Fiatalok élete

A baj akkor kezdődött, amikor a barátnőm munkahelyet váltott. Először egy családnál volt bébiszitter, de a gyerekek nagyobbak lettek és már nem volt rá szükség. Ekkor átment egy olyan Kft.-hez, akik gyerekek nyaraltatásával, táboroztatásával foglalkozik. Főként a lovakkal dolgozott, de a gyerekek ellátásában is részt vett. Reggel nyolctól este nyolcig, de volt, hogy kilencig is dolgozott. Sok lesz ez neki, gondoltam én.

A kapcsolatunk megváltozott. Keveset találkoztunk, akkor is főleg az életünk alakítását tárgyaltuk csak meg. Hova tegyük, és mire költsük a kettőnk által megkeresett pénzt. Kezdtünk elhidegülni egymástól. Hiába aludtunk együtt már semmi sem volt a régi. A szex is kezdett elmaradozni, ha pedig néha sikerült felizgatni, akkor olyan érzésem volt, mintha gyorsan túl akarna rajta esni, aztán hagyjam aludni. Először ezt is arra fogtam, hogy biztos fáradt. Egy darabig tűrtem az új helyzetet. Aztán egy nap betelt a pohár.

Délutános műszak után, este féltizenegyre értem haza. Már az ágyban feküdt és a tv-t bámulta, mint általában a nap befejezése képen. A százszor látott szappan operát nézte száz egyedszer. Próbáltam vele beszélgetni, de a kérdéseimre csak nehezen vagy nem is válaszolt. Ekkor nagyon ideges lettem és kifakadtam. Csúnyán összevesztünk. Pár napig nem nagyon szóltunk egymáshoz.

Délutánra mentem dolgozni. Délelőtt kellett az autó ezért elvittem a barátnőm reggel dolgozni, utána pedig intéztem a dolgom. Napközben telefonált a kollégám, hogy az Ő kocsijával megyünk melózni. Gondoltam kicsit hízelgek a páromnak és elviszem neki az autót, hogy este, ha végez, ne kelljen valakit áthívnia a hazamenetel végett. Megbeszéltem munkatársammal, hogy ne otthon vegyenek fel. Már előre élveztem a helyzetet, mit fog szólni a barátnőm ehhez a szituhoz. Tudtam, hogy örülni fog a figyelmességemnek.

Kicsit előbb elindultam, mint kellett volna, hátha tudok pár szót váltani Vele, a kapcsolatunk stádiumáról. Próbáltam menteni, ami még menthető. Odaértem az épület elé, leparkoltam és elindultam gyalog befelé. A ház első feléhez hozzá építettek egy fából lévő lakrészt, amibe helyet foglalt egy büfé és étkező rész, valamint pár kisebb szoba. Beléptem a kétszárnyas ajtón és köszöntem az asztalok körül pakolgató két nőnek. Látásból már ismertek és kérdésemre elmondták, hogy párom épp itt rendezkedik az egyik szobában a főnökével. Csak fél gondolat erejéig megkondult a harang a fejemben, és a zöld szemű szörny kerítette hatalmába gondolataimat. Hamar elhessegettem a képzelgésem, és elsétáltam a szoba felé. Az ajtaja résnyire nyitva volt, belülről beszélgetés hallatszott. Megálltam és kíváncsian füleltem, hogy mi a téma.

Párom épp a kapcsolatunk ecsetelte nagy részletességgel a főnökének, aki néha bele-bele szólt az elmesélésébe. Kiderült, hogy szerelmemnek hiányzom, de a szexet nem szívleli velem. Főnökéből kibukott egy kérdés, amitől megállt bennem a vér. Megkérdezet, hogy ezért kefél-e Vele mostanában. Amire csak egy halk igen volt a válasz. Elkezdtem remegni és a hideg futkosott a hátamon. Bántotta a hiúságomat és dühített a dolog. Álmomban sem képzeltem volna, hogy ilyen velem megtörténhet. A barátnőm megjátssza az orgazmust, és a képembe hazudik. Az ajtó melletti falnak támaszkodtam, és megrohantak az emlékek. Minden, ami történt vele és velem. A gondolatokból egy mondat zökkentett ki. A főnök visszautasítást nem tűrő hangon mondta a páromnak, hogy elégítse ki most. Ő tiltakozott, de csak tessék-lássék. Majd az ajtó becsukódott. Gyorsan körbenéztem. Senkit sem láttam a közelben, így óvatosan az ajtóra helyeztem a fülem. Amit hallottam, megdöbbentett. Egy öv csatját hallottam zörrenni és egy halk nyögést, aztán csend. Kezdtem elveszíteni a fejem. A következő pillanatban felfigyeltem a semmivel sem összetéveszthető cuppogásra. Ekkor elengedtem dühömet.

A fal felé léptem, majd teljes lendületből, vállal az ajtónak. A zár hangos csattanás kíséretében engedett a súlyomnak. Bent az a látvány fogadott, amire számítottam. Élőben látva még jobban elborította agyamat a vörös köd. A főnök a szoba közepén áll, nadrágja a bokáján, előtte pedig ott térdel a pá. hagyjuk. Mind a ketten rám bámultak tátott szájjal. Szólni nem volt idejük, mert a lendületem kitartott és egy parasztlengővel arcon csaptam a férfit. Azon nyomban eldőlt. Ekkor a barátnőm felsikoltott, de egy pofonnal azonnal elhallgattattam és az ajtó mögötti sarokba löktem. A főnök próbált felállni, közben mondani valamit, de a nadrág akadályozta. Férfiassága össze-visszahimbálózott. Felkaptam egy széket és nagy erővel oldalba vágtam, erre újra eldőlt, magával rántva az asztalt is. Ekkor a lány hátulról megrúgott, valamit kiabált, de nem értettem, hogy mit akar. Elkaptam a haját és ismét a sarokba löktem. A férfi nem mozdult. Mellé léptem és felváltva öklöztem a fejét és rúgtam a bordáit. Közben állati hangok törtek elő belőlem. A lány sikoltozott, de nem érdekelt. Teljes erővel ütöttem-vágtam a főnököt. Elmerültem az élvezetbe, hogy most én dirigálok.

Egy kéz markolta meg a pólóm és hátra rántott. Felemeltem, hogy ellököm a támadóm, de ő rögtön levitt a földre és kitekerte a kezem. Az egyik itt dolgozó férfi volt. Dühöngtem, dobáltam magam és a szabad kezemmel ütöttem, de nem engedett. Nem bírtam Vele. Erősebb volt, mint én. A lány felugrott és rögtön a főnökéhez rohant. Én pedig feküdtem a földön és a könnyeim folytak tehetetlen dühömben. Már semmit nem akartam csak meghalni. Próbáltam szabadulni, de nem engedett. Egy idő múlva megérkezett a település orvosa és elvitték az ájult férfit, egy másik szobába. Utána két rendőr jött. Értem. Megbilincseltek és elvezettek.

Nem értettem, hogy mi történhetett velem. Soha senkit nem ütöttem arcon ezelőtt. De a düh, a bánat és a hiúságom fájdalma, teljesen elvette az eszem. Soha többé nem láttam se a lányt, se a főnökét.

Minden véget ért azon a délutánon. A lelkem egy darabját ott hagytam abban a szobában, egy csendes kis község, megbecsült polgárának szállójában…  és éltem tovább a fiatalok hétköznapi életét.