Félvérség VI. - A befejezés

- Ismerem-e? Ő akart kétszer is megölni engem!
- Ha valóban így van, akkor választok egy másik küldöncöt és megölöm.
- Csak miattam?
- Igen, nem engedem, hogy hozzád nyúljon más vámpír, rajtam kívül.
- Te akkor most a szeretődnek hoztál ide?
- Na szerinted?
- Vigyél haza most!
- De hisz már itthon vagy.
- Nem, mert ez nem az otthonom. Az enyém, ahol felnőttem ott van és nem itt!
- Akkor sem mész innen sehova.
Megfogta a karom, nem engedett el. Próbáltam a szorításából kiszabadítani magam, de én csak egy gyenge nő vagyok. Most átkoztam csak igazán azt a napot mikor, megismerkedtem Aironal, és megtudtam, hogy léteznek farkasok és vámpírok.
Most nem vágytam másra, csak azt, hogy újra otthon legyek Mayával és Mirivel!
- Engedj el Airon, Hallod? Engedj már el!
- Azt felejtsd el mindenkora, hogy valaha is elengedlek. Örök életedre mellettem leszel. Sose fogsz elhagyni, ne próbálkozz szökni, mert nem lenne értelme. Ad fel a reményt arra, hogy valaha elmész innen.
- Kérlek, ne csináld ezt, engedj el!
- Úgy beszélsz, mint akit a halál üdvözölné és könyörög a megváltásért. Nem vagy te szent, se áldozat. Nehogy azt hidd, hogy olyan különleges vagy. Csak azért kellesz, hogy bosszút áljak León.
- Mit tett Leó ellened?
- A drágalátos húgát hozzá adta egy semmirekellőnek. Engem és a becsületemet porig alázva. Ezt nem engedhettem meg magamnak.
- Ti pasik, mind egoista, nagyképű, arrogáns seggfejek vagytok!
- Most pedig, az asszonyom leszel.
- Nem leszek az!
- Nálam, ne játszd a kemény kis csajt, aki mindenki ellen kiáll, ha úgy tartja a kedve.
- Dögölj meg!
- Az még sokká van. Indulj be a házba, bemutatlak nagyinak. Aztán légy vele udvarias.

A kert felől mentünk be a házba. A fal rózsaszín volt, rajta arany virág mintákkal. Az út márvány kirakatból ált. A szobrok mind a közeledő embert figyelik merre megy és ezt a szeműkkel követik. Az ajtónál voltunk, ez is márványból volt, rubinnal kiegészítve, az alakja, pedig egy kutyát ábrázol, ami egy vámpírt ölelt. Airon kinyitotta az ajtót, előttem.
Belépve, pont az- az elegancia, mint kint. Ha nem is annyira volt előkelő, de így is jól mutatott, Airon végre elengedte a kezem.
- Akahsia, kérlek, vezesd körbe az épületbe, majd mutasd meg a szóbáját. Biztosan elfáradt a hosszú kimerítő út után.
- Igenis Mr. Airon.
Akahsia körbe vezetett először a napaliba. Komfortos, kitömött állatokkal, fekete- fehér alapszín, vörös csíkokkal keresztezve. Utána a hall és az aula következet. A kettő össze volt kötve egy kisebb bárral. A ház központja volt egyben. Szép kidolgozott volt. Úgy pompázott a színekben, mellette fel se tűnt, hogy mennyire különbözik a többi helységtől. Felmentünk az első emeleti lépcsőn. Az egész folyosón, ami festmények helyet, csak kisebb szobrok és asztalok díszítetek, virágok a sarkakban. Az én szobám a negyedik szoba volt. Közvetlenül Airon nagyanya mellet.
Miközben bejártuk a házat a cseléddel, beszédbe enyelegtem.
- És mondja Akahsia, mióta dolgozik ennél a háznál?
- Hát asszonyom, én még nagyon fiatalon kerültem ide, még 4 éves lehettem. Az anyámnak segítettem az apám, pedig addig istállófiúból, postakocsis lett, így keveset voltam vele. Az anyám a közeli erdőben lakik, apám már meghalt, mikor egy napom banditák támadták meg. Mikor tehettem, akkor meglátogatom anyámat, segítek neki.
- Maga igen nagy segítség és szorgos ember Akahsia. Az ilyen embert meg kell tisztelni!
- Köszönöm, asszonyom.
- Kérlek, hívj csak Fortunának.
- Rendben Fortuna.

