Boldogságot keresve 10.

10. fejezet

Hétvégén Milli újra dobozok között találta magát. Gáborral végül arra jutottak, hogy talán elhamarkodott volt az összeköltözés. A lányok segítettek neki összepakolni. Képtelen lett volna hazaköltözni, pláne, hogy öccse már elfoglalta régi szobáját, így végül Nitával kitalálták, hogy együtt fognak lakni. Miután befejezték a pakolást, Brigi segítségével mindent átvittek a másik lakásba.
- De akkor most még mindig együtt vagytok? – kérdezte Brigi értetlenkedve.
- Igen. Nem akarunk szakítani, csak úgy érezzük, hogy még nem csiszolódtunk össze eléggé ahhoz, hogy együtt éljünk.
- Aha. És meg sem fordult a fejetekben, hogy könnyebb lenne külön?
- Nem pont így, de persze erről is beszéltünk. Nem tudjuk elképzelni egymás nélkül az életünket.
- Értem.
- Sok doboz van még? – kérdezte az éppen felérő Nita.
- Már csak egy forduló.
- Brigi! Szerinted tudna a vőlegényed egy estére nélkülözni? Tarthatnánk egy csajos estét, hogy megünnepeljük, hogy új lakótársam van és az eljegyzésedet is.
- És elfelejtsük az okát, hogy miért is kellett ide költöznöm – tette hozzá Milli keserű szájízzel.
- Miért is ne?
Este összedobtak egy kis harapnivalót, majd bontottak egy üveg bort.
- Képzeljétek, két hét múlva elutazom! – kezdte Milli mesélni. – Lesz egy konferencia, és a főnökasszony azt mondta, engem visz magával, hogy a kísérő előadásokat hallgassam. Már alig várom!
- Nem viszel magaddal engem is? Végül is az élettársad lettem – nevetett Nita.
- Sajnos nem lehet, de legalább kiélvezheted, hogy nem telepszem rád egy pár napig.
- Jaj, ne mondd már. Ha zavarnál, nem mondtam volna, hogy költözz ide. Esténként elég rossz tud lenni egyedül. Így legalább lesz valaki, aki feldobja a napjaimat.
- A kusza magánéletével – tette hozzá Milli.
- Igen! Jobb, mint egy sorozat – nevetett Nita.

- Lányok, valamit el kell mondanom. Pár nappal ezelőtt találkoztam Misivel és beszélgettünk. Azt mondta, hogy Norbi nagyon szenved miattam. Hogy túl későn jött rá, hogy mit jelentek neki és akkor én már Gáborral voltam. Azóta mindig ez jár a fejemben. Emlékeztek, mikor utoljára együtt voltam vele, utána meséltem mennyire rossz volt ott hagyni. Mióta beszéltem Misivel, megint elfogott ez az érzés. Pláne, mert megcsókolt a legutóbbi találkozásunkkor – itt barátnői szemei elkerekedtek – és valami megmozdult bennem újra, aminek nem lenne szabad – fejezte be Milli. Csend telepedett rájuk. Brigi és Nita összenézett, de nem szóltak. Végül Nita törte meg a csendet.
- Nem gondolod, hogy jobb lenne Norbival? Minden, amit most elmondtál, arra mutat, hogy nem Gábor az igazi neked.
- Egyetértek – mondta Brigi.
- Emlékezzetek arra is, amit Norbi mondott. Nem kell nekem még egy pasi, aki megcsal fűvel – fával. Márpedig tőle nem számíthatok semmi hűségre, megmondta.
- De ha ennyire fontos vagy neki… - kezdte Brigi.
- Kutyából nem lesz szalonna. Nem alapozhatom erre az életem, bármennyire is vonzódom hozzá vagy sem. Zárjuk le mára ezt a témát, eleget tépelődök rajta máskor, ma nem akarok egyik pasival sem foglalkozni. Inkább nyissunk ki még egy üveg bort! Hogy állnak az esküvői tervek?
Azt est további része az esküvő tervezésével ment el. Úgy döntöttek, elkezdik keresni a megfelelő helyet, hiszen elég gyorsan kell összehozniuk mindent. Nita felajánlotta, hogy elkéri az unokatestvére jegyzeteit, amiket az esküvője szervezése során írt össze elintéznivalókat. Elmondása szerint, ami ebben nincs benne, az nem is kell egy esküvőhöz.
A hét közepén munka után Milli Gáborhoz ment vacsorára.
- Már egész jól berendezkedtem Nitánál, nagyobb a lakása, mint ez, kényelmesen elfér a sok vackunk.
- Örülök neki. És hogy halad Brigi esküvője?
- Már találtunk egy megfelelőnek tűnő helyet, pénteken mennek megnézni. Ha a valóságban is olyan, mint a prospektusban, akkor le is foglalják szerintem.
- Ez nagyszerű – mondta, majd némi hallgatás után így folytatta – Sajnálom, hogy nem voltam itt a hétvégén, segíthettem volna levinni a dobozokat vagy valami, de senki nem akart műszakot cserélni.
- Semmi baj, a lányokkal megoldottuk. Úgy csak nehezebb lett volna mindkettőnknek.
- Meglehet. Itt alszol?
- Nem lehet, holnap megbeszélésünk lesz és még át kell néznem néhány anyagot. Majd máskor.
- Értem. Megint Norbival?
- Ugye nem akarsz megint veszekedni?
- Eszembe sem jutott, csak kérdeztem. Mindegy, nem számít. A desszert palacsinta lesz.
- Hmm, ez nagyon jól hangzik!

