Szélvész hódoló

- Szia, Aaron vagyok.
- Öh, szia öhm Mia.
- Mond csak szabad ez a hely? – kérdezte Aaron mosolyogva és a lány melletti szabd helyre mutatott a padon.
- Öhm, persze – felelte a lány.
- Köszönöm – mondta a fiú és leült. – Mia… hm még nem találkoztam Mia nevű lánnyal, igazán különleges – jegyezte meg nyugodtan. - Mondd csak Mia, hiszel-e abban, hogy valaki egy öt perces beszélgetés keretében kiderítse, hogy összeillik egy lánnyal?
- Öh… Tessék? – kapta fel a fejét Mia.
- Lefogadom még egy srác sem kérdezte meg ezt tőled – folytatta Aaron szemtelenül mosolyogva.
- Hogyan? Mi a… - bökte ki Mia, de Aaron azonnal a szavába vágott.
- Nos, ha már feltették neked ezt a kérdést korábban, akkor azon szerencsés nők közé tartozol, akik már legalább egyszer az életben találkoztak egy rendes pasival. Ha viszont nem, akkor most jött el az a szerencse.
- Oh, és ez maga lenne? – vágott a szavába Mia.
- Kitudja?!  Az a szép az életben, hogy mindig minden percben találhatunk valami érdekeset – magyarázta kényelmesen a fiú. - A legtöbben túl gyávák, vagy épp lusták, ahhoz hogy éljenek egy ilyen lehetőséggel. Ahogy az előbb elsétáltam maga előtt, azonnal felismertem a lehetőséget és éltem is vele. Szokott maga élni a lehetőségeivel?
- A lehetőségeimmel?  - lepődött meg a lány. - Én…
- Például, ha meglát egy helyes fiút az utcán, magának lenne e bátorsága odamenni hozzá és élni a lehetőséggel?
- Hogy én menjek oda hozzá? Az a férfiak dolga!
- És higgye el száz százalékig ezen a véleményen vagyok én is. Csakhogy a huszonegyedik században élünk. A legtöbb pasi gyáva alak, és fél kezdeményezni. Egy vadidegennel szemben meg pláne inába száll a bátorsága. A nőknek talpraesettnek kell lenniük, ha azt akarják, hogy "az a vonzó srác az utca túloldalán" teszem azt, elkérje a számukat.
- És most maga így próbálja meg elkérni az enyémet? – húzta fel a szemöldökét Mia.
- Hogy én? Nem dehogy. De holnap este hat órakor meglehet, hogy ugyanitt fogok ülni, ezen a padon, ahol most is – felelte mosolyogva a srác, mélyen a lány szemébe nézve, majd váratlanul felpattant a padról.
- Sajnos lejárt az öt perc. Tetszett a fukar szóhasználata, amit nyilván a meglepettség okozott – vigyorgott Aaron. – Örültem a találkozásnak Mia, további szép napot. – Azzal elsétált.
- Én… viszlát… - hebegte amaz zavarodottan.