A szobámba érve, csak ámuldoztam. A szoba egy királyi szoba volt, egy igazi lakosztály. A falak piros- fekete színű volt, Orchidea díszítette középen körülötte, kis sárga virágok. Az ágy oly nagy volt, hogy 7 ember is elfért volna. Az ágy mellet két komód, rajta asztalterítő szép, hímezett mintákkal. A szoba közepén egy nagy asztal, vele szembe egy nagy szekrény jobb oldalán található volt egy tükör, a bal oldalán egy nagyobb kutya szobor, nyakába egy kulcs lógott.
Szétnéztem a fürdőbe, az ki volt csempézve, a falán mozaik kockák voltak.
Kijőve, lefeküdtem az ágyra. Alig, hogy ráfeküdtem, egyből kopogtatattak. Egy idősebb nő volt. Kb. 60- as éveibe volt. Zöld kockás és sárga csíkos felső, arany mandzsettával. Kék szeme, édes piros rúzzsal kiegészítve. Gondoltam, igaz nem értek a divathoz, de azért ez egy kicsit ízlés ficamos. Bár sejtettem, hogy ő lesz Airon nagyanya.
- Jó napot kívánok asszonyom.
- Jó napot önnek is. A nevem Mrs. Lakroa Hexa. Láttam amint Aironnal megjöttek. Csak azt szerettem volna megnézni, hogy épségben van-e és hogy pontban 18 órakor vacsora!
- Igen, asszonyom
- Most pedig, pihenje ki magát, este egy kisebb bálra lesz hívatott.
- Értettem, asszonyom.
- Akkor este majd találkozunk.

Kiment. Hálálkodom, amiért kiment. Nem csoda, hogy messze éltek a civil emberektől. Bár belegondolva, ő egy arisztokrata és náluk ez a normális. Én nem ezt szoktam meg, így én mit tudhatok. Mirékkel jól éldegéltünk, saját kertünk volt, és még hozzá egy kis gyümölcs és zöldség stand, amiből pont elég volt a megélhetésünkhöz. Nagyon szerény körülmények közt, mégis jól elvoltunk, mert ahogy szokás mondani: Mindenütt jó, de legjobb otthon. Ez számomra új. Ezen nem kell sokat filoznom, bármit is mond Airon, elszökök innen. Na és ha nem tévedek, akkor Mrs. Lakroa segíteni fog, mivel úgy tűnik, nagyon nem kedvel. Már csak azon kell gondolkoznom, hogyan ússzam meg az estélyt, mert semmit sem tudtam róla azon kívül, amit olvastam. Nem tudtam se táncolni, se olyanról beszélni, ami nemesek témája. Jobban szétnéztem a szobámban. Először a szekrénybe néztem be. Gyönyörű ruhák voltak. A kedvencem, egy kék rojtos, aranyszínű szív mintás, fehér kosztüm. Fel akartam próbálni, de aztán lemondtam erről az ötletről.

Becsuktam a szekrényajtót. Kifelé indultam, mikor megpillantottam egy kocsit. A szabadulásom csillaga. Gondoltam magamban, kiszállt ki a kocsiból nem tudom, mert nem láttam az arcát, de a ruházatából ítélve egy másik nemes volt. Fehér öltöny, nadrág és fekete kötő szalag, barna haja volt. Ha ki tudnék jutni és elbújni a kocsiba, könnyedén megszökhetnék.
A szobából, hogy tudnék úgy lejutni a földszintre, hogy ne vegyenek észre, ha sikerülne is a legnehezebb, az lenne, hogyan jussak el a kocsiig úgy, hogy nem vesznek észre. Ez lehetetlen. Kizárt, hogy észrevétlenül eljussak! Ha a vendéget megkérném, ő elárulná Aironak és lenne ne mulass. Talán ha szolgálónak adnám ki magam. Ez a két variáció van még, de közel se biztos a siker.

10 perc múlva kiosontam a szobából, körbenéztem, van- e valaki a folyóson, és ha van hol? Nem volt senki, se az emeleten, se a földszinten. Az egész ház kihalt volt. Tévedtem, az ebédlő felöl hangokat hallottam, egyre közelebb és közelebb. Az ajtó nyitódott, én gyorsan eltűntem a legközelebbi ajtó mögé. Kit találtam magam mellet? Airont félmeztelenül. Kidolgozott test, na azért nem annyira, mint egy sportolónak, de azért az ő teste sem piskóta. Azt kívántam inkább kaptak volna el, mint hogy vele találkozzak.
- Te meg mit keresel itt?
- Véletlenül ide nyitottam be.
- Aha. Már azt hittem, hogy szökni készülsz, a másik lehetőség, pedig direkt jöttél be, hogy velem legyél és szórakozunk. Na most válasz a két lehetőségből. Légy őszinte!
-Mondom, hogy csak rossz helyre nyitottam be és nincs semmiféle egyéb.
- Akkor gondolom az is véletlen, hogy a házban osonsz.
- Nem is osonok!
- Fura, olyan halkan közlekedsz, hogy csak nagyon éles fülel, lehet hallani.
- Nem is fura, csak még mindig idegen a hely és nem tudom, mi merre van, és nem akarok senkit sem zavarni.
- Na akkor még egyszer elmondom, hogy itt te senkit nem zavarsz, mert te már ide tartozol és ha valaki el akar küldeni akkor ő fog elmenni, ha még mindig nem értesz valamit akkor szó szerint fejedbe fogom verni. Remélem, kielégítelek a válaszokkal.
- Inkább te jegyez meg valamit! Ez a ház a tied és nem az enyém és nem is kell, sose fogok úgy gondolni rá, mint az otthonomra.
- Miért vagy olyan ellenséges velem?
- Mert el raboltál.
- Nem raboltalak el, csak biztonságba helyeztelek, tudjuk ki miatt.
- Biztonságba, akkor vagyok biztonságba, ha te távol vagy tőlem.