- Tudod nagyon hiányzol. Régebben annyit beszélgettünk. Emlékszel még? Hogy jutottunk ide?
- Hidd el, én is sokat gondolkozok ezen és kettőnkön.
- És?
- Fogalmam sincs. Talán csak ilyenek a hétköznapjaink. Elértük azt a pontot, amikor már ismerjük egymást, tudjuk a másik összes hülyeségét, láttuk már mindenhogy. Most kell eldöntenünk, hogy jó-e ez így vagy valami mást akarunk az élettől. De ezt már megbeszéltük. Nem tudom jelenleg nélküled elképzelni az életem.
- Igen, ezzel én is így vagyok. Hozom a palacsintát – mondta és kiment a konyhába.
Vacsora után megnéztek egy filmet, majd Gábor hazakísérte Millit. Búcsúzóul egyeztették a legközelebbi találkozójukat. Nita már aludt, de Milli hazaérkezésére felébredt.
- Na mi volt? – kérdezte álmos hangon.
- Vacsiztunk, filmeztünk, beszélgettünk.
- Na és?
- Nem tudom. Fogalmam sincs mi lesz velünk. Remélem, az idő segít eldönteni. De most hagylak aludni, holnap tárgyalás lesz, még kell rá készülnöm egy kicsit.
- Rendben van. Várj csak! Norbival?
- Igen vele és a főnökeivel.
- Figyeld a jeleket. Hidd el, ha mégis Norbi az igazi, akkor a sors valahogy jelezni fogja neked. – mondta Nita, majd visszafordult szobájába.
- Aha – mondta Milli.

Miközben leöltözött gondolatai elkalandoztak. Felrémlett előtte, ahogy Norbi vetkőztette, a fiú illata, íze, szeretkezéseik… Képtelen volt a papírjaira koncentrálni. Végül úgy döntött, majd másnap reggel gyorsan átfut mindent. Sokáig forgolódott, nem jött álom a szemére, csak pörgött az agya. Éjjel kettő is elmúlt, mire elnyomta a fáradtság.
Másnap úgy döntött, szembenéz a sorssal. Újra magát helyezte Norbival szembe. Lopva a fiú arcára nézett, mikor helyet foglaltak és egy mosolygó arcot látott. Milli szeretett mezítláb ülni, így most is kilépett szandáljából. Kinyújtotta a lábát, de véletlenül súrolta vele Norbiét. Ijedten visszahúzta, majd mozdulatlanul próbált ülni. Nem akarta, hogy a fiú bátorításnak vegye. Erősen koncentrált a megbeszélésre, mely megint úgy tűnt órákig fog tartani. Az utolsó órában érezte, már fárad, így hátradőlt egy kicsit a székében. Egyszer csak azt vette észre, hogy egy lábfej simogatja az ő lábfejét. Norbira nézett, aki alig láthatóan rámosolygott. Nem mozdult. Jól esett neki az érintés. De nem hagyhatta, hogy bárki észrevegye, így pár perccel később elhúzta lábát a fiúétól.

