Nyári tábor, avagy lehet-e kvibliből boszorkány(6)

A vasárnap tökéletesen szabad nap volt. Mindenki jól kipihenhette az első hét fáradalmait. A legtöbben még a déli órákban is szunyókáltak, de akadtak olyanok is, akik a legújabb barátságukat akarták megalapozni. A kilences ház lakói kihasználták a szabadnapot, s egy gyors öltözés után elindultak a szomszédba. Nem kellett sokáig menni, hiszen újdonsült barátaik két házzal laktak arrébb tőlük, a tizenegyesben. Mindenki ébren volt már, mikor az ajtón kopogtattak. Emese nyitotta ki. Az ajtóban Tünde állt.
- Jó reggelt! Felkeltetek?
- Szia! Igen. Hát ti?
- Á dehogy…. Én például most is alszom. - paródiázott Tünde. Van kedvetek járni egyet?
- Persze, csak várjatok, amíg felöltözünk.
- Ok. Siessetek! Otthon várunk!
- Rendben.
Becsukta az ajtót, s a társaihoz fordult.
- Készülni, lusta banda! A többiek már várnak!
Christiannak felcsillant a szeme.
- Imola is jön?
- Biztos!- mosolygott Anna, majd hozzávágott egy párnát az álmodozó fiúhoz.
- Na! Ezt most miért kaptam?
- Csak azért, mert ha valaki nyitott szemmel álmodik, az nem valami jó jel. Ha ennyire kíváncsi vagy, hogy ő is jön, vagy nem, akkor készülődj! Csak rád várunk már.
A fiú szupergyorsasággal fogott hozzá a készülődésnek. Nem is telt el tíz perc, s felöltözve düllesztette a mellét a többiek előtt. Emese és Anna összenéztek, és alig tudták visszafojtani nevetésüket. Aztán lassan el is indultak. A kilences ház előtt már várta őket a kis csapat. Kate dühödten állapította meg, hogy mindenkinek van párja, csak neki nincs. Lassan aztán felmondott a duzzogással, s csatlakozott a többiekhez.
- Hova megyünk?- kérdezte Anna.
- Fogalmam sincs. Mit szóltok egy erdei sétához? - kérdezte Tünde.
- Felőlem, mehetünk. - mondta Kate.
- Felőlem is. - vágta rá Emese.
Mindnyájan elindultak. Az erdő szélén sétálgattak, s beszélgettek.
- Lassan kezdek unatkozni. - szólalt meg hirtelen Kate. Nem csinálunk valamit?
- Például? - tudakozott Imola.
- Nem tudom. Menjünk be az erdőbe, vagy menjünk le a tengerpartra úszni. Bármi jobb lenne, mint ide- oda rohangálni.
- Remek ötlet. Van kedvetek úszni?
- Hát…mondjuk, hogy igen.- válaszolta Emese.
.Rendben. Akkor húsz perc múlva találkozunk a tábortűznél. Hozzatok magatokkal mindent, ami fontos. De siessetek!
- Ok. - jött kórusban a válasz, s lassan két csoportra oszlottak. Tünde berohant a mosdóba átöltözni, majd átengedte a helyet. Amíg a többiek is készülődtek, azon gondolkodott, mit lehetne bepakolni a táskájába. Végül összefogott egy pólót, meg egy rövidnadrágot, betett egy pokrócot, a napellenző krémét, és kedvenc könyvét. A többiek még mindig nem voltak készen, ezért úgy gondolta, ideje lenne megnézni a doboz újabb utasításait. A tegnap például az volt benne, hogy ugráljon féllábon. Meg is tette, mert kíváncsi volt a következményekre. Csalódnia kellett, viszont, mert miután befejezte az ugrálást, a következő üzenet csak ennyit mondott:
NÉZZ BE HOLNAP IS.

Így hát újra felnyitotta a ládát. Egy borítékot talált benne. „Na végre, gondolta. Hátha ma nem fog hülyeségeket kérni tőlem. Eddig csak papírfecnik voltak benne. Na lássuk csak mit rejt a boríték”. Kezébe vette, s nyitogatni kezdte. A borítékban egy lapot talált összefogva. Vastagságából ítélve, roppant hosszú levél lehetett. Legalább hatba volt tűrve. Elkezdte ezt is szétbontani, míg végül egy óriási papírlap állt üresen a lába előtt.
„ Na ez megint valami szívatás lesz”- gondolta. Megfordította a lapot, hátha ott ír valamit. Itt is üres volt, hanem aztán a közepéről kiindulva lassan csordogálni kezdett egy kis tinta. Aztán egy nagyobb paca jelent meg, s ebből újabb tintasugarak indultak meg a lap szélei fele. Miután az egész lap a tintától kék lett, szavak kezdtek formálódni rajta. Tünde lassan betűzte őket.

