Történetek

De most már rendes vagyok a lányokkal, próbálok az lenni. Öltözz, megyünk – közöltem vele. Az önbecsüléséből annyi sem maradt, hogy tiltakozzon az ellen, hogy megint ki akarom dobni reggel, csöndben kereste a holmijait, nehogy itt hagyjon valamit. Általában véve sem beszélt szinte soha. Legfeljebb ha kérdeztem. Az utcán eszében sem volt a kezemért nyúlni vagy hasonló. Nagyon helyes, engem itt ismernek...

Téli éjszaka volt, talán nem sokkal éjfél után. Egyedül ültem a kupéban. Már órák óta kattogott alattam a szerelvény, kint teljes sötétség, s a vonat kattogásán és a szél zúgásán kívül minden zajt elnyelt a hó. Majd leragadt a szemem az álmosságtól, de a már említett utazóközönség miatt nem akaródzott elaludnom. Megpróbáltam olvasni, az egyik cigaretta után gyújtottam rá a másikra, s közben arra kellett gondolnom, hogy az egész életem olyan, mint ez az utazás: a nagy semmi közepén megyek...

Tudta, senki sem jár éjszaka az úton, s ha mégis, biztos nem vizsgálná meg, mi is az az úttól távolabb lévő sötét folt. Egyszer régen hallotta, hogy a jeges tengervízben nagyjából negyedóráig lehet életben maradni. Minden perc drága, ki kell szabadulni a kocsiból, meg kell tudnia, hol van, jeleznie kell, hátha valaki meglátja és főleg: meleg kell.
Bár bal kezébe kezdett visszatérni az élet, idegtépő fájdalom adta jelezte, de tudta, nincs ideje megvárni, amíg újra használhatóvá válik......

- Találtatok valami programot? - kérdezte.
- Nem igazán... De lesz egy koncert ma... - kezdtem. - ...amire én szívesen elmennék...
- Milyen koncert?- kérdezték egyszerre.
- Anti Fitness Club... - mondtam. Tudtam, hogy nekik már a könyökükön jön ki a mániám. Én imádtam őket, és persze ők is... csak egyszerűen néha sok voltam...

Húzta akár az időt. Mármint a rossz lábát húzta maga után, mert mégsem hagyhatta ott a kriptánál, ahogy a jó lábával tette. A kiskésit! Káromkodott magában, majd visszaugrált az elhagyott végtagért, amit jó odacsukott az ajtóval. Visszaillesztette, majd jól odaerősítette egy erősítővel. Mindig volt nála egy, hátha rock-koncertre vetődik, és ha szerencséje van, vagy kell egy erősítő a zenekarnak, vagy beállhat gitározni. Úgyis szereti a dead metalt...

Egy érdekes pasiból vagyok, mert szexuálisan engem az izgat fel, ha látom a partnerem őszinte élvezetét. Hihetetlen módon feltüzel, az orgazmus felé vezető út hangi jegyei. Élvezem, ahogy a finom lélegzetvétel lassan gyorsul. Ahogy a halk lélegzetvételt lassan a hangszálak rezgése is erősíti....

- Te meztelen vagy? - hallottam a kérdést közvetlen közelről, és azt is hallottam, hogy az a valaki, aki beszél hozzám, vigyorog. Holott a szemem még csukva volt.
- Petiii… - a hangom különösen nyomorékul hangzott. Ez van reggelente.. de segáz. Még jó hogy Peti igazából nem fiú. Illetve fiú, csak éppen nem a magamfajtákra bukik. Nem a lányokra. Kicsit sajnálom is amúgy, de hát mit tehetnék?
- Nagyon utállak, ugye tudod? Épp… álmodtam - erős hangsúlyt fektettem az utolsó szóra,...

Amikor megjelennek az ajtóban, azonnal tudom, hogy az egész nyaram el van cseszve…
Úgy libegett be a drágám az ajtón, mint valami királykisasszony. Finnyáskodva húzta fel az orrát, ahogy szétnézett a nappalinkban. Aztán rám tévedt a tekintete. Én is végignéztem magamon, hátha megtalálom az okát annak a lenéző arckifejezésnek, de semmi erre feljogosítót nem láttam magamról visszaköszönni. Még az oldalt lévő tükörbe is belenéztem, de tényleg semmi…

- Már feladták a keresésed... Nem kell aggódnod – mondta. - Hogy hívják?
- Kit?
- A kislányt - mosolyodott el.
- Madeline – válaszoltam.
- Madeline... ez volt az első álneved, igaz? – bólintottam. - Így ismerted meg Marcust is...
- Igen - nyeltem le a könnyeim
- Hány éves? – kérdezte.
- Elmúlt 5 – mondtam.
- Akkor ő...
- Igen... Marcus lánya - sóhajtottam ismét.

A palota hatalmas lovagtermében tartották meg a tárgyalást és ejtették meg a szembesítéseket. Thurzó nádor, Illési országos főbíró, és a főinkvizítor alkotta a bírói testületet. A hóhér és segéde a háttérben tüzes fogókkal várakoztak, ha netán tán meg kellene kissé erősíteni a vallomástevők emlékezőtehetségét. Báthory Erzsébet karosszékéből hallgatta a vádakat, tanúvallomásokat és a majdani ítéletet. A főbíró ismertette a tényállást.
– Báthory Erzsébet, özvegy gróf Nádasdy Ferencné...