Történetek

Tirpák sokat lapátolt már trágyát életében. Lett is akkora bicepsze, hogy a pulyáinak azzal töri fel a diót, hasizma olyan, hogy az asszonya azon vasal, lábizmai meg megszégyenítik a szőlőprésgép teljesítményét.
Hát ez a Tirpák egyszer gondolt egyet, aztán tett is...

Érzem, ahogy a hideg jólesően csípi szabad bőrömet és a vérem belülről melegíti azt, hallom a fülemben bömbölő zenét, szaglom a város bűzét, látom a fényeket, az autók villanását. Vajon élek? Ez élet? Ez az élet? Szabad akaratom van, vagy minden döntésem előre elrendelt és én csak beteljesítem? És azáltal, hogy beteljesítem, beteljesedhetem-e én magam is? Miért élek, ha élek? ...

A csontokat lerakta az udvaron, és átment felmosni Molly nyomait a lakásban, és a vérfoltokat a kamrában. Az autót, ami tele volt Joseph vérével és feldarabolt testével, belekormányozta az erdőszéli mély tóba. Miután mindent elrendezett, lement a pincébe, és felhozta a másik család maradványait...

A csata már-már eldőlni látszott a Birodalom javára. A lázadók pedig már fénysebességre akartak ugrani. Mikor segélykérés érkezett egy csillagromboló mögül, hogy a két Nebulon-B-t csapdába ejtette a vezér- csillagromboló, és hamarosan megsemmisülnek. A flotta ekkor visszafordult, és szembenézett ezzel a hatalmas monstrummal...

- Nagyon egyszerű. Ahhoz kell az a könyv, amit kaptál, és egy toll, meg tinta. A könyvbe beírod a paramétereit a varázslatnak. - Harry itt eltátotta a száját, és értetlenség ült ki az arcára. - A hatását. - magyarázta az öreg. - Ha ez megvan a könyv benyeli az adatokat, és ha létezik ilyen varázs kiírja a nevét, ha nem akkor megadsz a könyvnek egy neked tetsző varázsigét...

- A gonosz pedig... - itt elbicsaklott a hangja. Égkék szemeiből egy könnycsepp hullott a hideg kőre. - ... a nővérem. Miután az apám elhunyt, átvette a birodalom irányítását, és azóta mindenki miatta szenved. A gazdag és boldog népből földönfútó lett. Henriette egy szörnyeteg...

Ha szemedbe nézek, szemembe nézel. Ha mosolygok, mosolyogsz. Ugyanolyanok vagyunk, mégis különbözünk. Én látlak téged, de te nem látsz engem...

Egy égő ház volt az fura ugyan, hogy a ház lángolt, de az eső szakadt. A házban emberek voltak a lángok közé szorulva meg akartam őket menteni valahogy, de minden lépésemmel, ahogy közelebb mentem egyre nagyobbak lettek a lángok. Magatehetetlen voltam a látvány megbénított végig kellett néznem, ahogyan egy férfi, egy nő és a kislányuk felégnek a házzal együtt, mégis a testük égésének illata magával ragadott...

Nem sejtettem, hogy bármi is rosszra fordulhat. Olyan boldog voltam, és annyira felhőtlenül kacagtunk, ölelkeztünk, mint anya és lánya, hogy kimondhatatlan volt. A fellegek fölött lebegtem húsz centivel, és ha fizetnek se lettem volna hajlandó a földre szállni.
Azonban muszáj volt. Hiába a gyönyörű karácsonyi ajándék a boldog napokkal, anya hirtelen hideggé vált. Huszonhetedikén reggel az erkélyajtónál találtam, már hajnalok hajnalán...

Néha nehéz felfognom hogy minden ember egy-egy bonyolult jól kitalált személyiség. Hogy mindenki ugyanúgy érez, tesz, és gondolkodik, mint én. Körülnézek hatalmasnak tűnő világunkban, és azt látom, hogy mindenki egyforma, sablon szerinti ember. Egy egymásra épülő társadalom, mint a kártyavár, ahol buzgó hangyaboly szerűen születünk, dolgozunk, s meghalunk, és a kutya sem emlékszik ránk...