Történetek

Ugyan, mit idegeskedsz? Csak buliznak. A férjed is odakint bulizik, te pedig, ahelyett, hogy te is kint buliznál és jól éreznéd magad, itt bent süppedsz a kanapén és rettegsz. Mitől félsz, Jess?
Tényleg, mitől fél?
Aggódom érte, rendben? Ennyi az egész. Aggódom a férjemért, mert idegen helyen, idegen emberekkel bulizik.
Kit etetsz, szivi? Te rettegsz.
Nem igaz. Csak aggódom. Na jó, félek egy kicsit. Sosem szerettem a petárdákat.
Nem a petárdák, azokkal semmi...

- Gábor máris tovább lépett – mondta, miközben kifelé jött a fürdőből a konyhában csipegető Nitának.
- Micsoda?! – kérdezte meghökkenve.
- Tegnap este hazafelé jövet láttam egy lánnyal.
- Akkor ez aztán igazán nagy szerelem volt, már ne haragudj.
- Igen, én is így érzem. Azt hiszem, mindenképpen jól döntöttem, hogy befejeztem vele – mindennek ellenére. Na, de mindegy is… Ma ugye nincs semmi esküvős program?
- Nem, ma semmi. Ágyban maradhatsz, ameddig csak...

Én nekidőltem a les falának, ő pedig háttal nekem. Simogattam a karjait, a hasát, majd egyik mellét kezdtem el finoman masszírozni a ruhán keresztül. Milyen kemények voltak már akkor a bimbói, persze már nekem is szűk volt a nadrág. Halk nyögések hagyták el száját, mire a másik mellét is kezembe vettem. Utána elkezdtem lehúzni a pólóját, amibe ő is besegített. Felállt, és letolta a rövidnadrágját is...

Pornó-paródia

Egy véget nem érő úszóedzés után fáradtan mentem be az öltözőbe. Lezuhanyoztam, és a törölközőt magam köré tekerve leülök egy padra. A gondolataim a srác körül járnak, aki ma csatlakozott a vízilabda csapathoz. Felizgulok, ahogy csak eszembe jutnak kidolgozott izmai. Puncim bizseregni kezd...

- Köszönöm, hogy elfogadták a kollégák ajánlatát, és remélem, nem fogják megbánni, hogy itt dolgozhatnak, ha a terv végrehajtása sikerül. Most a századossal együtt visszamehetnek az irodájukba! Az őrnagy úrral még meg kell beszélnem valamit. Azt hiszem, végeztünk. És még egyszer sok szerencsét!
Amikor csak ketten maradtak, Kemény Feketéhez fordult.
- Most régi barátként szeretnék kérdezni tőled? Honnan akarod összeszedni a másik három embert a csapatba?
- A szakközépiskolák...

Van időm gondolkozni a 72 órás előállítási idő alatt. Rémlik, hogy jártam már korábban azon a helyen, ahol a hajnali borzalom történt. De mikor? Miért? Ahhoz, hogy kideríthessem, ki kell jutnom. Ahhoz viszont, tisztázni kell magam. Szerencsére elegendő alibinek számít, hogy a gyilkos lövés pillanatában épp a vezetékes telefonon hívtam Lacit, az meg hogy miért hajnali 3-kor, arra nem vagyok köteles válaszolni. Kiengednek, első utam hazafelé vezet a családomhoz. Zokogva ölelem át őket, mintha...

A nő szíve nagyot dobbant. „Hát eljött…”- gondolta magában. A férfi lassan, nagyon lassan közeledett... Majd integetni kezdett. A nő megijedt. Rájött: hiba volt találkára hívnia a férfit. A nőt megrohanták az emlékek. A frissen vágott fű illata, a csillagok kivételes ragyogása, a szél dala, a férfi vörösbor-ízű csókja, és minden, ami az első randevújukon történt. A meglepő kézkérés, és a –nő szerint- magától értetődő kikosarazás...

Azok a bizonyos pillangók a gyomromban eszeveszett száguldásba kezdtek, már attól féltem, a plafonon fogok kikötni a repkedésük miatt. Szerencsémre azonban a helyemen maradtam, amíg csodafickó kerített valahonnan egy elsősegélyládát és bekötözte a kezemet. Még mindig nem szóltam semmit, de láthatóan ez őt nem zavarta, mert finoman mosolyogva a pult felé fordult és rendelt valamit...

- Nem gondolod, hogy jobb lenne Norbival? Minden, amit most elmondtál, arra mutat, hogy nem Gábor az igazi neked.
- Egyetértek – mondta Brigi.
- Emlékezzetek arra is, amit Norbi mondott. Nem kell nekem még egy pasi, aki megcsal fűvel – fával. Márpedig tőle nem számíthatok semmi hűségre, megmondta.
- De ha ennyire fontos vagy neki… - kezdte Brigi.
- Kutyából nem lesz szalonna. Nem alapozhatom erre az életem, bármennyire is vonzódom hozzá vagy sem. Zárjuk le mára...