Ismerik azt az érzést, mikor valami nagyon rossz és szokatlan illetve váratlan dolog történik velünk? Amikor azt mondjuk, hogy ez nem történhetett meg velem? Mert én most így érzem. Este munkámból hazafele jöttem. Az eső zuhogott és hideg szél fújt. Csak annyit akartam, hogy végre otthon legyek a melegben egy forró fürdő után betakarózni és meleg teát inni. Semmi mást.
A munka a mai napon különösen nehézkes volt, így fáradtan kullogtam az üres utcán. Nos, majdnem üres utcán. Meglepődésemre szemből futva érkezett egy férfi talpig feketébe öltözve, hátán egy nagy táska jól megtömve ismeretlen dolgokkal. Pont mikor elfutott mellettem, kiesett a hátizsákjából egy majdnem egy méter hosszú lánc. Ismerősnek tűnt, de akkor nem foglalkoztam vele. Próbáltam utána kiáltani a férfinek, hogy kiesett, de a szél zúgásától nem hallott semmit. Őszintén szólva, saját hangomat se hallottam nagyon. Mire fölvettem a láncot, addigra már eltűnt a szemem elől, és én már túlfáradt voltam ahhoz, hogy utána fussak. Szimplán otthagytam a láncot és mentem tovább. Különben is a táskámban nehéz orvosi könyveket és új szike készleteket cipeltem, amik megnehezítették volna a futást. Illetve egy nagy dia tekercset melyen az idegrendszer felépítését taglalják fél órán át. 10 perccel később haza is értem.
Mikor megláttam az ajtómat leblokkoltam. Félig nyitva volt. Sőt nem is nyitva, hanem betörve! A résen át láttam, hogy a házban hatalmas kuplerájt csináltak. A székek eldőltek, képek leestek. A szobrom és a köcsögöm, amit egy aukción vásároltam darabokra tört. Ironikus, hogy a pillanatragasztó, amit alattuk egy fiókban tároltam valószínűleg kiesett miközben durván kirántották és szétfolyt a törött darabokon. Lehúztam kesztyűmet és beléptem a saját kirabolt házamba. Majdhogynem sokkos állapotban voltam.
Mikor beléptem a nappaliba, hasonló látvány fogadott, mint ami az előszobában. A párnák szétráncigálva, a nagyfotel feldöntve, ahogy a szintén antik több mint száz éves fából készült dolgozó asztalom is. A rajta lévő sok kacat mind a földön végezte. Tollak, ceruzák, jegyzettömbök, papírok, vonalzók és befőttes gumik. Hirtelen eszembe jutott, hogy lehet a rejtek széfemet nem találták meg. Megkerestem a csavarhúzómat, ami ahhoz kellett, hogy az előtte lévő képet kipattintsam a helyéről. Átmentem a konyhába ahol kisebb volt a kupleráj mértéke, és nagy megkönnyebbülésemre a képhez nem nyúltak. A biztonság kedvéért felnyitottam a széfet, hogy ellenőrizzem, minden megvan. Ekkor majdnem szívrohamot kaptam. Mindent elvittek. Az összes itt tartott pénzemet és aranyrudamat. Csak álltam ott és bámultam az üres széfet. Nem maradt semmim már. Mindenki elhagyott és mellé még teljesen ki is raboltak. Még a testem is csak rosszat akar a rákkal, amivel megajándékozott. A feleségem az egyetlen ember, aki boldoggá tett utóbbi 5 évben, balesetben meghalt. A munkám stresszes és az egyetlen hely, ami biztonságot adhatna most ki lett rabolva, fel lett dúlva ezzel végkép elvesztette melegét és otthonos érzését. Ezt már nem bírtam elviselni. A hűtőmből kivettem egy martini-t, amit valamiért nem loptak el, és átmentem a nappalimba. Visszaállítottam a fotelt, és elkezdtem inni.
Mikor már elértem azt a határt, amit mindig betartok, akkor megvontam vállamat, és csak tovább folytattam az ivást. Nem gondoltam semmire csak belesüppedtem egy melankolikus örvénybe, ami egyre jobban magával ragadt. Bámultam a plafont, és hirtelen tudtam mit akarok csinálni. Úgy éreztem, végleg egyedül lettem, még azokat a tárgyakat is elvették tőlem, amik oly sok éven át életem részesei voltak. Amik az enyémek voltak. Totális részegségemmel felálltam, és szépen lassan körbe néztem a házamban. Kerestem egy megfelelő tárgyat. Végül megakadt a szemem azon, ami még anno feleségemé volt. Rengeteg ilyen cuccát megtartottam, mert úgy éreztem így legalább egy keveset is itt, ebben a világban megtarthatok belőle.
Odamentem, és felemeltem a padlóról a zöld ollóját. Visszaültem a kanapéra ránéztem a csuklómra, és anélkül, hogy gondoltam volna valamire egyáltalán, hideg közönnyel elvágtam az ereimet. Nem éreztem különösebb fájdalmat. Gyorsan elszálltam.