A megbeszélés után hallotta, hogy főnöke éppen egyeztet a legközelebbi alkalomról, melyet utazásuk miatt egy héttel későbbre halasztottak.
Miután lefoglalták a helyet, ideje volt a tökéletes mennyasszonyi ruhát is megtalálni Briginek. Pénteken hamarabb meglógtak mindannyian a munkahelyükről és a város egyik boltjában találkoztak.
- Valami egyszerűt szeretnék, de mégis különlegeset. Szerintetek mennyi az esélye, hogy megtalálom?
- Végülis Márkot is megtaláltad – nevetett Nita.
- Na ez az! Meg amúgy is, másfél hónap múlva itt az esküvő, szóval muszáj lesz megtalálnod a tökéletes ruhát – tette hozzá Milli.
- Igen, igazad van. Jaj lányok, el se hiszem, hogy hat hét múlva férjhez megyek! – mondta Brigi és átölelte barátnőit.
- Tényleg, az oké, hogy kis esküvő lesz, de azért kísérőt hozhatunk magunkkal vagy kísérjük egymást? – kérdezte Nita.
- Persze, hogy hozhattok!
- Akkor még pasi után kell néznem. Ideje újra bulizni menni!
- Jó majd este talán, de most koncentráljunk a ruhákra! – adta ki a parancsot Brigi.
Három órával később Nitának és Millinek elállt a szava. Tökéletes volt. Egyszerű pánt nélküli ruha, mely kiemelte Brigi napbarnított bőrét.
- Ez az! – mondták szinte egyszerre.
- Ugye? Szerintem is! És még a költségvetésembe is belefér – nevetett.
- Ó szívem, ha nem férne, én venném meg neked, annyira tökéletesen áll rajtad – mondta Nita.
- Pont elég lesz neked a koszorúslány ruha. Azzal hogy állsz?
- Holnap lesz az első találkozóm a varrónővel. Próbálok majd valami olyat kitalálni, ami illik a te ruhádhoz. A tiéddel mi a helyzet Milli?
- Még nem vettem semmit bevallom, de ha hazajöttem a konferenciáról, mindenképpen ez lesz a legfontosabb feladatom, ígérem.
- Oké, ha gondolod, menjünk együtt, úgyis kell még egy menyecskeruhát is vennem – mondta Brigi.
- Rendben! Nita, ugye te is velünk tartasz majd?
- Naná! Ki nem hagynám! És ugye a nászéjszakáról sem feledkezünk meg? – kérdezte mosolyogva.
- Semmiképp! – vágta rá Milli, mire Brigi beleegyezően nevetett.

A hétvége viszonylag eseménytelenül telt, azt leszámítva, hogy Nita szombat este nagy buliban volt, melyből vasárnap hajnalban egy pasival tért haza Milli legnagyobb „örömére”. Délután már fel is ébredt az előző napi mulatozásból.
- Sajnálom csajszi, mondtam neki, hogy halkan, mert nem egyedül lakom itt.
- Túlélem, de azért legközelebb inkább vegyél nekem egy mozijegyet. Mesélj a pasiról!
- Tibinek hívják, még egyetemista. Igazából két évvel fiatalabb tőlem, de nem tűnik fel és nagyon lelkes tud lenni.
- Igen, hallottam az éjjel – mondta Milli, mire Nita elpirult. – De a lényeg, hogy jó volt. Lesz folytatás?
- Nem tudom. Számot cseréltünk, szóval ha nagyon magányos leszek és te nem vagy itthon, lehet, hogy felhívom.
- Például a hétvégén?
- Tényleg, jó is hogy mondod! Hogy lesz az egész?
- Pénteken korán reggel indulunk, mert kb. három óra az út. Aztán lesz egy nyitóebéd, koraeste pedig koktélparti, hogy megismerkedjenek a résztvevők. Tudod, üzleti kapcsolatokat építenek, meg eszmét cserélnek, meg nem tudom. Szóval valószínűleg halálra fogom magam unni. Illetve majd követem a főnököt. De legalább egy nagyon jó szállodában lesz a szállásunk. Hatalmas kertje van, uszodája, szauna, minden, amit csak kívánni lehet. Szombaton pedig egész nap előadásokon fogok ülni. Vasárnap nem emlékszem lesz-e valami délelőtt, de legkésőbb ebéd után indulunk, tehát estére biztosan itthon leszek.
- Nem mondom, hogy izginek hangzik, de biztos jó lesz. Próbálj te is kapcsolatokat építeni! Hátha egyszer majd munkahelyet váltanál.
- Ja, rajta leszek – mosolygott Milli.

