- Szia, Aaron vagyok.
- Öh, szia öhm Mia.
- Mond csak szabad ez a hely? – kérdezte Aaron mosolyogva és a lány melletti szabd helyre mutatott a padon.
- Öhm, persze – felelte a lány.
- Köszönöm – mondta a fiú és leült. – Mia… hm még nem találkoztam Mia nevű lánnyal, igazán különleges – jegyezte meg nyugodtan. - Mondd csak Mia, hiszel-e abban, hogy valaki egy öt perces beszélgetés keretében kiderítse, hogy összeillik egy lánnyal?
- Öh… Tessék? – kapta fel a fejét Mia.
- Lefogadom még egy srác sem kérdezte meg ezt tőled – folytatta Aaron szemtelenül mosolyogva.
- Hogyan? Mi a… - bökte ki Mia, de Aaron azonnal a szavába vágott.
- Nos, ha már feltették neked ezt a kérdést korábban, akkor azon szerencsés nők közé tartozol, akik már legalább egyszer az életben találkoztak egy rendes pasival. Ha viszont nem, akkor most jött el az a szerencse.
- Oh, és ez maga lenne? – vágott a szavába Mia.
- Kitudja?! Az a szép az életben, hogy mindig minden percben találhatunk valami érdekeset – magyarázta kényelmesen a fiú. - A legtöbben túl gyávák, vagy épp lusták, ahhoz hogy éljenek egy ilyen lehetőséggel. Ahogy az előbb elsétáltam maga előtt, azonnal felismertem a lehetőséget és éltem is vele. Szokott maga élni a lehetőségeivel?
- A lehetőségeimmel? - lepődött meg a lány. - Én…
- Például, ha meglát egy helyes fiút az utcán, magának lenne e bátorsága odamenni hozzá és élni a lehetőséggel?
- Hogy én menjek oda hozzá? Az a férfiak dolga!
- És higgye el száz százalékig ezen a véleményen vagyok én is. Csakhogy a huszonegyedik században élünk. A legtöbb pasi gyáva alak, és fél kezdeményezni. Egy vadidegennel szemben meg pláne inába száll a bátorsága. A nőknek talpraesettnek kell lenniük, ha azt akarják, hogy "az a vonzó srác az utca túloldalán" teszem azt, elkérje a számukat.
- És most maga így próbálja meg elkérni az enyémet? – húzta fel a szemöldökét Mia.
- Hogy én? Nem dehogy. De holnap este hat órakor meglehet, hogy ugyanitt fogok ülni, ezen a padon, ahol most is – felelte mosolyogva a srác, mélyen a lány szemébe nézve, majd váratlanul felpattant a padról.
- Sajnos lejárt az öt perc. Tetszett a fukar szóhasználata, amit nyilván a meglepettség okozott – vigyorgott Aaron. – Örültem a találkozásnak Mia, további szép napot. – Azzal elsétált.
- Én… viszlát… - hebegte amaz zavarodottan.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-24
|
Novella
Egy balulsikerült kapcsolatfelvétel elgondolkodtató története.
2024-11-23
|
Novella
Egy fiatal férfi randevúra hívja az ismert színésznőt.
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Michel a következő hullám tetejéről vette észre a sziklát. Tudta, hogy vége van. A következő pillanatban a hajó pozdorjává tört alatta, ő pedig csuklóin a szétszakadt kötéllel elsüllyedt a hullámokban. Fuldokolni kezdett, de aztán rájött, hogy kap levegőt. - Biztosan valami légbuborékba kerültem - gondolta, de ekkor meglátta ismét a női arcot. Kék szemek, gyönyörű telt ajak, hullámos haj, mely egybefolyt a tengerrel lassan az alakja is kirajzolódott. Tökéletes keblek, lapos has vékony...
Fél évig volt az elvonón. Zsolt minden nap meglátogatta. Először csak szakmailag karolta fel, de aztán, ahogy Andrea szépsége, és nyugalma kezdett visszatérni, úgy szerettek egymásba. Mikorra a lányt gyógyultnak nyilvánították, tudták, hogy össze fognak költözni. Andrea vissza sem ment a régi lakásába...
Hozzászólások
Csak halványan remélem, hogyha egyszer elviszik őket az intézetből egy jótékonysági színházi előadásra, Pemete és társai nem a színpadnak háttal foglalnak majd helyet, s nem a közönséget fogják lesni egész előadás idején. Biztos furcsállani fogják, hogy a színházban a székek előre néznek, és nekik kényelmetlen lesz ezen fordítva ülni, és bíznak benne, hogy a szanatórium vezetésének nem jut többé eszébe színházzal jutalmazni az ápoltakat.
Egyébként akár kérdezlek, akár nem, nem tartok igényt a társaságodra, bár régen jártam már állatkertben, de ott sem beszélgetni szokás a rácson keresztül.
Szóval: nem vagy az estem, de ha felolvastatod magadnak valakivel a művet, és esetleg kialakul valami épkézláb véleményed - min. 4 szó magyar nyelven -, arra biztosan büszke lesz minden itteni olvasó, mert az már igen szép teljesítménynek számít az eddigi, kritikán aluli teljesítményedhez, amikor belekötsz mindenkibe.
Nos, Pemete, menni fog?