Történetek

Fogalmam nincs, mennyit gyalogolhattam az út mentém, arra már nem emlékszem. Jött egy kocsi, és én stoppoltam. Újabb hülye húzás…
Emlékszem a férfi arcára. Hogy is felejthetném el... leparkolt mellettem egy régi Skodája volt, olyan elhanyagolt féle, én meg beszálltam...

A nővér arra lesz figyelmes, hogy az EKG-monitorom, ami az életjeleimet figyeli, el kezd sípolni egy eszméletlenül kellemetlen, magas hangon. Egy pillanatra a légzése – akár csak az enyém – megáll, de aztán – az enyémmel ellentétben – újraindul, és már rohan is az orvosért. Megérkezik a szaki, nyomában egy csapat másik fehér köpenyes. Nekilátnak az újraélesztésemnek, defibrillátort is hoznak, kiütnek vele, kétszer is, de nem sikerül semmi sem. Nem folytatják...

Talán gondolatai elől is menekült fel szobájába, ám kétségkívül ehhez a döntéshez az is hozzásegítette, hogy szemsarkából meglátta Jeffet, akinek az öléhez egy apró tangát viselő lány dörgölőzött kéjesen. "Bárcsak én lennék most ott, milyen jó lehet érezni merev hatalmas farkát..."

Fényes hajú vagy fénylőn kopasz boltosok véget vetnek a sziesztának, súlyosan nyíló redőny tol vaskos forróságot. A földszinti pacsingó tulajdonosa kitartja a kézfejét, mintha esőt várna, és gyorsan berántja. Nem hiányolja feszülő-kötényes felszolgálónőjét, úgysem lesz vendég jó darabig. Értelmet nyer a „süt a nap” kifejezés, éget.
Félkilós légy bágyadt pislogása kopott ablakkeretben, távolról egy egész fortyogó katlan biztatja: Ole, ole!

Tudjátok, hogy kell vámpírt ölni? Szerintem nem. Nekem viszont tudni kell, ha életben akarok maradni. A Főszabály egy karó a szívbe, bár ez nem mindig van így. Majd később elmagyarázom, hogy miért nem, vagy mindig jól jön, ha van nálad tűz, vagy olyan erőd van. Elfelejtettem mondani, hogy a vámpírvadászoknak mindig van három erejük. Nekem a telekinézis (az elmémmel tárgyakat mozgatok), pajzsot tudok emelni bárhová, és bármit fel tudok robbantani...

Tudom, az illendőség azt diktálná, hogy bemutatkozzam, de jómagam olyannyira jelentéktelen porszeme vagyok a hatalmas világegyetemnek, hogy még saját nevem sincsen. Fajom, a Theobaldia annulata elnevezést kapta. Amennyiben bárki is megpróbálna felismerni egy hatalmas rovar felhőben, megteheti ezt foltos szárnyaimról és fehér gyűrűs lábfejízeimről. Megjegyzem, határozottan jó szemek kellenének hozzá, mivel úgy 5-6 milliméternyi lehetek...

Halloween-parti kategóriába azok a történetek kerültek, melyek hátborzongattatónak, kísértetiesnek születtek, de épp ellenkezőleg sikerültek. Döntse el mindenki saját maga, hogy az egyes történetek rémségi hatásfoka cukrot vagy botot érdemel!?

A patak partja a szürkületben. Azt látom, azt látom. Pataknak partja szürkület varjak és gaz. Miért nem mozdulsz? Az idő telik, a percek. Menj tovább. Követlek, míg el nem tűnsz teljesen. Pataknak partján, a szürkületben...

Már harmad napja nem volt senki sem nálam, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek a temetőbe és meglátogatom Mayát és Mirit. Szépen rendet raktam a sír körül, friss virágot tettem és gyertyákat állítottam. Haza fele azon gondolkodtam, ki készíthette a sírokat, mert mikor a fiúk jöttek át, egyszer azt mondták, elintézték a sírokat, de hiába kérdeztem hogy ki volt ők sem tudták, csak azt, hogy eltemették a hamvaikat. Bárki is volt, hálás voltam neki...

- Nem lesz narráció. A hátteret majd digitalizáljuk a stúdióban, de a kulcsjelenetnek hitelesnek kell lennie, ugye megérted. Szegény lány.
- Szegény - mondta Johnny, de a szeme vörösen villogott, nadrágját pedig erekció púpozta.
A lángok gyorsan felcsaptak, a meztelen Julie pedig rángatni kezdte a köteleit.
- Ennyi elég volt, ugyi? Ez meleg.
Langy szél söpört végig a kihalt strandon, az ég lilából bíborba fordult, a hold pedig alákacsintott az égboltról.

Elolvasom »