A hét elég gyorsan elszaladt. Csütörtök délutánra Gábor moziba hívta Millit. A film után a lány kedvenc kínai éttermébe mentek, majd a fiú hazakísérte.
- Nem jössz fel egy kicsit hozzám? Olyan rég voltunk már együtt. Hiányzol. – mondta Gábor.
- Nem lenne rossz, de ma nem lehet. Holnap korán reggel indulunk a konferenciára, emlékszel meséltem róla.
- Ó, igen. Szóval már sose leszel az enyém?
- Ne mondd ezt!
- De mindig találsz valami kibúvót! Úgy érzem, már nem is szeretsz.
- Nem tudom fel tűnt-e, de mindig csak veszekszünk. Ezt kellene előbb megoldani, aztán biztos szívesebben mennék.
- Szeretsz még? Csak ennyi a lényeg, a többit megoldjuk.
- Azt hiszem igen, de néha ennyi nem elég.
- Csak hiszed? Akkor most jobb, ha felmész. Gondolkodj. Nekem sem túl jó, hogy mindig összekapunk. Ha szeretsz, megoldjuk. Ha nem akkor pedig nincs miről beszélnünk. Szia – mondta és elment. Milli miután felért, mindent elmesélt Nitának.
- Ezt nem hiszem el. Gyakorlatilag ultimátumot adott neked?
- Nem hiszem, csak tényleg nem jó ez így. A hétvégén jó távol leszek mindentől, az majd jót tesz. Remélem legalább este lesz időm gondolkodni. Segítesz összepakolni? Lövésem sincs, mit vigyek.

Egy óra alatt végeztek a bepakolással, majd Milli aludni ment, hogy bírja a következő napot.
Reggel, még mindig kómásan, Milli a főnöke kocsijában találta magát. Eleinte csendben hallgatták a rádiót, de az első óra után megálltak egy kávéra és valahogy a beszélgetés is beindult. Szilvia elmesélte, hogy egyszer már volt házas, de öt évvel ezelőtt elvált, mert már csak veszekedésből állt a kapcsolatuk. Milli is beavatta jelenlegi helyzetébe, persze Norbiról mélyen hallgatva, mert félt, hogy ezzel bekavarna az üzletükbe. Szilvia azt tanácsolta, hallgasson a szívére. Neki is nehéz volt meghozni a döntést, de belátta, hogy hosszú távon mindkettőjüknek csak jót tett. A volt férje azóta újraházasodott, van egy három éves lánya és nemrég született egy fia is.
- Tudja, van élet a nagy szakítások után is. Gondolom észrevette már, hogy bámulja magát Norbert a tárgyalások alatt. – Milliben megállt az ütő. – Nyugodjon meg, annyira nem feltűnő, de láttam én már munka közben kialakuló kapcsolatot. Hamar kiszúrom, ha két ember vonzódik egymáshoz. Néha érdemes egy kis kalandba bocsátkozni.
- De… – Milli még mindig nem bírt megszólalni.
- Jó, nem ütöm bele az orrom, tudom átléptem egy bizonyos határt. Milyen ruhát hozott a koktélpartira? – terelte el a témát Szilvia.

