Álom volt csupán?

A chaten ismerkedtünk meg, Rékának hívták és barátja volt.
Rengeteget mesélt, hogy mennyire rossz vele a szex és néha vágyik egy igazi férfira.
Ezekkel a meséivel, csak olajt öntött a tűzre, sokszor a beszélgetések elég fülledtre sikerültek.
Szó se róla, én is hibás vagyok benne.
Majd egyik este megadta a számát, bennem feltámadt egy kis szikra, hátha össze tudunk futni valamikor.
Másnap már gyomorideggel küszködve vártam egy metró állomáson, eddig csak fotón láttuk egymást, és az sokszor csalóka tud lenni.


Rágyújtok egy szál cigire, lesem a fáradt munkából hazafelé vánszorgó tömeget.
Ennyi elcsigázott arcot rég láttam, elkezdtem szórakoztatni magam (hogy eltereljem idegességemet) azzal, hogy vajon ki mit mondhat a vele utazónak.
Fiatal pár, kéz a kézben, a srác vigyorral az arcán, a lány csodás bamba képét mutatja felém.

Srác: Óóó babám, ha hazaérünk, esküszöm beléd mászok tövig!
Lány: Jó, remélem, gyors leszel, nincs kedvem most ehhez.
Ez talán még talált is.
Nagymama unokájával baktat szépen az árusok felé.
Nagymama: Kicsikém, ha megint a kukiddal játszol az utcán a protkómmal harapok a seggedbe!
Na jó, ezt lehet nem mondaná.
Hopp, idősödő úr úgy 40 körül öltönyben és egy épp leérettségizettnek tűnő kedves arcú barna hajú szépséggel az oldalán.
Én elhiszem, hogy a lánya.
Majd egy hang hátulról:
- Szia Laci!
Oupsz, ezt bebuktam. Nem merek megfordulni, hisz mi van, ha a kép hazudott és nem is olyan szép?
Esetleg én nem tetszem neki? Hasonló kérdések futnak át a fejemen, mikor Réka hangja elém kerül.
Az egész testével.
Angyali mosoly, hatalmas mély barna szemek, amikbe bele lehet veszni, pisze nózi és vöröses barna haj, amit a nők előszeretettel hívnak mahagóninak.
Széles vigyorral örülünk egymásnak, aztán a tekintetem lentebb téved.
Istenem, micsoda hatalmas segg. Kicsit megijedek.
Észreveszi ő is a pillanatra beállt változást (hisz nő), pedig tényleg igyekeztem gyorsan felül kerekedni pánikomon.
- Valami baj van?
- Dehogy, ne haragudj csak sokkolt, hogy mégis eljöttél. Nagyon csinos vagy!
- Köszi, te is jól nézel ki!
Dől be a hazugságnak. Én jól? Azthiszem ezt azért nem veszem be.

Kínos csendben utazgatnánk a villamossal hozzám, de szerencsére a beszélőkéje is nagy, így rengeteg fontos témát
tudunk megbeszélni. A gondolataim közt folyamatosan az jár: úúristen, miért van ekkora popója?
- Szerinted nem volt igazam? - jön a kérdés, ami váratlanul ér.
- Őőő, dehogynem a helyedben én is ezt tettem volna.
- Édes vagy - ajándékoz meg megint angyali mosolyával.
- Ha te azt tudnád... - garázskapu széles mosoly a jutalmam újra.

Belépünk a lakásba, Picur kutyám meglepően viselkedik, már kapnék utána
nehogy felfalja szegényt, amikor is farokcsóválva fogadja hölgy vendégemet.
Nocsak Picur, te is a vizilovakkal vagy?
- Ezt hogy csináltad? Minden ismeretlent meg akar emészteni háromszor.
- Hihi, imádom az állatokat ennyi a titka! - Én is a teheneket... Pedig milyen szép arca van, még magam se tudom mit akarok tőle.
Gyorsan leveszi a topánkáját, és amikor lehajol, kedvem lenne felüvölteni: Áááá a szemem!
- Hozhatok a szép hölgynek egy kis frissítőt? Vagy előtte körbevezessem a lakásban?
- Szétnézek magamtól, addig meg készíthetsz valami "frissítőt".
Kutyám hű társává lép elő és viszi körbe a lakásban, ami módfelett pici. Egy plusz fél szoba és a csatolmányok.
A konyhában elkalandozik tekintetem a pálinka felé, vajon jó ötlet-e? Kéne egy kis erősítés, talán neki sem árt.
Aztán mégis a lefőzött tea felé nyúlok.
- Ez itt a te szobád?! - kiált hangosan.
- Aha, nem tetszik?
- Tényleg emeletes ágyon alszol! - én mondtam drága...
- Jaja, anyámmal élek, kutyám van és én ne legyek kemény?
Csengő kacajával jutalmaz. Kihez fohászkodjak? Ó ti kegyetlen istenek, egy ilyen elbűvölő teremtést küldtetek ide hatalmas sonkákkal?

Kész az ital, a szobámba szervírozom, drága kutyámat pedig kifelé tessékelem és egy ajtóval zárom ki, nem biztos hogy neki való ami most következni fog.
- Köszönöm, fincsi nagyon a tea, milyen ízesítés? - még az idétlen fincsi szócskát is bűbájosan ejti ki
- Nos, ha minden igaz, akkor filteres. De ha gondolod, kikukázhatom milyen lett lefőzve - jön a kacaj.
- Édes vagy! - igen már mondtad.
- Kóstolj meg akkor. - pajkosan csillognak a szemei.
Majd néma csend. Én nézem, ő néz. Néha lopva a combjára nézek, hatalmas.
- Mire gondolsz? - jön a kérdés, amit annyira, de annyira nem szeretek.
- Nem akarod tudni - Mondom az igazat neki.
- Dee, szeretném, ha elmondanád - a tekintete izzik.
- Kizárt, szerintem megsértődnél.
- Tegyél próbára! - nem ért a szép szóból, most vágjam az arcába? Kövér vagy cicám, de a tekintetedért megölnék bárkit.
- Inkább nem, köszi - a köztünk lévő távolság már szinte csak fél méter, rendesen benne jár
a személyes aurámba. Bizsergető és jól esik, a szeme a gyönyörű szeme...
- Kééérlek, fogadjunk még nem könyörgött neked nő!

