Történetek

Egy olyan topmodellnek, mit Rhiannon Lee Dawn, egy bemutató miatt New Yorkból Párizsba, majd egy fotózás miatt onnan Milánóba repülni, teljesen hétköznapi dolog. Tizenhat évesen már nagy sikereket ért el. A karriere sínen van. Ellentétben a szerelmi életével. Erre viszont nem is gondolt, egészen addig a napig, amikor egy fotózáson találkozott Freyával, a gyönyörű fotóssal, akivel első látásra egymásba szerettek. De amikor Rhiannon rájön Freya titkára, az mindent a feje tetejére állít....

Szonja hinni akart a szerelemben!
Hinni akarta, hogy létezése örök-érvényű nyomot éget a lét fonatába, nem csak egy véletlen ejtett foltot a világegyetem tengerébe hullajtott emberiség csöppnyi vásznán.

Vannak emberek, akiknek már volt halál közeli élményük. Ők azt mondják, látták a fényt az alagút végén.
Én semmilyen fényt nem láttam. Sötétség vett körül, nagyon mély sötétség. A semmi kellős közepén voltam. Nem láttam, nem hallottam és nem éreztem semmit. Mintha kikapcsolták volna az érzékszerveimet. A sötétség pedig egyre mélyebb volt, szinte elnyelt.

- Szia, Aaron vagyok.
- Öh, szia öhm Mia.
- Mond csak szabad ez a hely? – kérdezte Aaron mosolyogva és a lány melletti szabd helyre mutatott a padon.
- Öhm, persze – felelte a lány.
- Köszönöm – mondta a fiú és leült. – Mia… hm még nem találkoztam Mia nevű lánnyal, igazán különleges – jegyezte meg nyugodtan. - Mondd csak Mia, hiszel-e abban, hogy valaki egy öt perces beszélgetés keretében kiderítse, hogy összeillik egy lánnyal?.

Arról szól a történetem, hogyan vetődtem Samoára az óceániai szigetvilág e gyöngyszemére. Ártatlan utazásnak indult, eltűnt kincsek felkutatására. Közben szenvedélyes női szívek építettek körém zátonyokat. Hajóm hosszan kalandozott e szirtek között, közben szirének csábító éneke irányította az utat. Először az angyali szeretet nyújtott menedéket, majd a féktelen vágyakozás rejtegetett, végül a csábos fiatalság vetett ágyat. Az utazás végén azt üzenem: a kincs, amire vágyakozunk nincs,...

Éltem a fiatalok hétköznapi életét. A párommal a szüleinél laktunk egy külön részben. Nemrégen váltottam munkahelyet, mert az előző nagyon felemésztett. Az új helyen két műszakban dolgoztam, nyugisan, elfogadható fizetésért. A hétvégém általában szabad volt. Egy kis peca, tivornya a haverokkal vagy szimplán egy nyugis nap. Jól éreztem magam, úgy gondoltam, hogy ez az élet alkalmas lesz nekem.

Ez a féltékenység sokkal mélyebb, mint a szerelmi sértődöttség. Féltékeny volt arra, ahogy Seraf az emberekkel bánni tudott. Maga ismerte a legjobban, jobban megértette, mint a barátai, minden lépését követte. De Seraf mindenkinek megadta az álmai teljesülését, kivéve magának: mert maga a hatalmat akarta… Ha ő volt a lelkek Mozartja, maga volt Salleri mellette… az egyetlen, aki rajta kívül megértette a nagyságát. Talán még ő maga is kételkedett abban, hogy valóban angyal, néha győzedelmeskedett...

Azon a reggelen épp iskolába tartottam, amikor megszólalt a telefonom. Az ügynökségemtől hívtak.
- Halló! Itt Rea! – vettem fel.
- Hello, Rea! Itt Jane!
- Mi újság, Jane?
- Azon gondolkoztam, hogy szabad vagy-e ma délután.
- Igen. Iskola után ráérek. Munkád van a számomra?
- Igen. Az a fotózás, amit már említettem neked néhány napja.
- Oks! Csak mond a helyet és az időt!
- Okidoki! Sok szerencsét! És érezd jól magad!
- Köszi! Hello!

Elolvasom »