Egy órával később megérkeztek a szállodába. Még elképesztőbb volt, mint ahogy Milli gondolta a képek alapján. Szobája ablaka a kertre nézett, ahol virágokkal szegélyezett sétányok vezettek a birtok hátsó részeire, középtájon pedig egy hatalmas labirintus tette izgalmasabbá tájat. Kb. két méter magas sövényből készült és felülnézetből tökéletesen lehetett látni a be- és kivezető utat.
Ebéd után lepihent egy kicsit, hogy friss legyen az esti partira. Mikor felébredt, rájött, hogy tovább sikerült aludnia, mint szerette volna. Gyorsan beugrott a zuhany alá, megmosta a haját. Felrakta a sminkjét, majd elkészítette frizuráját. Tíz perce maradt, hogy leérjen. Beleugrott a ruhájába, felkapta táskáját és már rohant is Szilviához.
- Ez még szebb, mint ahogy leírta – mondta Szilvia a ruhára.
- Köszönöm! Az ön ruhája is nagyon csinos.
- Mehetünk?
- Természetesen.
- Még jó, hogy itt rendezik a partit. Nem lenne kedvem alkoholmentes estét tartani, csakhogy vissza tudjak vezetni. Ne értse félre, de tudjuk jól, mennyivel oldottabb az ember néhány korty után és pont ez ennek az estének a célja.
- Igen, értem. – Közben leértek a nagyterembe. Már elég sok ember ott volt, főleg férfiak.
- Elég kemény a pozícióm. A nagyfőnökök jobban szeretnek férfit alkalmazni erre a munkakörre. Szerencsére nálunk tudják, mennyivel ügyesebbek a nők – nevetett Szilvia. Milli csak mosolygott. – Kövessen, bemutatom pár embernek.
Órákkal később, mikor már úgy érzete, nem bírja tovább, Szilvia előkerült a semmiből.
- Eleget bájcsevegtünk mára, menjen aludni nyugodtan, látom már elfáradt. Én találtam egy beszélgetőpartnert, azt hiszem, még maradok egy darabig. Reggel odatalál magától vagy elvigyem a reggeli után?
- Azt hiszem, megköszönném, ha elvinne. Délután már megoldom a visszautat. Köszönöm és jó éjt!
- Önnek is!

Milli ugyan fáradtnak érezte magát, mégis úgy döntött még kimegy a kertbe egy kicsit. Meleg napjuk volt, az éjszaka se lehetett olyan hideg. Ahogy kilépett tetőtől talpig libabőrös lett. A teremben jóval melegebb volt, mint itt, de jól esett neki a friss levegő. Leült egy padra nem messze az épülettől és gondolataiba merült. Egy pincér szakította meg merengését.
- Kisasszony, ezt bentről küldi önnek egy úr – mondta és átnyújtott egy zakót. – Azt mondta, nem szeretné, ha megfázna.
- Ó, köszönöm. És hogy tudom neki visszajuttatni?
- Azt kérte, holnap este fél kilenckor legyen itt. Ő is ide jön majd.
- Nos, rendben. Köszönöm még egyszer. – Milli elfogadta, mert még mindig fázott.
- Kérem – mondta a pincér és távozott.
Jó illata volt a kabátnak, és ami még jobb volt, melegen tartotta. Gáboron gondolkodott és azon, amit Szilvia mondott. Tudta, igaza lehet a nőnek és nem kellene ahhoz ragaszkodnia, ami nem működik. Majd jön valaki, akiben megtalálja az igazit. Lassan kezdett benne megérni a döntés, de úgy határozott, még másnapig halasztja, most alszik egyet rá. Hamar álomba zuhant és reggelig fel sem ébredt.
Reggeli után Szilvia elvitte ahhoz az épülethez, ahol az előadásokat tartották. Mint kiderült gyalog nincs is messze a szállásuktól. Ahogy belépett a terembe, látott pár ismerős arcot az előző estéről, így mellettük foglalt helyet. Hamarosan megkezdődött az első előadás. Másfél óránként volt fél óra szünet – mintha csak az egyetemen lenne újra – gondolta magában. Ebéd közben beszélgetett több emberrel is, többségük szintén nemrég kezdett munkahelyén, beilleszkedési sztorijaikkal szórakoztatták egymást.
A délutáni előadást nagyon várta, érdekesnek ígérkezett. Annyira figyelt, hogy fel se tűnt neki, hogy újabb másfél óra telt el. A szünetben felfrissítette magát és ivott egy kávét, mert érezte kezd álmosodni.

