Ma reggel számomra is megkezdődött a hivatalos téli sportszezon.
A közvetlen életkörnyezetem szűkölködik a havas lesiklópályákban, így a megnyitó ünnepséget más körülmények között kellett megejtenem. Apró kis tetőtéri szobámból egy meredek, de annál keskenyebb falépcső visz le a középső szinten található fürdőszoba-WC-hez.
A lejutás, alkatomból következően, mely testsúly-magasság indexben néhány nagyobb testű vadállatéval vetekszik, mint ezüsthátú hím gorilla, vagy nagy barnamedve, felér egy közepesen erős Himalája expedícióval. A természet hívó szava miatt ezt az utat az éjszakák folyamán többször is megteszem, néha kisebb súrlódásokkal, mivel az előzőekben említett okok miatt a lépcsőház derékban és vállban kissé passzos.
Ezt a testem megtetézi a 45 év feletti áldásos porckopásokkal, és reumás fájdalmakkal.
Ezt együttvéve reggel miután a természet már nem csak hívó szóval, hanem a folyadékok eltávolítására szolgáló szervemben fellépő heves vizelési ingerrel ösztönzött a leereszkedésre, kissé nehézkesen indultam neki a lépcsőnek. A jobb lábam térdhajlatában megjelenő fájdalom és a csípőtájéki nyilallás miatt azonban lábam külön életbe kezdett, amely nem igazán kecsegtetett sikeres lejutással. Pár csepp vizelet kihasználva ezt erőteljesen nyomulni kezdett kifelé, mely agyam önbecsülését vezérlő egységében vészjeleket kezdett sugározni. Ettől mit sem törődve a lábam külön életével, kissé hebehurgyán tettem meg az első lépést.
Papucsom, és sajna benne a lábam is a lefelé tartás helyett először vízszintes irányba mozdult el, melynek következtében testem lebegő állapotba került. Én először az indiai fakírok által kifejlesztett levitációs-lebegő meditációba kezdtem. Ez nem bizonyult sikeresnek, így az ülésre használt testrészem a gravitációnak engedve vízszintesen zuhanni kezdet. Papucsom és lábam a vízszintest elhagyva függőleges pályára állt. Én ekkor már egy közös műlesiklás-bob kombinációt kreálva a fenekemen és hátamon siklottam a lépcsőfokokon. Ez kisebb szeizmológiai kilengéseket okozott a Földtani intézet műszerein, valamint a barna lépcsőfokok és testem bizonyos pontjai zöld árnyalatot vettek fel az ütődéstől. Forma-1. Pilóta tartást felvéve nyakam és fejem elkerülte a lépcsővel való találkozást. Vad száguldásomnak papucsom fallal történő érintkezése vetett véget, hál’Istennek a fal elég stabilnak bizonyult, így csak kisebb repedések keletkeztek, de statikai stabilitása megmaradt a tartófalnak.
Kissé pihengettem az első pillanatokban egy belső ellenőrzést végrehajtva, hogy élek-e, és hogy vajon mim tört el. Éltem és nem tört el semmim. Így a megfelelő nyelvi fordulatokat kerestem a káromkodásomhoz.
Sajnos az időmérés elmaradt, így nem meghatározni, hogy milyen gyors volt a lesiklásom, de az ékes magyar káromkodásommal hivatalosan is megnyitottam a télisport szezonomat.
Mivel sértetlenül, kisebb foltoktól eltekintve, úsztam meg a kalandot, így a temetésemről csak később, reményeim szerint több évtized múlva, intézkedem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-12-20
|
Merengő
<br />
Melani kibontotta a szőke, hosszú, hullámos haját és ellökte magát. Repült, mivel...
2024-12-11
|
Történetek
Szét húzta a combjaim... csókra nyújtottam a szám, várva hogy belép a combjaim közé és megcsókol. Helyette...
2024-12-05
|
Regény
Csabi és Amália története egy szomorú, de mélyen érzelmes szerelem. Csabi, a kemény és magabiztos...
2024-12-03
|
Novella
A lélekbúvár, egy "mivan, ha" feltevést tesz fel. Mi történne velünk, ha tanulnánk a hibáinkból?...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Éhséggel merült álomba ismét.
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Michel a következő hullám tetejéről vette észre a sziklát. Tudta, hogy vége van. A következő pillanatban a hajó pozdorjává tört alatta, ő pedig csuklóin a szétszakadt kötéllel elsüllyedt a hullámokban. Fuldokolni kezdett, de aztán rájött, hogy kap levegőt. - Biztosan valami légbuborékba kerültem - gondolta, de ekkor meglátta ismét a női arcot. Kék szemek, gyönyörű telt ajak, hullámos haj, mely egybefolyt a tengerrel lassan az alakja is kirajzolódott. Tökéletes keblek, lapos has vékony...
Hozzászólások