Történetek

Apa megelégelte a munkáját és azon keresztül az egész életet. Úgy döntött megvilágosodik. Kiült a kertben a fűzfa alá meditálni. Anya hiába kérlelte, korholta, nem használt. A becéző szavak, hosszú kérlelések, gyűlölködő szavak és sistergő szidások, mint lepattogtak róla. Nem hatotta meg, hogy van két fia, akiket még fel kell nevelnie, meg hogy éhen fogunk halni. Meditált. Anyámnak muszáj volt több munkát vállalnia, így sose volt otthon...

- Géza, emlékszel, amikor megszöktettél a bálba? Az volt életem első, és leggyönyörűbb bálja! – majd Trini felé fordulva folytatta – Tudod kicsim, az én apám tehetős, és gőgös ember volt. Géza meg csak a béreslegényünk, akibe én fülig szerelmes lettem, de persze az apám számára ez nem jelentett semmit, csak annyit látott, hogy a gazdag lány az apját megszégyenítve összeáll a béreslegénnyel...

A gyerekek nevettek a furcsa testvérpáron, de már tudták kik ők. Hiszen minden csalipálca, kanárikuglóf, tetszhalott tabletta az ő találmányuk volt. Kíváncsian várták a fiúk új találmányát. Pár perc múlva a fiúk csatlakoztak a színpad előtt várakozókhoz, hogy ők is végignézhessék a műsort. Pár perc múlva Fred megszólalt:
- Három…
- Kettő…- folytatta George.
- Egy…
- Indul...

Apám megállt. Megtörölte homlokát. Arca egyre jobban eltorzult, ahogy visszaemlékezett az eseményekre. Közben észrevettem, hogy egyre beljebb sodródunk és a hullámok magasabbra csapnak, a szél erősödik. Tudtam egy hátsó, vészjelző kis idegszálammal, hogy szólni kéne neki, de egyre jobban érdekelt mi történt és kértem, hogy folytassa...

Ha igazak a pletykák a nyilakról, meg a magyarok pajkoskodásairól, akkor genetikailag az ősöket bármely nyugat-európaiban ki lehet mutatni. Persze szerintem itt is legendákról van szó. Már akkor is tetszett a sok fonnyadt nyugati libának a magyar srác és ezzel vágtak fel a barátnők egymás között...

- Mi a baj, kicsim? – kérdezte hangjában teli aggodalommal, miközben megérintette a nő kezeit
- Semmi Győző, csak volt időm gondolkodni, és rá kellett döbbennem, hogy mi nem illünk egymáshoz, s hogy én nem akarom elhagyni az intézetet. Jó itt nekem, nem hiányzik semmi. – Szabina miközben ezeket mondta, nem nézett a férfira, képtelen lett volna a szemébe hazudni. Elhúzta a kezeit, s keményen Győzőre parancsolt:
- Most menj el! És kérlek, ne gyere vissza! Éldd az életed! ...

Elolvasom »