Valahogy végül az este is eljött és véget értek az előadások. Vacsora után vett egy frissítő zuhanyt és fürdőköpenyben eldőlt az ágyon. Egyszer csak felébredt. Az óra negyed kilencet mutatott. Eszébe jutott, hogy negyed óra múlva találkozója van a kertben. Felöltözött – most egy kardigánt is vett magára és lement. Még senki nem volt a megbeszélt helyen. Leült és nézte a csillagokat, majd csukott szemmel élvezte a meleg szellőt. Ismerős illatot érzett.
- Szia! Leülhetek?
- Persze – mondta Milli, még mindig csukott szemmel. De mért ilyen átkozottul ismerős ez a hang – gondolkodott, majd félve kinyitotta a szemét. – Te mit keresel itt? – kérdezte elakadó lélegzettel.
- Csak a kabátomért jöttem és ezért – mondta, majd közelebb hajolt és megcsókolta a lányt. Az mozdulatlanul tűrte a csókot, majd felpattant és elrohant a labirintus irányába. Nem, ez nem lehet. Csak a képzelete játszik vele. Lehetetlen, hogy aki mellé ült, az Norbi legyen. – Várj! – Kiáltott utána a fiú, majd követte.
Milli végül bement a labirintusba. Remélte, itt nem fogja megtalálni.
- Kérlek, adj egy esélyt! – Nem volt szerencséje és ráadásul zsákutcába is fordult. Norbi utolérte. – Nem bírom tovább, hogy vele vagy. Szeretlek, és mindennél jobban akarlak!
- De – nehezen bírt beszélni – hogy kerülsz egyáltalán ide?
- A főnököd elmondta az enyémnek, hogy itt lesztek ezen a hétvégén és tudtam, hogy ez az utolsó lehetőségem. Itt nincs Gábor, hogy félbeszakítson, hogy elvegyen tőlem. Kérlek, töltsd velem ezt az éjszakát, aztán békén hagylak. Ha ma nem győzlek meg, feladom és elfogadom, hogy vele vagy. – Miközben ezt mondta egyre közelebb lépett a lányhoz.
- Nem fogom megcsalni a barátom. Tudod jól, hogy voltam már a másik oldalon és nem kívánom senkinek! – ugyan már előző este közel volt a végleges döntéshez, de nem akart hűtlen lenni még aktuális barátjához.
- Nem azt kérem, hogy feküdj le velem. Csak maradjunk itt. Beszélgessünk. Idekint senki nem zavarhat.
- Rendben, legyen így – mondta Milli némi tétovázás után – Hallgatlak. – Norbi leterítette a pulcsiját, hogy a lány rá tudjon ülni, ő pedig mellé ült a fűbe.
- Gondolkodtam. Sokat beszéltem rólad Misivel. Elmondta, hogy az a fő érved ellenem, hogy azt mondtam, ne számíts tőlem semmire. Meg, hogy megemlítette Karolát.
- Gondolom ő is csak egy a sok hódításod közül. Hidd el, sokat agyaltam kettőnkön, de mint már mondtam, nem bírnám ki, hogy megcsalj. Elég volt egyszer elviselni Dávidtól.
- Nem tudsz mindent. Igen, sok lánnyal voltam. Kihasználtam őket, de sosem csaltam meg senkit. Igen, kihasználtam, mert úgy éreztem többé senkit nem tudok úgy szeretni. – Millinek már épp a száján volt a kérdés, hogy hogyan, de eszébe jutott, hogy a fiú egyszer régen említett egy történetet, így inkább kivárta, míg magától kezd el beszélni. Norbi mély levegőt vett és folytatta. – A gimnázium utáni nyáron ismerkedtünk meg. Szerelem volt első látásra. Ő dolgozni kezdett suli után, én meg maradtam még egy egyéves technikusi képzésre. Egy évvel később már együtt is éltünk és nem sokkal később megkértem a kezét. Tudtuk, hogy egymásban megtaláltuk az igazit. Egy augusztusi napon hatalmas eső zúdult a városra. Érte mentem a munkába, úgy volt, hogy aznap este vacsorázni megyünk, mert valamit meg akart beszélni. Álltam a lámpánál abban az utcában, ahol a munkahelye is volt. Láttam, hogy kilép az ajtón, és meglátja a kocsit, majd elindul a sarok felé.