Ezen elgondolkozok, valóban nem, és az egómat a fellegekbe emeli vele.
- Nos mire gondoltál?
- Hátőőő izé.
- Meg akartál csókolni? - egy mentőöv!
- Igen!
- Miért nem tetted meg?
- Nem tudom, nyuszi vagyok. Mussz mussz.
Már csak az arcát látom, kipirosodott édes kis pofikáját, csillogó ajkát és háborgó tekintetét.
Közelebb hajol, én is hajolok felé, kezünk összeér és villám csap belém.
Megborzongok, kellemes borzongás ez.
Ajkainkat már csak egy láthatatlan vékony fal választja el egymástól, az illata megbabonáz.
Érzem sóhaját, ahogy végignyúlik számon.
Majd megtörténik a csoda, egyikünk leküzdi az utolsó centimétereket, és forró csók köt össze minket.
Az idő megáll, a kezeink nem, már ölelkezünk, és vágytól hevülten fedezzük fel egymás testét.
Véget ér, arcunk eltávolodik egymástól.
Kezeim a nyakán, a hajába túrok hátra a füle mögé.
Felnyög. Derekamba kapaszkodik, szeme tűze hevesen lángol a levegőt is megperzseli.
- Esetle....
- Cssss. - Bár egy kósza kusst szívesebben eleresztettem volna.
Megfogom a felső gombját az ingén, lassan kipattintom. Le nem veszem tekintetem arcáról.
Második gomb. Pakk, az is elpattan.
Látszódik a melltartója, hallom, ahogy levegőt vesz, és érzem, vér lüktet a nyakában.
Megcirógatom a selyem szegélyt, bőréhez érek.
Megremeg. Csak nem hideg a kezem?
- Kicsit hideg a...
- Cssss - fojtom belé a mondandóját másodszorra is.

Odahajolok a már tágas dekoltázshoz, nyakán az ér lüktet kezem alatt, végig simítok rajta.
Csókom nem éri váratlanul lágy keblét, mégis felhörren.
- Kérlek, csak tépd le és csókolj!
Kérése parancsként csattan elmémben, már reccsen is az ing, ahogy leszakítom róla nem mindennapi erőmmel.
Ösztöneimnek nem tudok parancsolni már, a teste a legkívánatosabb dolog, amit most csak megkaphatok, és tudom, meg is kapom. Ő kicsit ijedten rezzen össze a vadságtól, majd rájön, tetszik neki a dolog, és elengedi magát.
Csókolom a fülcimpáját, közben átkarolom, kezei a pólóm alatt már és fedezi fel felsőtestem.
Kedves melltartója ebben a pillanatban pattan el hátul kezeimnek köszönhetően.

Már az íróasztalnak támaszkodik, heves ostrom alatt van szegény.
Feje hátra feszül, mikor tenyerem mellére siklik, egyik keze már férfiasságomon, egy nadrág férkőzik közé és közém.
A nyaka, oly szép ívben feszül, már átadta a teste magát a vágynak, egy tökéletes pillanat ez, zubog a vér az erecskében.
Odahajolok, leheletem megérinti.
Majd megkapja csókját nyakára.
A melltartó elrepül messzire, pólóm tépné, de kezeim felemelve segítek levenni. Már a nadrágon matat, öv kicsattan, slicc lecsúszik és nadrágom eltűnik a padló mélyén. Tekintetünk újra összetalálkozik, közben boxeromba nyúl és megmarkolja.
Laza hörgést produkálok, lassulni látszik az idő, szájával vontatott levegővételekre képes, ujjaim mellén kalandoznak.
Vajon fogható rajta a szokol rádió?
Majd minden újra felgyorsul, ő húzgál ott alul, én kigombolom farmerját és áthámozom formás fenekén.
Ott áll előttem, támaszkodva az asztalnak csipkés bugyiban, szeméből süt a vágy, én ott állok kezében és sonkáit cirógatom.
Újra megcsókoljuk egymást, íze édesebb a legfinomabb csokinál is. Nem tudom a bugyi mikor került le róla, de már az íróasztalomon ül, és két csók között lenéz, és magához igazít.
Kérdés nélkül tudom mi a dolgom, ölelkezünk, lábaival átkarol és szép lassan magába fogad.
Elkezdek mozogni, csípője önálló életre kel, és ritmusomra jár előre-hátra. Kezével támaszkodik, másikkal hajamba túr.
Zihálásunk elnyom minden zajt, hatalmas mellei ringanak az ütemre. Csípőjébe kapaszkodok.
Teste remeg a kéjtől mit egymásnak adunk, a tempó gyorsul már egyikünk se keresi a másik tekintetét.
Az asztal a falon kopog, majd kedvesem teste megfeszül örömteli halk sikkantás és az utána jövő vad rengés következik. Lassítok, kipirult arccal néz fel rám, izeg-mozog-remeg.
Kivesz magából, félig öntudatlanul letérdel elém, majd szájával hozza el végzetem.

Öleljük egymást, boldogan kielégülve, vállamon a feje majd felnéz rám, arcán könnycsepp száguld végig, majd követi a másik és a másik.
Visszaborul mellkasomra a drága és zokogva szenderül mély álomba.