HA KÍVÁNCSI VAGY A TITOKRA,
MI LÁDÁBAN REJLIK,
TÖRELEMMEL NÉZZ BE ÚJRA,
HA MAJD MAGÁTÓL KINYÍLIK.

Tünde rögtön, miután az utolsó szót is elolvasta, felkapta a vizet. Felkapta a papírt, s az egészet összetépte, összegyűrte, s hogy még hatásosabb legyen a bosszúja, néhányszor rá is taposott a maradványokra. Még mielőtt bárki láthatta volna, összeszedte, s a szemetesbe dobta. Kiment a levegőre lehiggadni. Mire mindenki készen volt, már teljesen visszanyerte uralmát. Visszabaktatott a házba a dolgai után. Felkapta a táskát, s még egy pillantást vetett a ládára. Végül sikerült kordában tartania a dühét, s a kíváncsiság győzött. Megfogta a ládát, és azt is magával vitte. A többiek kint várták őt. Mikor meglátták, hogy mit hoz magával, úgy néztek rá, mint egy elmebajosra.
- Hát ezt meg miért hozod magaddal?- kérdezte Kate
- Hosszú mese. A lényeg az, hogy nemsokára megkapom a díjat. Ti nem néztétek még meg, hogy mi van benne?
- De viszont, mikor első nap azt kérte tőlem, hogy meztelenül ugráljam körül a házat, azt gondoltam, hogy az egészet Jack találta ki. - mondta Mike.
A többiek nevettek, s titokban Tünde remélte, hogy tőle nem fog ilyesmit kérni a doboz, mert amilyen kíváncsi, még képes, és lejáratja magát a többiek előtt. Na meg azért sajnálta is, hogy a fiú ilyen hamar feladta a dolgot. Azért megnézte volna, amint épp meztelenül próbálja körülugrálni a házat. Elindultak hát a tengerpartra. A tűz körül már régen várták őket a többiek. Innen együtt folytatták az utat. Mikor megérkeztek, kiterítették a pokrócokat. Volt aki ezután egyenesen a vízbe rohant. Kate, Imola, és Christian egymást priccolták. Emese, Levi, Anna, és Kund éppen Mikeal dumáltak, majd ők is a víz felé indultak. Tünde a parton maradt, szeretett volna egy kicsit napozni. Elővette a könyvét, s olvasni kezdett. A bódító meleg, a tenger zúgása, mintha elvarázsolták volna. A barátai ordításait lassan már meg sem hallotta. A könyvbe mélyedt, viszont lehetett az akármilyen jó, a figyelmét nem fogta meg. Lassan lecsukodott a szeme. Pár percig el is aludt. Arra rezzent fel, hogy valaki felemeli a pokrócról. Hallotta, hogy a tenger egyre közeledik, majd…

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! –Sikította, pár liter tengervizet nyelve. Mikor sikerült a felszínre jönni, mindenkit szidott. A többiek mind nevettek, a megválogatott trágárságok hallatán. Mikor látta, hogy a káromkodással nem megy semmire, kezdett megnyugodni.
- Csak magadnak köszönheted! - ordította Kate. Mit csináltál az éjjel, hogy ilyen álmos vagy?
- Nem vagytok normálisak!- jött a válasz. Meg is halhattam volna!
- De nem haltál meg!- nevettek tovább a többiek. Ne legyél már olyan! Nyár van!
Tünde lassan a part felé indult. Mikor végre a talajt a lába alatt érezte, nyugodtabbá vált. Szeretett úszni, mégis néha bepánikolt, ha hirtelen eltűnt a lába alól a talaj. Visszament a pokrócára megtörülközni. A többiek továbbfolytatták a hancúrozást. Kund éppen Annát próbált a vízbe lökni. A lányok Anna segítségére siettek, míg a fiúk Kund oldalára álltak. Ebből aztán nagy rohangászás lett. Mike észre sem vette, mikor valaki éppen előtte nyújtotta ki a lábát, aminek az lett a következménye, hogy pár métert repült. Mikor megpróbált felállni, egy kéz nyúlt felé.
- Segíthetek?- kérdezte Tünde.
- Kösz. - duzzogott Mike.
Tünde elmosolyodott:
- Hát igen….édes a bosszú.
Mike, látva a lány álszent képét elnevette magát, majd együtt álltak a többiek közé. Mindenki jól érezte magát, de lassan a nap is lemenni készült. Emese mindenkinek javasolta, hogy ideje lenne kimenni szárítkozni. Ekkor Annának új ötlete támadt:
- Mi lenne, ha csinálnánk tábortüzet itt a parton, és ülnénk még itt?
- Nem rossz ötlet. - vágta rá Emese.
- Akkor fogjunk hozzá. Imola, Christian, Emese, Levi, menjetek fát szedni. Kate, te Tündével és Mikeal helyet kerestek a tábortűznek, én pedig Kunddal elmegyek kaját és piát szerezni. Megegyeztünk?
- Meg!- kacsintott Emese Annára.

