Történetek

Az éhség elvakította, ezért nem emlékezett hogyan jutottak el az üldözésig, de már nem érdekelte más, csak a vér lüktetése a srác ereiben. Vicky játszadozott vele… Nem esett nehezére lehagyni egy versenyautót sem, a legjobb futó volt a világon - persze a világ tudta nélkül. Élvezte a fiú ijedtségét, az élni akarása csak növelte az éhségérzetét...

A föld eltartóképessége már kiapadóban volt. Hamarosan az éltető vízért és a termőföldekért fognak a háborúk kialakulni és gyéríteni az emberiséget. Két lehetőség volt: az egyik a születések számának drasztikus csökkentése által megállítani a túlszaporodást. A másik, háborúkat indítva kiirtani a lakosság nagy részét. Tulajdonképpen egyik sem volt kecsegtető...

- Van-e remény, arra, hogy a népességrobbanást megállítsuk,az atom és más tömegpusztító fegyvereket kivegyük a gezentorok kezéből és visszafogjuk a technika további fejlődését.
- Tíz évünk van erre nagyuram! Félek, hogy ez az idő kevésnek fog bizonyulni, hiszen a feladat oly nehéz!
- Mi a terv arra az eshetőségre, ha nem sikerül megállítani a pusztulás szakadékába rohanó emberiség szekerét?
- Akkor az utolsó esélyünk 2012-ben jön el...

Egy elpusztult lámpa tövében – éppen ott terveztem pisilni – rendőrségi autó áll lesben, utasai egymásután kipöccintenek egy-egy parázsló csikket.
Az óriáscsecsemő gigantikus középső kockáján ásít a bejárat rovarok által ostromlott üvegje, jobbra és balra wc térdig kopott ajtója. Egy szuvas csempe mértani közepére fejmagasságban, szabályos szögletes betűkkel kiírva:

SZOPNÉK AZ UTOLSÓ FÜLKÉBEN 13 H-KOR...

A két Egyiptomi Birodalom virágkorát élte. A közel két évezred alatt kinevelődött egy intelligens és hierarchikus társadalom. A birodalmak közötti kapcsolat normális keretek között működött. Az Atlantiszi féltekén hatalmas, aranylemezekre rovásírással vésett könyvtárat alapítottak. Ezekből másolatokat készítettek és elsősorban a papságnak juttatták el oktatás céljából...

Mire az idegen megfordult, az újonnan érkezett férfi egy döféssel átszúrta a mellkasát. Az elengedte a lány haját, és térdre hullott. A teste egy pillanatra felizzott, aztán egy kupac hamuként omlott a földre. Amelie azt hitte egy pillanatra, hogy káprázik a szeme, így gyorsan egy kukához hátrált, leült a macskaköves útra, és csak a szemét meresztgette...

Tiahunaku és szűkebb stábja egyelőre Kukulkán 3. számú piramispalotájában helyezkedett el. Azonban, amíg épültek Atlantisz piramispalotái, szentélyei, iskolái, színházai, valamint infrastruktúrája Tiahunakuék sem töltötték tétlenül idejüket. Pu Cong Cönpa vezetésével bejárták az egész felső Egyiptomi birodalmat. Lementek a Nílus eredetéig,ahol már a vademberek birodalma és a végtelen őserdők terültek el...

2006 ősze ugyanolyan volt, mint az összes többi. A nappalok hossza egyre rövidült, a napok egyre sötétebbek lettek, és egyre nőtt a hideg. A fák a legkülönbözőbb színekben pompáztak, még rúgtak egy utolsót az ez évi elmúlás előtt. Az emberek a parkokban töltötték azt a kevés szabadidejüket, amivel rendelkeztek...

Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. A várakozás feszültsége nőttön, nőt, növekedett. Mamma Duci hatalmas hasát, már szinte taligán kellett tolni. Úgy lépkedett, mint agyonra tömött hízott liba. Képzett, profi szülésznőként nem hagyta el magát és igyekezett a mindennapi teendőket felügyelve, ellátni. A két pedagógusnak szintén hordónagyságúra növekedett a pocakja. A kis pocaklakók már egyre jobban kezdtek dörömbölni méhüknek sötétjében. Ki kívánkoztak a szép, új, földi világra.......

Lecsukom a szemem, a következő pillanatban már egy kórházban vagyok. A nővér azt mondja nem súlyos az állapotom, elém helyezi a beteglapot, miszerint ki kéne töltenem ezeket. Helyeselek, bólogatok. Elolvasom a lapot, furcsállom, ami oda van írva. Ez lenne a nevem? Ízlelgetem, kimondom magamba többször...