Abban a pillanatban elkapott és az ajkamra illesztette a száját. Falt mohon, egyre hevesebb és hevesebb tempóban. Én nem tudtam se ellenkezni vagy egyebet tenni, csak hagytam, hogy folytassa. A szorítása olyan erős és gyengéd volt egyszerre. Csókokkal bevonva vitt a szobába. Az ágyra leterített lassan, majd vetkőztetve haladt lefele, majd újra felment és csókolt és masszírozta mellem. A kezével haladt lefelé, közben átért a nyakamra onnan a melleimre aztán a hasamra végül, pedig elkezdet nyalni. Már szinte teljesen elélveztem, de ő nem hagyta. Izgatott, de kegyelemdöfésként, belém hatolt s rá nemsokára ő is elélvezett velem együtt. Feküdtünk egymás mellet. Karjával átölelt, majd újra csókolt, míg be nem aludtunk.



6 hónappal később.

- Neked semmi más dolgod sincs, mint hogy engem idegesíts.
- Én idegesítelek? Akkor mi az a duma állandóan, hogy „Ne menj el” rá 5 másodpercre meg „Mikor mész el?” Ha ez ne idegesítő akkor, mi az?
- Állandóan csak nyüstölsz, Tudod mit inkább elköltözők itthonról.
- Tőlem úgyis a drágalátos bátyád szívesen lát titeket.
- Ne keverd bele Phonixet! A kicsit, pedig ne piszkáld.
- A veszekedést is te kezdted. Amúgy, még nem is született meg a baba, te már vele zsarolsz!
- Nem zsarollak, én csak a tényeket mondom.
- Utállak!
Hiába, minden pasi egyforma! Ha így akarod a háborút, akkor így is lesz. Ilyenkor szeretem azt a percet mikor kiderült, hogy Phonix a bátyám. Csak azt tudnám, hogy mi a fene vett rá 6 hónappal ezelőtt arra, hogy ezzel a fene nagy egoista állattal együtt éljek és gyereket csináljunk.
Felmentem a szobánkba. Gyönyörű fehér-arany színű volta plafon, a falat kutyákkal díszítették le, a szőnyeg arany ezüst árnyalatú volt. Kipakoltam, a mahagóni fából készült, kifaragót szekrényből a ruháimat. Egy bőrönddel, ami teli volt ruhával elindultam a hintóval a bátyámhoz. Az út 3 óra hosszas volt. Az út közben elgondolkodtam honnan- hova jutottam. Összefoglalva, először örökbe fogadtak, majd felvettek egy különös suliba, ott elmondták, hogy a szüleim is különlegesek voltak. A testvérem Maya és az anyám Miri, akik meghaltak az átkozott szörny miatt, Airon miatt és még Leót is elkergette mellőlem. Elhozott ebbe a villába, ideköltőztem, rá 4 hónapra kiderült Airon keresgélésének eredményeképpen, hogy Phonix rokonai közül az egyik tökéletesen illet a nagybátyám leírásának így ősszeált a kép és kiderült, hogy a keresett tesóm végig itt volt.
A keresés közbe terhes lettem. Eltelt 1 év összesen és most itt tartok.