Mindenki elindult a munkája után nézni. Tündéék gyorsan megkapták az ideális helyet, s letelepedtek a többieket megvárni. Nemsokára Imoláék is befutottak, mindenki kezébe egy- egy óriási tömeg fával. Legutoljára Anna,és Kund érkeztek meg. Hoztak magukkal kilenc üveg vajsört, három tasak puffancsot, és egy óriási sült csirkét. Kate gyorsan meggyújtotta a tüzet, s mindenki helyet foglalt körülötte. Miután mindenki jóllakott, kezdett megint a kedvük megjönni. Mike javaslatára, egy mugli játéknak kezdtek. A játék lényege az volt, hogy valaki mondott magáról valamit, s ha a többiekre nem volt igaz, amit az illető magáról mondott, ihattak a vajsörös üvegből. Mike kezdte a játék bemutatását.
- Eddig még egyszer sem vágtam le a hajam.
- OK. És most? - kérdezte Imola.
- Most, ha van valaki, akire ugyanaz igaz, mint rám, akkor nem ihat vajsört.
Mindenki a szájához emelte az üveget. A következő Tünde volt.
- Soha nem jártam ilyen hosszú táborban, mint ez.
Emese, Imola, és Kund nem ittak az üvegből.
- Tehát ti hárman táboroztatok már ?- kérdezte Mike.
- Aha, én Görögországban voltam. - mondta Emese.
- Én Egyiptomban. - vágta rá Imola.
- Én pedig Olaszországba. - válaszolt Kund.
- Ok. Akkor most Emese következik.
- Soha nem verekedtem. - mondta.
Mindenki ivott az üvegből.
- Na ez igen…micsoda emberekkel hozott össze a sors.
- Levi?
- Még nem láttam varázslóegyüttest.
Senki nem emelte az üveget.
- Ezek szerint te nem vagy egy bulizós ember, ugye?- kérdezte Kate.
- Ellenkezőleg. Varázslóegyüttest nem láttam, viszont muglit igen. Majdnem minden hétvégén egy- egy koncerten vagyok.
- Kate?
- Soha nem volt ilyen jó szülinapom, mint idén.

Most Tündén, Mikeon, és Levin volt a sor, hogy kimaradjanak az ivászatból.
- Soha nem hagytam még ki egy kviddicsmeccset sem- mondta Anna.
- Hűha…ez aztán a teljesítmény, azzal mindenki ivott egy kortyot.
- Soha nem hiányoztam tornaórákról.- mondta Kund.
- Nálatok van tornaóra?- kérdezte Imola.
- Aha. A Durmstrangba fontos a kidolgozott test.
- Imola?
- Soha nem voltam Amerikában.
Tünde ivott egyedül. Christian következett.
- Soha nem voltak ilyen jó barátaim, mint most.
Senki nem ivott. Az este ebben a tempóban telt el. A vajsör hamar elfogyott, s a levegő is kezdett lehűlni. Először közelebb húzottak egymáshoz, majd a tűzhöz is. Mikor már így sem melegedtek fel, elhatározták, ideje hazamenni. Mike elszaladt egy kis vizet hozni, hogy eloltsák a tüzet. Mikor látták, hogy akármennyire gyorsan szalad is, a markából mindig kifolyik a víz, mire oda ér, eszükbe jutott, hogy vannak köztük varázslók is. A lányok tehát elindultak lassan hazafelé, s a fiúk addig körülállták a tüzet. Pár perc múlva már ők is csatlakoztak Tündéékhez. A táborban már mindenki aludt. Csendben ők is megkeresték házikójukat, s úgy, ahogy voltak bedőltek ágyukba. A fejük még el sem érte a párnájukat, mikor már csak a nyugodt szuszogás töltötte be a házat.