Még mindig erősen esett. Hirtelen hangos motorzúgással egy autó tűnt fel a semmiből és ugyan próbált fékezni, de megcsúszott – Norbi itt megállt. Milli látta, hogy könnyes a szeme. Nem nézett rá, hátha így könnyebb a fiúnak. – megcsúszott, és ahogy a sofőr próbált ellenkormányozni, elütötte Karolát. Amint felfogtam mi történt, kiszálltam a kocsiból és odarohantam hozzá. Az autó nekinyomta a sarki ház falának. A szemembe nézett, rám mosolygott, aztán ráborult a motorháztetőre. – Pár percre elhallgatott. Milli tudta, a könnyeivel küszködik, hiszen ő maga is így tett. – Mire kiértek a mentők, már nem tudtak segíteni rajta. – Milli önkéntelenül átölelte, próbálta vigasztalni a fiút közelségével. – A legrosszabb nem ez volt. Egy héttel később a halottkém közölte, hogy Karola terhes volt. Nem csak életem szerelme, de a gyermekem is a szemem láttára halt meg. – Milli könnyei egyre erősebben hullottak. Norbi mélyeket lélegzett. – Nem tudtam feldolgozni. Halasztottam egy évet a suliban, hazaköltöztem a szüleimhez és pszichológushoz jártam. Megtörtem. 12 hónapnyi terápia után annyira helyre jöttem, hogy úgy éreztem, el tudom kezdeni az egyetemet, de pokoli volt az első év. Aztán egyszer nagyon berúgtam és lefeküdtem egy lánnyal. Utána valahogy jobb volt. Még mindig fájt a szívem, de a testem kezdett magához térni. És egészen addig ment ez, míg egy napon össze nem akadtam veled. Az is csak egyéjszakásnak indult, nem tagadom, de miután többször is együtt voltunk, éreztem, hogy valami megváltozott bennem. – Hosszú csend telepedett rájuk. Mindketten próbálták leküzdeni könnyeiket. Végül megint Norbi szólalt meg. – Ezt nem azért mesélem el, hogy sajnálj, vagy sajnálatból gyere vissza hozzám. Csak azt szeretném, ha megértenéd, mért mondtam azt, amit, amikor összejöttünk. De azóta minden megváltozott. Emlékszel az utolsó együttlétünkre? – Milli lassan bólintott. Sokszor kísértette az az éjszaka... – Buta voltam akkor. Elengedtelek. Még magamnak se mertem bevallani, hogy te visszahoztál. Mire rájöttem, addigra pedig már Gáborral voltál. Próbáltam én is más lányokkal lenni, hátha olyan lesz, mint veled, de nem volt. Megint csak kihasználtam őket. Aztán jött a szilveszter. Nem bírtam nézni, hogy vele vagy, azért ittam annyit. Tudtam, hogy elszúrtam. Lemondtam kettőnkről. De nemrég újra találkoztunk, és úgy éreztem, kaptam még egy esélyt a sorstól.
Milliben kavarogtak a hallottak. Az utolsó ellenérvét is semmivé tette a fiú az elmúlt percekben. Nem tudott mit mondani. Ölelni akarta Norbit, szeretni és begyógyítani minden sebét, de félt, hogy csak a pillanatnyi sajnálat hajtja. Eldőlt a fűben és magával húzta a fiút is. Hozzábújt és így feküdtek hosszú-hosszú időn át. Egyszer csak felébredt, rájött, elszenderedett a fiú karjaiban.
- Ideje bemennünk, hűvös van – súgta a fülébe. Milli szótlanul követte.

Lifttel mentek fel a másodikra, ahol a lány szobája volt. Norbi átölelte, majd megcsókolta. Nem tiltakozott, visszacsókolt ő is. Felpezsdült a vére, amíg felértek, megkívánta a fiút. Amint beléptek a szobájába, egyből az ágy felé vették az irányt. Másodpercek alatt megszabadultak a ruháiktól és az ágyban landoltak. Csókolták egymást, ahol érték, végül a fiú leteperte és csókjaival elhalmozta a testét. A szájával kezdte, majd bejárta a nyakát, hogy onnan a mellei felé vegye az irányt. Alaposan megkínozta a lányt, mire végzett a melleivel, az bármit megtett volna, csak hogy lába között érezhesse a fiút. Tovább haladt lefelé Milli hasán, megcsókolva minden centiméterét. Széttette a lábát és nyelvével még lejjebb ment. Milli hangosan felnyögött, mikor végre a csiklójához ért Norbi nyelve. Hosszan elidőzött itt, bejárva a lány minden érzékeny pontját, de még nem akarta, hogy elélvezzen. Combja belső felét kezdte csókolni, majd haladt tovább lefelé, kényeztetve a térdhajlatát, mely a kezdeti csiklandósság után meglepően érzékeny lett, aztán meg sem állt a lány lábfejéig. Finoman végighúzta nyelvét az érzékeny talpon, a lábujjak alatti részt csókolta, mire Milli halk nyögést hallatott. Norbi lassan hasra fordította az előtte fekvő lányt és vádliján végighúzta a nyelvét, majd egy ugrással a lány fenekénél termett. Óvatosan harapdálni kezdte és csókolgatta. Milli úgy érezte, sosem indult még be ennyire. Norbi végigcsókolta a gerincét és újra a nyakához ért. Kemény pénisze a lány fenekéhez nyomódott. Milli nem bírta tovább, magában akarta érezni. Hanyatt döntötte a fiút, majd az az ötlete támadt, hogy egy kicsit mégis megkínozza. Magát kezdte simogatni, amitől Norbi mélyet sóhajtott. Fél perc múlva már a fiú sem bírta, két kézzel húzta volna magára a lányt, aki azonban ellenállt. Megmarkolta a fiú kőkemény szerszámát, majd szájával kényeztette őt. Felváltva szopta meredő farkát és nyalta a golyóit, amitől a fiú orgazmus közeli állapotba került.