Mindjárt megérkezek egy gyönyörű kastélyba, ami ugyebár az enyém is. A szüleimtől egyetlen megörökölt ajándék nekem és a bátyusnak. Megérkeztem. A kocsis máris nyitotta nekem az ajtót, kiszállásomat is segítette. A bőröndöket hozta utánam. Becsöngettem a kaput. Hiába is a ház fele a tulajdonom, akkor sem lakom itt, egyébként megköveteli az illem. Már nem lepődők meg ilyen mondataimon, hisz az illemet meg kellet tanulnom, míg a Hexa kúriában laktam. Kinyitották az ajtót.
- Jó napot kívánok Mrs. Hexa.
- Jó napot. Legyen szíves szólni a bátyámnak.
- Máris hölgyem.
Addig is, míg várakoztam, leültem a kanapéra. Piros-arany kombináció, illet a szoba hangulatához. A fal vörös volt, a szóba többi kelléke tökéletesen harmóniában volt vele.
Ráadásul ez még csak a fogadó. Megláttam Phonixet, amit sétál le a lépcsőn. Egyszál fekete bőr nadrág volt rajta, a csuklóján két karkötő.
- Szia bátyuskám. Ugrottam a nyakába.
- Szia húgi. Újra eljöttél hozzám látogatóba.
- Igenis- nemis. Tudod, Aironnal nagyon összekaptunk és most, egy kicsit szeretnék itt maradni, amúgy is rég voltam veled huzamosabb ideig.
- Addig maradsz, ameddig szeretnél. Hisz, ez a te házad is.
- Kösz bátyó, na most pedig mesélj, mi van veletek.

A nap hátra lévő részén beszélgetünk, mi történt egymással amióta, nem találkoztunk
Sokat nevettünk, rég nem éreztem ilyen jól magam. Lefekvéskor a nagyi szobáját kaptam. Nem ismertem, de leírás alapján, kedves, figyelemre méltó hölgy volt. Az én ízlésemnek volt tervezve. Nem volt akkora nagyszoba, mint Aironál, de azért kicsinek se mondható.
Már a szívemhez nőtt. Az ágy 3 színű volt piros, zöld, citromsárga. A fal fehér- rózsaszín- narancssárga. A szoba nagyon sokszínű volt. Ez nagyon tetszet, minden olyan élénk volt. Ez a szabadságomra emlékeztetett.

Három nap múlva.
- Egy kocsi érkezett. Szólt Agnese, a szobalány
- Ki lehet az? Kérdezte Phonix.
- Airon volt az.
- Mit keres itt?
- Nem tudom, de elküldöm!
- Köszönöm.

Csöngettek, a komornyik Kinyitotta az ajtót. Airon hangját hallottam
- Jónapot, a feleségmért jöttem!
- Már többé nem a feleséged. Jelentette ki Phonix.
- Hol van?
- Ahhoz már semmi közöd.
- Igenis van. Egyrészt még mindig a feleségem, másrészt a gyerekem anyja.
- Viszont, hagytad elmenni, ezáltal lemondtál róluk.
- Csak hagytam, hogy egy kicsit a rokonaival legyen együtt.
- Most kérlek, távozz.
- Nem megyek el innen, amíg nem kapom meg őket.
- Arra aztán várhatsz.
- Nem várok inkább magam, keresem meg őket.

Erre félre lökte Phonixet és berontott a házba, mint egy vadállat.
- Hol vagy Fortuna, gyere ide.
- Nem megyek veled Airon.
- Dehogy nem.
Pfffffff. Airon összeesett. Csak most tudatosult bennem, hogy Airon meghalt. Phonix lelőtte.
- Airon élsz még? Kérdeztem, de nem volt válasz.
- Fortuna, bocsásd meg, hogy a szemed előtt tettem meg ezt.
- Nem baj, legalább már nem bánthat, se téged vagy bárki mást.
- Ilyen könnyen megbékélsz azzal, hogy meghalt, nem fáj?
- Nem azt mondom, hogy megbékülök vele, de lásd be, nem volt mit vesztenem vele.
- A te érzelmeidnek csak te tudsz parancsolni.
- Ez igaz.
- Most megyek és elintézem a hulláját.
- Rendben.

Később átjött pár ember, aki a holtestről faggattak ki minket. Phonix azt mondta, ha kérdezik mi történt, akkor mondjam nekik azt, hogy mérgesen berontott és megpróbált megtámadni azért, mert elhagytam és nem akartam visszamenni és ekkor megpróbált megverni mire Phonix lelőtte. Így önvédelemből elkövettet gyilkosság volt. Mindenét a kicsi őrököli, ha megszületik. Mivel hivatalosan nem voltunk házasok és Airon nagyanyja is halott. Szegénykém véletlen megfulladt egy kis cukorka miatt. Így a legközelebbi hozzá tartozója én és a kicsi. Amint betölti a 18. élet évét azonnal megkapja minden ingóságát és vagyonát, ami Aironé volt.

2 év múlva.

Nemesis, Airon lánya meghalt, tüdőgyulladásban, így a Hexa család kihalt. Fortuna is meghalt a lánya halála után. Beleroppant a kislánya elvesztésébe.

Phonix apai örömök elé nézz. A kislány neve Agnese mint, az annyáé. Mivel a szobalányból lett a ház úrnője Phonix oldalán. Leó fia, Paris és Agnese összeházasodott.



Vége