Sorsok 2.

KisMacimnak

A kövér hold sápadtan meredt a kis utcára. Néhol egy-egy ködfoszlány pihent, a környéket pedig behálózta a csend. Egy fiatal lány alakja bontakozott ki a lámpák fényében. Meredt maga elé a sötétben, gyors léptekkel, még is tétován halad. Megállt az egyik ház előtt, tett néhány lépést a bejárat felé, majd megtorpant. Vett egy nagy levegőt, és bement a kiskapun. Tudta, hogy hol a kulcs, elővette, beillesztette a zárba, csendben elfordította és benyitott.

A házban sötét volt. Hallgatózott egy picit, aztán bezárta maga mögött az ajtót. Az ebédlőben az asztal közepén egy égve felejtett teamécses égett egy illóolajjal teli kerámiatartóban. A lány nem nézett körbe. Ismerte jól a házat, sokat járt ott. A lépcső felé vette az irányt, halkan fellopakodott, és benyitott az első szobába. Ez a szoba is sötét volt. A lány tapogatózva kereste meg az ágyat a szoba közepén. Végig simított az ágyon, de nem találta meg, akit keresett. Az ágy teljesen üres volt. A lány megriadt. Hol lehet, akit keres? Rémülten kapcsolta fel a villanyt. A szobában valóban nem volt egy lélek sem rajta kívül. Félelem és féltékenység járta minden porcikáját. Kövér könnycseppek gurultak le az arcán. Lekapcsolta a villanyt, és az ágyra kuporodott. Már bánta minden tettét, és félt, hogy elveszíti Őt, akit mindig is keresett. Halk zokogásban tört ki, végül álomba sírta magát.

Egyszerre csak gyengéd simogatást érzett a vállán. Ismerős illat csapta meg az orrát. A szerelem illata, a Szerelme illata. Felébredt, a sötétben magához húzta kedvesét, és átölelte. - Még mielőtt feltennéd a kérdéseidet, válaszolok: Téged kereslek itt! Azért jöttem, mert szeretlek! Bocsáss meg, hogy bántottalak. -
A fiú elmosolyodott.
- Kicsi Süsüm! Olyan kis buta vagy. Nem gondoltam, hogy az éjszaka közepén elszöksz hozzám. Nem akarok veszekedni veled többé! Én is szeretlek!
- Tudod, - mondta a lány – ennél nagyobb őrültséget is megtennék érted!
A fiú karjába zárta szerelmét, megcsókolta, és gyengéden álomba simogatta...

A felkelő nap vörös sugarai szemtelenül befurakodtak a szúnyogháló szitáján. A lány nagyokat pislogva tért csak magához. Oldalra fordította fejét, és nagyot nyújtózott. Kinyitotta szemeit, és hatalmasat dobbant a szíve. Szerelme ott feküdt mellette és békésen szuszogott.