Hogy visszafogja magát, Milli fölé kerekedett és vadul nyalni kezdte, amitől a lány pár perc alatt elélvezett. Nem bírta tovább, egy határozott mozdulattal belé hatolt. Milli újra felnyögött. A szűk forróság meglepte a fiút. Oly régen volt már, hogy utoljára együtt voltak. Most úgy akarta szeretni a lányt, mint még soha. Mozgott benne, egy pillanatra sem állt meg, hol lassan, hol gyorsan, de nem szándékozott egy másodpercet sem kint tölteni. Legszívesebben örökre így maradt volna. Milli a hátára akarta fordítani, ő pedig nem ellenkezett. Imádta, ahogy ez a csoda lovagolt rajta. Zihálásán hallotta, újra közeledik a csúcs felé és úgy döntött, ezúttal ő is a lánnyal tart. Belemarkolt a fenekébe, amitől Milli még gyorsabb tempóra váltott. Norbi érezte, nincs már messze, de várta, hogy a lány is odaérjen. Milli hirtelen hangosan nyögni kezdett, mire a fiú gyorsan elkapta szájával a lányét, nehogy felébresszék a szomszédokat. Szájában érezte a lány nyögéseit és tudta, ő sem bírja tovább. Egyszerre élveztek el, majd Milli szinte rárogyott a fiú testére. Hosszan egymás szemébe néztek. Norbi megfogta a lány csípőjét, és finoman maga mellé fektette, majd átölelte. Hamarosan mindketten álomba zuhantak.

Norbi felébredt. Milli fészkelődött mellette és fenekét teljesen nekinyomta a fiú újra álló péniszéhez. Tudta, mit akar a lány. Maga felé fordította és csókolózni kezdtek, miközben kezével végigsimította a lány hátát, majd fenekét markolta meg. A lány rávetette magát. Csókolóztak, hemperegtek az ágyon. Végül Norbi Milli mögé került és nem kínozta magukat. Egy lassú, finom mozdulattal később újra benne volt. Megfogta a lány csípőjét és mozogni kezdett. Milli felnyögött. Úgy érezte, ezt örökké bírná. A fiú teste és az övé egymás ellen. Egy újabb orgazmus felé sodródott. Norbi felhúzta magához és miközben egyik kezével a mellbimbójával játszott, a másikkal a csiklóját kezdte izgatni. Milli érezte, hamarosan felrobban a teste. A fiú megragadta a lány csípőjét és gyorsított a tempón. Mindketten szabad utat engedtek ösztöneiknek. Ez nem szeretkezés volt, hanem igazi, vad szex. Norbi tudta, már nem bírja sokáig, de látta a lányon, hogy ő sincs messze. Kezével megint megkereste Milli csiklóját és ujjaival körözött rajta. Hangos nyögés, szinte sikítás volt a válasz. Egy másodperccel később a fiú is követte a csúcsra. Nem akarta elhagyni a lányt, de végül mégis ki kellett belőle bújnia. Szerette, nem volt kétséges többé. De vajon Milli is szereti őt vagy csak megsajnálta? Ezek a gondolatok keringtek a fejében, miközben álomba szenderült.
Órákkal később felébredt. Felkapcsolta az éjjeli szekrényen lévő lámpát, hogy lássa az utat a mosdóig. Megakadt a szeme a lány nyitva hagyott noteszén. Keddre a következő volt beírva: „Elhozni a menyasszonyi ruhát, menyecske ruhát nézni”. Úgy érezte minden széthullik körülötte. Csak sajnálatból volt vele. Magára kapta a ruháit és elrohant.