Történetek

Ezt a novellát két embernek szánom, akiket most, és itt nem szeretnék semmilyen formában megnevezni. Beteljesületlen szerelmükről szól; úgy, ahogy én ezt majdnem tizennyolc évesen látom. Hibát követnek el, hiszen sohasem késő...És remélem, ha valaha elolvassák ezt az irományt, valamit elindít bennük. Talán éppen az első novelláskötetem első kiadásában találkoznak vele.:)

Elkövettem azt a könnyelműséget, hogy a készletemben lévő három használt pólót is átnyújtottam neki, barátságom jeléül. Na, ettől teljesen meghatódott, s előcibálta a gyerek anyját, egy tizenéves, nagy szemű, kócos lánykát, mint kiderült legifjabb feleségét, s a homályban lévő hálófülkére mutogatva jelezte, hogy erre az éjszakára enyém az asszony...
Na mármost, ilyen körülmények között ellenkezésnek helye nincs, s az illemszabályok sem engedik meg a gazda barátságának visszautasítását....

..néhány napom a kórházban az érzések tükrében...

egy el nem készült regény részlete...

Csekélyke részlet egy valószínűleg soha el nem készülő műből.

Egy kisebb, novella féle.. Régebbi alkotásom ^^ Kamaszkori egyoldalú szerelemről szól ^^ remélem tetszeni fog =))

Ismerik azt az érzést, mikor valami nagyon rossz és szokatlan illetve váratlan dolog történik velünk? Amikor azt mondjuk, hogy ez nem történhetett meg velem!?

Ez a mindent felülmúló, mindent túlélő, minden felett álló, mindennél megmagyarázhatatlanabb, e legmélyebb, és legmagasztosabb, ez az értelem legfelsőbb szintjén értelmetlen, mindent vivő, csak nekünk megadatott misztérium, melynél nincsen elképesztőbb e létben, s mely mind térben, mind időben túlmutat az előző kettőn!

– Egyre jobban éreztem,hogy ágyékomat feszíti a vágy. Ösztönösen megjelenítettem és magam mellé hoztam Tinát. Mikor mellettem hevert, önkívületemben letepertem a lányt. Majd kínzó kéjvágyamnak engedve, a varázsló tilalma ellenére letéptem magamról ágyékkötőmet, s vadul meredő bíborlándzsámmal már-már rohamra indultam, amikor hatalmas áramütést éreztem halántékomon, s elvesztettem egy pillanatra az eszméletemet. Mikor felébredtem, a fallosz totem-isten előtt találtam magamat. Szemben...

"Ha a pokol már megtelik, a holtak a földön járnak..."


Félálomban, amolyan delíriumos állapotban születnek a jó sztorijaim. Ahogyan remélhetőleg most is...:]