárítókat. Azok vertél ki a szemét. Na de mindegy. Ha már hozzáláttak... Két csupasz mellkas, mint két egymáshoz érő smirglipapír. Pazar...

Indián csatakiáltás hallik, rémületemben is érdeklődve fordulok irányába és látom, hogy a fejét rázza. Hujjogat és ringatja magát.
- Megint?! – kérdezem.
- Érzem, hogy valami baj van velem. Állandóan hallom.
- Úgy gondolom mindkettőnknek jobb, ha átnyergelek madár doktorrá. Mutasd a fejed - szólítom fel - megnézem már mi a csoda van benne. Tartja és hagyja, hogy matassak a nyaka fölött...

Különös dolog ez az élet. Mikor már azt hiszed, elfelejtettél valakit, és már nem érzel iránta semmit, se gyűlöletet, se szeretetet. Egyszerűen közömbös neked, felbukkan, és csak ekkor döbbensz rá, ez nem így van! Még mindig érzed, azt, amit fél éve éreztél. Az érzés ugyanaz...

Az asszony úgy rontott be a dolgozóba, mint egy eszelős, s amikor meglátta férjét a földön, azzá is vált. Sikoltozva borult térdre Walter mellett - akiről többé senki meg nem mondta, valóban ő volt-e, még Martha sem volt biztos benne - és tenyerével a padlót csapkodta ott, ahol egykor férje feje lehetett és nem az a temérdek csontszilánk, bőrdarab, agyvelő és vér, amit csak horror filmekben látni...

Meg kell nézzem ezt a helyet alaposan. Minden sziklát, minden árnyékos völgyet. Még jó, hogy nem nagy a bolygó. Pár óra alatt bejárható. „Tudod nálunk odahaza minden olyan kicsi”. S nekem ez a pár óra maradt. Meg kell találnom őt. A rózsát, amitől mosolyognak a csillagok...

Aznap a megbeszélés Bolygótan helyett volt. A második órára Gyógytant és Légiót tettek be.
Dia mikor bement társaival a tanterembe, Edila tanárnő szokásos modorával fogadta őket.
- Üdvözlöm önöket az év első óráján. Mivel úgy ítélem meg eddigi tudásukat, következő órán meg kell gyógyítaniuk saját sebeiket.
- De hát nem is sebesülünk meg! – csodálkozott Szarvas Tímea.
- Majd fognak – jelentette ki magabiztosan Edila. – Akadályversenyt fogok rendezni...

Csak meredek előre a függönyre és nem akarok arra gondolni, hogy létezek. El akarok merülni az éterben. A semmibe akarok veszni egy percre… Szükségem van rá! Muszáj! Istenem, csak egy pillanatot kérek érzelmek, benyomások nélkül! Csak ennyi a vágyam, csak ennyi… és mégse...

Hol lehet, akit keres? Rémülten kapcsolta fel a villanyt. A szobában valóban nem volt egy lélek sem rajta kívül. Félelem és féltékenység járta minden porcikáját. Kövér könnycseppek gurultak le az arcán. Lekapcsolta a villanyt, és az ágyra kuporodott. Már bánta minden tettét, és félt, hogy elveszíti Őt, akit mindig is keresett. Halk zokogásban tört ki, végül álomba sírta magát...